A házasság hete kapcsán elgondolkoztam azon, vajon hol lennék, mit csinálnék, ha nem kaptam volna meg a társamat a jó Istentől?
Persze ezekbe a találgatásokba nem is érdemes nagyon belemenni, hiszen annyiszor állít bennünket válaszút elé az élet. Oly sok döntést hozunk nap mint nap. Valamelyik csak rövid időre van befolyással ránk, mások életre szólnak. Ilyen volt az a döntés is, amikor igent mondtam a lánykérésre. Visszatekintve akkori önmagam jóval bizonytalanabb és gyerekesebb mivoltjára, nagyon érett és fontos döntést hoztam. Most közel 10 év távlatából elgondolkoztam, vajon mi vagy ki segített ebben az életreszóló válaszadásban.
Nem volt körülöttünk se család, se barátok. Több száz kilométerre éltünk egy idegen országban. Nagyon sok munka és áldozat meghozatalával teli időszakban ért váratlanul egy szerda délután a kérdés: „Hozzám jössz feleségül?” A válaszom igen volt. Egy olyan igen, amiben még nem tudtam, mennyi nehéz és boldog pillanat vár ránk.
De hogy tudja valaki – akármennyi idősen is – ki lesz az, akivel le szeretné élni az életét?
Platón szerint régen a lények tökéletes gömb alakúak voltak, amik kétfajta félgömbből tevődtek össze. Egyszer azonban az istenek megharagudtak, és kettévágták a gömböket. Azóta keresik a félgömbök az eredeti párjukat.
Amikor megismerkedtem a férjemmel, nem volt egyértelmű, hogy ő lenne a másik felem. A zenei stílusunk nem egyezett, a kedvenc focicsapataink a legnagyobb riválisok, a hitéletünk sem volt azonos szinten. Nem indult nagy rózsaszínködös durrbelebumm szerelemmel sem. Inkább kis patakként csordogáltunk egymás mellett. A közös munka és a sok együtt töltött idő azonban mélyítette a kapcsolatunkat. Hívő családból származom. Nálunk természetes volt az, hogy templomba járunk és étkezéseknél is imádkozunk. Huszonévesen alig ismertem olyanokat, akiknél ez így lett volna. Mindig arra kértem a jó Istent, hogy akit mellém szán, azzal leginkább ezekben egyezzünk. A többi apróságot pedig ki lehet küszöbölni. Sok idő telt el – legalábbis akkor így éreztem –, amíg a tökéletlennek hitt másik felemre rátaláltam. Ahogy írtam is, nem volt egyértelmű az elején, hogy mi lesz a sorsunk. Egy teljesen hétköznapi ebédre csöppentem be hozzájuk, amikor hallottam, hogy épp imádkoznak. Ott éreztem, hogy jó útra léptem.
Visszakanyarodva a kérdésemre, hogy honnan tudjuk, ki lesz a társunk egy életen át, továbbra sem tudom a választ. Csak sejtem. És ez is egy szubjektív vélemény.
Szerintem ezek az apróságoknak tűnő dolgok, amiket titkon csak Istennek mertél kimondani, csak neki fogalmaztad meg igazán, szívből. Az a kérés, amit csak Ő tud beteljesíteni. És Ő tudja a megfelelő időt is hozzá.
Nem vagyunk egyformák. Én magamról tudom, hogy későn érő típus vagyok. Isten tudta, mikor jött el számomra az a pillanat, amikor készen állok egy komoly kapcsolatra. Ki lesz az, akivel kilépek a komfortzónámból és új életet kezdhetek. Ki lesz az, aki a legnagyobb gyászomban lesz a legerősebb támaszom. Kivel tudom újra és újra nulláról kezdeni az életet. Hiszen az élet ilyen. Hullámvasút, ami olykor gyorsan száguld lefelé, lassan halad felfelé, de a tetején enged egy kicsit elidőzni és rátekinteni arra, honnan jöttünk és hová tartunk.
Nem csak nekem van szükségem a másik felemre, hanem neki is én rám. Szeretek feleség lenni. Olyan szép a magyar nyelv, hiszen magában a szóban is benne van, hogy „fele”. Nekem is bele kell tennem a munkát, az áldozatot, a nehezét a házasságba, hiszen így leszünk tökéletesen egyek. A házasság szentségét egymásnak szolgáltatjuk ki. Mi teszünk ígéretet egymásnak és Istennek. Ő segített nekünk, hogy megtaláljuk egymást. Azt gondolom, az a minimum, ha az Ő rendelkezése szerint éljük a házaséletünket.
Ahány ember, annyiféle love story létezik. Mindenkinek más és más a fontos, a prioritás egy kapcsolatban. De úgy vélem, ha Istent behívjuk az életünkbe, Ő segít megtalálni a másik felünket. Az ember társas lény, arra hivatott, hogy boldog legyen.
1Mózes 2,18 írja: „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzá illő segítő társat.”
Nem véletlenül kapjuk a társunkat. A házasság szövetség. Erő, amely segít a mindennapok nehézségeit átvészelni. Biztonság, mely menedéket nyújt. Szeretet, amely melegséget ad. Szerelem, amely időnkét lángol, máskor csak pislákol. Van, hogy hangos, máskor csendes. Egyszer megnevettet, máskor az őrületbe kerget. De bármilyen is, Istentől van, aki tudja, ki a legjobb számunkra. Ki a tökéletes másik felünk. És hát hogyan is tudnék élni nélküle…?
hirdetés
