Leó pápa az igazi barátságok, a bátor döntések és valódi szabadság, valamint a Jézussal való tényleges találkozás legfontosabb elemeit hangsúlyozta a fiataloknak nemrégiben tartott beszédében, Rómában. Íme néhány különösen értékes gondolat ebből!
Első kérdés egy fiataltól: „Szentatya, olyan kultúrában élünk, amely hozzánk tartozik, és anélkül, hogy észrevennénk, alakít minket; ezt a kultúrát elsősorban a közösségi hálózatok területén a technológia határozza meg. Gyakran áltatjuk magunkat azzal, hogy sok barátunk van, és szoros kapcsolatokat építünk, pedig közben egyre gyakrabban tapasztaljuk a magány különböző formáit. Közeli kapcsolatban vagyunk ugyan sok emberrel, de ezek nem igazi, tartós kapcsolatok, hanem mulandóak és gyakran illuzórikusak. Hogyan találhatunk őszinte barátságot és valódi szeretetet, amelyek megnyitják az utat a valódi remény felé?”
Válasz XIV. Leó pápától: „Kedves fiatalok, a másokkal való kapcsolatok mindannyiunk számára nélkülözhetetlenek, kezdve azzal a ténnyel, hogy a világon minden férfi és nő valakinek a gyermekeként születik. Életünk egy kötelék révén kezdődik, és kötelékeken keresztül növekszünk fel. Ebben a folyamatban a kultúra alapvető szerepet játszik: ez az a kód, amellyel önmagunkat és a világot értelmezzük. Olyan ez, mint egy szótár, hisz minden kultúra tartalmaz nemes és közönséges szavakat, értékeket és hibákat, amelyeket meg kell tanulnunk felismerni. Az igazságot szenvedélyesen keresve nem csak egy kultúrát kapunk, hanem életmódbeli döntéseinkkel át is alakítjuk azt. Az igazság ugyanis egy kötelék, amely összeköti a szavakat a dolgokkal, a neveket az arcokkal. A hazugság viszont elválasztja ezeket a szempontokat, miközben zavart és félreértéseket okoz.
Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy néha „a kommunikáció, a reklám és a közösségi hálózatok mechanizmusait oly módon használjuk, hogy közben elaltatott, fogyasztás-függő alanyokká válunk” (Christus vivit, 105). Ekkor kapcsolataink zavarosak, bizonytalanok vagy instabilak lesznek.
Amikor az eszköz uralja az embert, az ember maga is eszközzé válik:
igen, a piac eszközévé, és az ember maga is árucikk lesz. Csak az őszinte kapcsolatok és a stabil kötelékek hoznak létre jó életet.
Századokkal ezelőtt Szent Ágoston megértette szívünk mély vágyát, anélkül, hogy ismerte volna a mai technológiai fejlődést. Ő is viharos fiatalságot élt át, de nem elégedett meg ezzel, nem hallgattatta el szívének kiáltását. Az igazságot kereste, amely nem csal meg, a szépséget, amely nem múlik el. Hogyan találta meg?
Hogyan talált őszinte barátságot, reményt adó szeretetet? Úgy, hogy találkozott Azzal, aki már kereste őt: Jézus Krisztussal.
Hogyan építette fel a jövőjét? Úgy, hogy követte Őt, aki mindig is a barátja volt. Íme a szavai: „Nincs hűséges barátság Krisztuson kívül. A barátság csak Benne lehet boldog és örök” (A pelagiánusok két levele ellen, I, I, 1); „Az szereti igazán barátját, aki a barátjában Istent szereti” (336. beszéd). A Krisztussal való barátság, amely a hit alapja, nem csak egy a sok közül, hanem ez segít a jövő építésében és ez a mi vezércsillagunk. Ahogy boldog Pier Giorgio Frassati írta: „Hit nélkül, megvédendő örökség nélkül, az Igazságért folytatott küzdelem nélkül élni nem élet, hanem csak létezés” (Levelek, 1925. február 27.). Amikor kapcsolataink visszatükrözik ezt az intenzív kötődést Jézushoz, akkor azok biztosan őszinték, nagylelkűek és igazak lesznek.”
Második kérdés: „Szentatya, életünk fontos döntésekkel teli, amelyek meghatározzák jövőnket. Azonban a bizonytalanság arra késztet minket, hogy halogassuk a döntéseket, és a félelem a bizonytalan jövőtől megbénít minket. Tudjuk, hogy a választás egyben lemondást is jelent, és ez megakadályoz minket a cselekvésben, de mégis érzékeljük, hogy a remény elérhető célokat jelöl ki. Szentatya, honnan merítsünk bátorságot a választáshoz?”
Válasz XIV. Leó pápától: „A választás alapvető emberi cselekedet. Ha figyelmesen tekintünk rá, megértjük, hogy nem csak valamit választunk, hanem valakit. Amikor választunk, szigorú értelemben véve eldöntjük, ki akarunk lenni. A választás ugyanis az életünkről szóló döntés: Milyen férfi akarsz lenni? Milyen nő akarsz lenni?
Kedves fiatalok, a választást az élet próbáin keresztül tanuljuk meg, mindenekelőtt úgy, hogy emlékezünk arra, akik minket választottak. Ezt az emléket kell feltárni és ápolni. Az életet ingyen kaptuk, anélkül, hogy választottuk volna! Nem a mi döntésünk volt az eredete, hanem egy szeretet, amely akart minket. Az élet során az bizonyul igazi barátnak, aki segít nekünk felismerni és megújítani ezt a kegyelmet a döntésekben, amelyeket meg kell hoznunk.
Kedves fiatalok, jól mondtátok: „A választás azt is jelenti, hogy lemondunk valamiről, és ez néha akadályoz minket”. Ahhoz, hogy szabadok legyünk, egy szilárd alapról kell indulnunk, egy szikláról, amely megtámasztja lépteinket. Ez a szikla a szeretet, amely végtelenül meghalad minket, ez Isten szeretete.
A választáshoz szükséges bátorság a szeretetből fakad, amelyet Isten Krisztusban mutat meg nekünk.
Ő az, aki teljes lényével szeretett minket, megváltotta a világot, és ezzel megmutatta nekünk, hogy az élet ajándéka az út személyiségünk megvalósításához. Ezért a Jézussal való találkozás megfelel szívünk legmélyebb vágyainak, mert Ő az emberré lett Isten szeretete.”
Forrás: Vatican News, Szaléziak
hirdetés
