Ha körülnézel, te is biztos látod: egyre többen hordozzák magukban a feldolgozatlan fájdalmak súlyát, és a keserűségük olykor indulatokban is megnyilvánul. De van kiút: a kedvesség, a türelem és a szeretet kis cseppjei képesek változást indítani – talán éppen ma, itt és most, általad is.
Elképesztően sok a frusztrált, saját életének keserűségét másokra zúdító ember. Különösen Budapesten tapasztalom ezt. Pattanásig feszült idegekkel, szinte várják, kibe lehet belekötni, és addig a pár percig csökkenteni a belső szorongásukat, agressziójukat. Ijesztő mentális állapotban vannak, nem is kevesen.
Fel nem dolgozott traumák? Gyerekkori fájdalmak megkövülése? Érzelmi elhanyagoltság? Kilatástalan életkörülmények? Nem a felelősöket, vagy az okokat akarom keresni. De annyira fájdalmas látni ezt. Néha félelmetes velük utazni a villamoson. Néha csak szomorú vagyok, tehetetlen. Rámförmedtek már sokan apróságokért, idegenek. Nehéz ilyenkor nem reflexből visszatámadadni, hanem elszámolni háromig magamban, és emberi módon reagálni, mégis védve a határaimat.
Ez a poszt nem arról szól, hogy eggyel többen panaszkodjunk. Inkább arról, hogy próbáljunk meg kedvesebbek lenni egymással. Tudom, pont azokhoz nem érnek el az ilyen szavak, akik a legmélyebben vannak. De hiszem, hogy mindannyian hatást gyakorlunk egymásra.
hirdetésVagy építünk, vagy rombolunk a szavainkkal, tetteinkkel.
Amikor egy pillangó megrezdíti a szárnyait, abból szélvihar lehet. Ha csak néhányan tudatosak vagyunk, és kedvességgel, türelemmel, szeretettel fordulunk a másik felé, az igenis hat. Egy jófajta dominóhatást indíthat el.
Fotó: Dreamstime.com
Valójában alig tudunk egymásról. A felszínt látjuk, a kimondott szavakat halljuk, de ez csak a jéghegy csúcsa. Nem ismerjük azt a sok fájdalmat, törést, csalódást, félelmet, ami a mellettünk utazó, mögöttünk sorban álló, vagy épp ránk dudáló emberben van. De sokszor a saját ismerőseink, barátaink élettörténetéből is csak képkockák vannak meg. A teljes filmet csak ő ismeri. És az, aki megteremtette.
A kedvesség mellett ezeknek az agyonfrusztrált, depressziós, indulatos embereknek Istenre van szükségük. Még ha nem is tudnak róla. Irtózatosan sóvárognak arra, hogy valaki végre szeresse őket. Akkor is, ha látszólag már lemondtak magukról. Szomjazzák azt a valamit, amitől fellélegezhetnek. Az a valami valójában Valaki. Hiszen Isten maga a szeretet.
És mi az Ő munkatársai, szövetségesei lehetünk a szeretet forradalmában. Mekkora kiváltság!
Mindez nemcsak az utcán látott idegenekre vonatkozik! Kezdd kicsiben! Nézd meg, kinek van éppen rád, a te bátorításodra szüksége a családi, baráti körödben. Minden pici dolog hat, hiszen közösségben élünk. Pár sor kedves üzenet, egy dicséret, egy figyelmes meghallgatás.
„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya)
hirdetés
