Lassan eltelik egy hónap 2025-ből. Erre az időre az újévi fogadalmak iránti lelkesedés még egyeseknél nagyon is aktív, másoknál már kicsit megkopott. Az új szokásokat nem bevezetni nehéz, hanem megtartani. De vajon idén hányan tettek fogadalmat hitéletük megújítására?
Az algoritmusnak köszönhetően már nincs olyan nap, hogy ne lássam valamelyik influenszernek a napi arcápolási rutinját. Nyilván azokat a videókat teszi elém a közösségi média, amikre legalább egyszer rákattintottam, vagy végig néztem. Félreértés ne essen, női mivoltomnak köszönhetően engem is érdekelnek bizonyos tartalmak, és nem véletlen, hogy nem éppen az autóalkatrészekről szóló rövid összeállítások kerülnek elém.
Azonban elgondolkodtam, hogy rajtam kívül bizonyára több ezer másik ember is rákattint és végig nézi az ehhez hasonló tartalmakat. Mennyien mennek el egy-egy ilyen videó hatására a drogériákba és szerzik be a legújabb, legtrendibb termékeket?! Vagy egy másik nagyon felkapott téma, főleg így az év elején: az életmódváltás. Hány ezer ígéret, hogy „na, idén lefogyok”, „ezentúl egészségesen étkezem”, „többet sportolok” és társai… Ezekkel persze semmi gond, sőt, nagyon is helyes ez a fajta hozzáállás, hiszen sok embernek valóban kell egy dátum, egy fordulópont, ami segíthet az újrakezdésben. Az gondolkodtatott el, hogy ez a fajta lelkesedés mind-mind egy másik ember hatására lép életbe. Azért, mert valaki egy sikeres diétának köszönhetően megszabadult a súlyfeleslegétől, másiknak szebb lett a bőre, mert egy bizonyos terméket használt, vagy éppen – mai divatos szóval élve – egy coach által összeállított edzésterv újra lendületbe hozta.
Emberek vagyunk, és az a jó, ha tudjuk egymást motiválni. Akiket követünk, azt ígérik, hogy fogják a kezünket, végig kísérnek az úton. A legnehezebb pillanatokban is példamutatással, kitartással segítenek bennünket, hogy elérjük célunkat.
Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy ezt mind nem ingyen van. Pálcát sem törhetünk felettük, hiszen ők – legalábbis sokan – valóban tanultak, és dolgoztak azért, hogy másoknak segítsenek. Hatásukra hányan és hányan komfortzónán kívüli dolgokba kezdenek bele. Hajnali kelések, futás a hidegben, otthoni vagy edzőtermi mozgások, bioélelmiszerek vásárlása, ami sokszor elég nagy plusz kiadást is jelent.
hirdetésÉrdekes, hogy egyes emberek mekkora hatást váltanak ki a másikból. Azért, mert a médián keresztül jobbnak, szebbnek tűnik az élete. Nem tudhatjuk, hogy abból a rövid videóból vagy egy szép helyen készült fotóból mennyi a valóság. Vannak-e félelmei? Álmatlan éjszakái? Persze többen felvállalják a nehézségeiket, natúr arcukat és azt, hogy ők is csetlenek-botlanak az életben. Belegondolva, valóban könnyebb azonosulni olyan emberekkel, akik követnek el hibákat, akiknek nem fenékig tejfel az élet, akiknek ugyanúgy vannak rossz napjaik. Mégis a hatásukra vásárlásba, életmódváltásba, új szokásokba kezdeni, számomra nehezebben érthető, mint, az, hogy
van egy Megváltónk, aki mindig mellettünk van, mégsem érezzük fontosságát, hogy időt töltsünk vele. Ő az, aki valóban végig kísér az úton, ráadásul ingyen. Aki a legnagyobb mélypontjainkban sem hagy magunkra.
Napi rutinokat vezetünk be a mindennapjainkba, mert ez szebb kinézetet biztosít. A lelkünket azonban nem mindig vesszük figyelembe. Ép test, ép lélek – szokták mondani. Van is benne igazság. Sőt, én is ezt gondolom. Viszont a lelki egyensúly nem attól lesz meg, ha mások rutinjait követjük. Saját magunkban lakó legjobb barát szavát kell meghallani. Ehhez kell a mélypont, kell az egyedüllét, kell a csend és kell az ima. Be lehet-e iktatni a mindennapokba az elmélkedést? Jut-e erre idő a rohanó mindennapokban? Tudunk-e csak úgy magunkban lenni és imádkozni? Néha egy rossz dolog tényleg szül egy jót. Például, nekem az autómban elromlott a rádió. Bosszankodtam rajta sokat, mert egy reggeli rádióadást szoktam hallgatni munkába menet. Próbálták megjavítani, de végül semmi sem segített, így maradtak a csendes utak. Ez az egész a tavalyelőtti böjt kezdetén történt. Akkor elhatároztam, hogy amíg elérek a munkahelyemre a Szent Rita rózsafűzért épp el tudom mondani. Így is történt. Ennek már lassan két éve, sőt, azóta már új rádiót is kaptam, de ez a napindító rutinom megmaradt. Minden reggel csak én és a jó Isten. Na meg persze Szent Rita!
A rossz szokásokat könnyen ki lehet alakítani, a jókat már kevésbé. Mert azok nem a kényelmünket, hanem a jellemünket és a kitartásunkat szolgálják. Viszont sokkal jobban megéri.
Megéri felkelni korábban és edzeni/futni egy jót, megéri a bőrünket/hajunkat ápolni, megéri egészséges ételeket enni, megéri minőségi időt tölteni a szeretteinkkel, de ezeken túl,
ami igazán megéri, az a Jézussal való találkozás, aki mindig szán ránk időt!
Soha nem fáradt, nincs rossz passzban, nincs megsértődve ránk, még ha mi rá is szolgáltunk volna. Nem kér pénzt azért, hogy nekünk jobb legyen. Nincsenek mögötte szponzorok, hogy méregdrága holmikat tudjon vásárolni. Semmi nem kell neki, csak a mi barátságunk, a bizalmunk és leginkább a szeretetünk. Ami mind ingyen van, és mégis a leggazdagabbá válunk általa.
hirdetés
