Kik az apaforradalmárok? Miért gondolják a kisfiúk, hogy a tanulás nőies? A Z generáció tagjai családcentrikusabbak? Mi az apák szerepe a nevelésben? Helyre lehet hozni egy rossz apa-gyerek viszonyt? – Léder László lendületes válaszokat adott az apaság témájában, amely így vagy úgy, de mindannyiunk életét befolyásolja.
Léder László pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, az Apa Akadémia alapítója nagyon izgalmasan és inspirálóan beszélt a 21. század apátlan társadalmáról, a jelenség okairól és az apák kihívásairól. Apák napján jelent meg Csendes Apa-forradalom című könyve.
Fotó: Fotó: Sebestyén László
Gyakran szólal fel a családokból hiányzó, „eltűnt” apák kapcsán. Mennyiben XXI. századi jelenségről van szó, és pontosan mit jelent ez?
Az apátlan társadalom a XX. században alakult ki, de ma is velünk van: sajnos a modern társadalmak, köztük a magyar is apátlannak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy az apák a családon belüli nevelésből és általában a nevelési rendszereinkből is kiszorultak: a mai óvodákban, bölcsődékben alig vannak férfiak, holott az első kisdedóvókban kizárólag férfi pedagógusokat alkalmaztak. Természetesen nem ez a cél, hanem a koedukáltság. Mivel az iskolákban hasonló a tendencia, ezért hamar kialakul a gyerekek fejében, hogy a tanulás nőies, így akár értelmes, intelligens fiúk is kiesnek az iskolarendszerből. Philip Zimbardo Nincs kapcsolat című könyvében ír arról, hogy az Egyesült Államok elmúlt kétszáz évében a mostani fiúk az első olyan generáció, akiknek alacsonyabb az iskolai végzettsége, mint az apjuké volt. Ezért is fontos, hogy az apa tartson kapcsolatot az iskolával és tanuljon a gyerekeivel. Egy másik példa az olvasás: a mai olvasók nagy része nő, ami azt a látszatot kelti, mintha ez egy női hóbort lenne. Tehát a kultúra és a társadalmi értékek újratermelésében, a nevelésben, a modellképzésben a férfiak ma sokkal kisebb szerepet játszanak, mint amire szükség volna.
hirdetésMindezek mellett mi jellemzi leginkább az apaságot a XXI. században?
Az ellentmondásosság. Bár apátlan a társadalom, zajlik egy pozitív változás, mivel megjelent egy fiatal generáció, ami irányt vált. Viszont ezt úgy teszi, hogy igazából nem rendelkezik apamintával. A Z generáció tagjai sokkal családcentrikusabbak, mint az elődeik, többet vannak a gyerekeikkel, mint velük volt az apjuk, tehát látható, ahogy megtörik egyfajta minta. Mindez összefügg a munkakultúra változásával is: az otthoni munkavégzés, a távmunka, a rugalmasság mind megkönnyíti azt, hogy az ember apa is lehessen. Miközben megjelent a társadalmi elvárás, hogy a férfi legyen otthon, legyen jó apa és érző ember, felfigyelhetünk egy újabb ellentmondásra, ami az egész fogyasztói társadalom sajátossága: hogy a férfiak keresik a pénzt, még a fejlettebb országokban is. Ez pedig nem genderkérdés, egyszerűen egyfajta társadalmi berendezkedés, hogy ők termeljenek, hajtsanak, ami mindenkinek rossz, és nagy feszültséget okoz. Nem véletlen, hogy
az apaprobléma mögött Magyarországon is elsősorban a munka és magánélet közti egyensúly kérdése áll.
Mi az, amiben különbözik egymástól a két szülőtől kapott nevelés?
Az apai és az anyai nevelési mód nagyon finom mértékben tér el egymástól, a nevelés hatása pedig főként a jelenléttől függ. Ahol a két szülő hasonló arányban van otthon, ott hasonlóvá válik a két fél nevelési stílusa. Ezzel szemben gyakran előfordul, hogy a nap végére elfáradt anya a „na, majd apátok” mondattal várja haza apát, akire a fegyelmezés feladata vár. Valójában azonban fegyelem helyett figyelemre van szükség. Ahol pedig nincs elég figyelem, ott indul be a fegyelem. Bár alapvetően az apák nem agresszív módon szabályozzák a gyerekeiket, hanem játékkal, példamutatással, meggyőzéssel és történetmeséléssel. Amikor bármelyik szülőnél megjelenik az agresszió, az mindig valamilyen kompetenciánk végét jelenti: legyen az fáradtság, vagy hogy éppen nem tudunk mit kezdeni a helyzettel. Az apás játékok is mások: határpróbálgatásról, önbizalomról, kommunikációról, szabályok tanításáról szólnak, tehát öntudatlanul is egyfajta fejlesztő programként működnek. A mesélési szokásaik szintén eltérőek, az apák ugyanis többet mesélnek könyv nélkül, a meséket pedig ösztönösen összekötik a jelen világgal. Nekünk is van olyan mesénk, amit közösen szövünk: a nagylányommal kezdtük el, ami aztán átszállt a kicsire. Ebben ugyanúgy van varázslat és tündérek, mint ahogy hídépítés és helikopterek.
Fotó: Fotó: Sebestyén László
Mi az apák valódi szerepe a családban? Hogyan vesznek részt például az értékrend formálásában?
A nevelés nem más, mint hiteles jelenlét. Lehet egy apa akármilyen tiszta értékrendű, hogyha nincs jelen, akkor nagy a baj. Az anya jelenti az ősbiztonságot, mégis elengedhetetlen hozzá, hogy az apa elérhető, megbízható legyen. Mindezek mellett
az apának meghatározó szerepe van az önbizalomban és a nemi szerepekben, mindkét nem számára.
Azok a lányok, akiknek jó kapcsolata van az apjukkal, védettebbek, szerencsésebben választanak párt, és elégedettebbek a házasságukkal. A fiúk esetében pedig abból lesz egészséges férfi, akit az apja szeretett és elfogadott. Nincsen tehát semmilyen macsóprogram, sőt a túlhajtott keménykedés, az erő felesleges használata abszolút nem apás, sőt nem is férfias, és gyakran az ellenkezőjét éri el. Ha pedig nincs apa, a fiúk gyakran ütköznek a törvénnyel, kiesnek az iskolából, hiszen nincs, aki megtanítsa őket az érzelmek kezelésére és a játékszabályokra. Sokfélék vagyunk, de az apa általában közvetítő, azaz ösztönösen a külvilággal való kapcsolatot és a társadalmat képviseli a gyerek számára, ami nem véletlenül jelenik meg a mesékben. Ranschburg Jenő professzor szavait idézve: „Az apa feladata a gyermekét áthelyezni az otthon küszöbén.” Sokan keresik, hogyan kezdhetnének hozzá, hogy jobb apák legyenek, de ahány férfi, annyiféle apaság. Nincs recept, mégis fontosak a jó példák: egy férfira óriási hatással lehet egy hiteles apa a baráti társaságban vagy a rokonságban. A lényeg, hogy szeresse meg az apaságot, és az váljon élménnyé. Ha már hiányzik, és várja, hogy együtt legyen a gyerekével, munka után, fáradtan is, akkor valami fontos dolog kezdődött el. És ha most még nincs meg a kapcsolat, elkezdheti kiépíteni közös játékkal, énekléssel, meséléssel, hülyéskedéssel vagy akár egy bevásárlással.
Vajon el lehet ezzel késni?
Óriási erőforrás, ha a nő, a társ úgy gondolja, hogy az apának szerepe van már a várandósság alatt, a születés körül és az első ezer napban, amikor a kötődés megalapozódik, hiszen a gyerekvállalás nem csupán női feladat, hanem egy pár közös ügye. Ebben az időszakban az apák is érzékennyé válnak, hiszen megnő a kötődésért felelős hormonok szintje, és megerősödnek a gondoskodásért felelős agyi funkciók.
Óriási tévedés, hogy anyának születünk, apává pedig válunk. Mind a kettőnek születünk, és mind a kettővé válunk.
Minél korábban és minél mélyebben alakul ki az apai jelenlét, annál stabilabb lesz a kapcsolat, de mivel az apaság valami nagyon erősen bennünk élő, képlékeny dolog, még felnőttkorban is újraépíthető. Az egyetlen nehezítő tényező, ha bántalmazó apáról vagy anyáról van szó – ha ez nem áll fenn, igenis lehetséges átélni egyfajta apa–gyerek reneszánszot. Van édesanya, aki gyerekvállalás előtt rakja rendbe a kapcsolatát az apjával. Van apa, aki harmincvalahány év után először mondja ki a fia kérésére, hogy szereti, majd bocsánatot kér, hozzátéve, hogy neki sem mondták soha. Ők igazi apaforradalmárok.
A teljes cikket a reformatus.hu oldalán tudjátok elolvasni, érdemes!
hirdetés
