Vajon gazdagíthat bennünket az, ha valamiről tudatosan lemondunk? Mi a lényege a nagyböjtnek? Miért van szükség húsvét előtt 40 napos felkészülési időre, és hogyan kerülhetünk ebben az időszakban közelebb Istenhez? Az Agapé erről szóló adásának értékes gondolatait szemlézzük.
1.„Én minden készületi időszakot nagyon szeretek. Szeretek várakozni, szeretem megélni, ahogy egyre közelebb és közelebb jutunk az ünnephez. Különösen húsvétra készülve, ami a megváltásunk szíve. A szent három nap a megváltásunk legmélyebb titkát hordozza magában. Nem is ok 40 nap, hogy ehhez eljussunk lelkileg. Hogy valóban oda tudjunk fordulni ehhez a nagyon különleges – egyben fájdalmas, egyben a legörömtelibb – ünnephez.” (Dyekiss Virág néprajzkutató)
2. „Ne felejtsük el, hogy amikor Jézus valami igazán nagy dobásra készült, akkor mindig kivonult a pusztába. Tudjuk, hogy 40 nap és 40 éjen át étlen-szomjan volt, amikor a sátán megkísértette. Jézus elénk élte azt, hogy milyen az ember. Meg kell találnunk, hogy miért példa számunkra, hogy ő kiment a pusztába és negyven napig böjtölt. Egy igazi értékteremtés soha nincs valamilyen fájdalmas előkészület nélkül.” (Varga Gergő Zoltán zongoraművész, kommunikációs főmunkatárs)
3. „A húsvéti misztérium nem egy elmélet, hanem egy nagyon mély, az egész emberségünket érintő valóság. De érintheti-e az emberségünket akkor, ha a testünket nem érinti? Alapvető kiindulópont, hogy ki hogy gondolkodik a világról: a test vagy a lélek elsőségében hiszek, és gyakorlom?
A böjt mindig egy nagy fogékonyságra tesz bennünket képessé. Egy belső, lelki érzékenységre, ami egyszerűen kell ahhoz, hogy így jussunk el a húsvéthoz.
Ez a fogékonyság két irányba mutatkozik meg: az emberek és az Isten felé.” (Varga Kapisztrán ferences szerzetes)
4. „Számomra a megtérés azt jelenti, hogy Isten királyi uralma alatt akarok élni. Melyikünk az, akinek zsigerileg jön, hogyha bántanak, akkor hetvenszer hétszer is megbocsássunk; ha átkoznak, akkor áldjunk; vagy úgy akarjunk nagyok lenni, hogy mindenkinek a szolgája legyünk? Ezek nem jönnek zsigerileg, hanem az Isten országa rendjéhez tartoznak, amelyet mi a Szentlélek által ismerhetünk meg. Bennünket, keresztyéneket is nagyon erősen meghatároz a nyugati individualista, fogyasztói kultúra, az azonnali vágykielégítés, az érzelmek dominanciája. Ebben a kultúrában az, hogy én Jézust elfogadom az életem felett Úrnak és az Ő akaratát keresem, naponkénti meghalást és megtérést jelent. Ehhez a böjt és a lemondások is erőt adhatnak.” (Dani Eszter református lelkipásztor, szupervízor)
5. „A 40 nap elegendő lehet ahhoz, hogy egy nagyon mély belső megújulás vegye kezdetét, ha elindulunk azon az úton, amelyen szembenézünk azokkal, amik fájdalmasak, szembenézünk az életünk nyitott kérdéseivel. Hívjuk a Szentlelket, hogy mutassa meg, mire szeretné irányítani a fókuszunkat – akár az adott napon, héten vagy a teljes nagyböjtben! És akkor Ő vezetni fog minket, úgy mint a népet: nappal felhőoszloppal, éjjel tűzoszloppal, találkozásokkal, szentírási igékkel, vagy akár Facebook-posztokkal. Mindent fel fog használni, hogy bevezessen minket az Ígéret földjére, mert ez a vágya.” (Dyekiss Virág)
6. „A nagyböjt idején velem előfordul, hogy a közepe táján kezdek belefáradni. Felteszem azt a kérdést, hogy hülye vagyok én, minek csinálom ezt? Ilyenkor jön a hűség Isten felé, hogy bár nem kívánja egy porcikám sem, folytatom. Különben a lelkem erejét érezném megsemmisülni, amelyre pedig hihetetlen nagy szükségem van. Remete Szent Antal mondta, hogy a léleknek van egy feszítő ereje, amikor szárnyal – és ha abbahagynám a böjtöt, akkor leesnék. De ha megingok is, tovább tudok lendülni, átkelni a holtpontokon. Ezek nemcsak intellektuális döntések, hanem sokkal mélyebbek.” (Varga Kapisztrán)
7. „A böjtnek akkor van értelme, ha megtöltöm lelki tartalmakkal:
amikor belépek abba a térbe, ahol Istenre fókuszálok, Őelőtte öntöm ki a lelkem vagy csak csendben vagyok és várom az Ő igéjét, akaratát. Így erősödik az Isten iránti hűségem is.
A böjt nem féltetlenül egy magányos lelkigyakorlat, hanem mozgósít, hogy hogyan szeressem jól a felebarátot, a családom, a gyülekezeti közösségem. A böjt elsősorban nem rólam szól, hanem arról, hogyan szánom oda magam az Isten országának szolgálatára, a szellemi harcra.” (Dani Eszter)
A teljes adás:
hirdetés
