A hosszú várakozásban gyakran kilátástalannak tűnhet a helyzetünk. Nehéz türelmesnek maradnunk és bízni az Úr tervében. Ebben a cikkben szeretném megosztani a gondolataimat, amik egy ilyen időszakban születtek.
Nemrég az életem fordulóponthoz érkezett. Ez a fordulópont pedig teljesen mást rejtett, mint amit vártam. Isten terve különbözött az enyémtől. Drasztikusan. Még most sem értem teljesen, hogy mi miért történik, de nincs más lehetőségem, mint bízni Benne. Megcsapott a felismerés:
addig könnyű mondani, hogy ,,Legyen meg a te akaratod”, amíg az egyezik a miénkkel. De mi van, ha ez nincs így?
Egy biztos: Isten időzítése tökéletes, a mi türelmünk pedig korántsem. Úgy érzem, ez az időszak kicsit olyan, mintha a küszöbön topognék. ,,Lépjek már át abba a szakaszba, amikor vége a várakozásnak! Mikor lesz már vége?” – gondoljuk.
Nagyon nehéz úgy várni az áttörést, hogy élvezzük a várakozást. Hiszen már legszívesebben ott lennénk, abban a jövőben, amit megígért az Úr. Akárhányszor azt hittem hogy igen, most már megtanultam türelmesnek lenni, ez egyáltalán nem volt igaz, és valószínűleg Isten is csak mosolyog rám ilyenkor fentről. Azt mondtam, türelmesen várok, miközben mindennap bosszankodtam, hogy miért nem kaptam már meg azt az emailt, ami jó hírt rejt, és egész nap frissítgettem a telefonom.
hirdetésNemrég olvastam egy külföldi keresztény tartalomgyártótól az alábbi mondatot: ,,Waiting season is not a waisted season.” Magyarul úgy lehet lefordítani, hogy ,,A várakozással teli időszak nem elpocsékolt idő”. Miközben úgy érzem, egy helyben állok, Isten engem belülről formál, tanít, változtat annak érdekében, hogy felkészítsen azokra az áldásokra, amelyeket nekem szán.
Ha ugyanúgy a telefonomba, a közösségi médiába menekülök, nem fogok fejlődni azokon a területeken, amikre szánta ezt Isten. Ő időt akar velem tölteni a várakozásban. Ha Rá figyelek, nem azon fogok idegeskedni, miért nem jön már össze. Persze, ugyanúgy figyelemmel várakozom, de talán nyugodtabban – tudva, hogy én mindent megtettem és Rá hagyhatom a többit.
A szememet Istenen tartom Bibliaolvasással, böjttel, azaz bizonyos dolgok megvonásával (a böjt lehet ételmegvonás is, én a telefonfüggőség miatt törlök alkalmazásokat egy kis időre) és dicsőítéssel. Olyan szokásokkal, amelyek közelebb visznek Hozzá és így terve beteljesüléséhez. Ezt az időszakot az átalakulásra szánja. Ami sokszor több időt vesz igénybe, mint azt gondolnánk. Nem kizárólag külső változásra gondol itt Isten, hanem arra, hogy a szívünk változzon, az Ő irányába.
Ha pedig mélypontra kerülök és elbizonytalanodom, egyáltalán lesz-e jobb, akkor eszembejut, hogy a mi Istenünk sosem szegi meg az ígéreteit. Márpedig Ő reményteljes jövőt ígér (Jeremiás 29:11) és meg is fogja adni.
Végezetül pedig meg akarom osztani az egyik barátnőm gondolatát, amely erőt adott nekem: Az életünk egy film és Isten a rendező. Mi még csak a film előzetesét látjuk és aggódunk, hogyan oldódik meg a történet bonyodalma. Azonban Isten látja egyedül a történetünk végét. A mi feladatunk nézni a filmet és bízni Benne.
Ha te is vársz az áttörésre iskolával, munkába állással, párválasztással vagy bármi mással kapcsolatban, csak azt tudom mondani, együttérzek veled. Közeledjünk Istenhez, hogy az Ő akarata teljesüljön és bízzunk, mert egyszer beérik a várakozás, és gyümölcsöt terem. Az is lehet, hogy hamarabb, mint gondolnánk.
Szigeti Boglárka
hirdetés
