Magyarország az alkoholfüggők országa. Nehéz ebből a rabságból a kiút. Erről a folyamatról készített filmet Till Attila, aki saját élménnyel is dolgozik, hiszen a közelmúltban arról nyilatkozott, hogy volt idő, amikor ő is az alkohol démonaival küzdött. A filmet Bajcsi Norberttel néztem meg, aki maga is nyolc éve felépülő alkoholfüggő, drogfüggő, s egy könyv is megjelent az életéről Szenvedéllyel címmel.
És mi van Norbival? Mi az első benyomásod a filmről?
Sokkoló volt. Nem számítottam rá, hogy ennyire meg fog érinteni. Olyan hiteles konfliktusokat mutattak be a színészek, amelyeket én is átéltem.
Láthattuk a filmben, hogy pillanatok alatt tud változni az adott ember hangulata alkoholos befolyásoltság alatt. Arról is volt szó, hogy gyakran egy tragédiát kell átélnie a függőségben levő embernek ahhoz, hogy a változás útjára lépjen. Ezeken én is mind-mind keresztülmentem.
hirdetésA filmben azt is ábrázolják, hogy milyen kísértéseknek van kitéve egy felépülésben lévő ember.
Igen, ezek is nagyon valóságosak. Általában a nehézségek, kísértő helyzetek akkor jönnek, mikor nem vagyunk rájuk felkészülve. A legtöbb buktató a visszaeséshez a párkapcsolatban van.
Fontos megállapítani (s a film ezt is jól ábrázolja), hogy nemcsak a problémák, hanem a siker is okot ad az ivásra. Mi magyarok mindig megtaláljuk azt, amiért jól a pohár fenekére nézhetünk.
A film azt is nagyon jól bemutatja, hogy a társadalom sokszor rosszul áll a felépülőben levőkhöz. Gyakran az emberek nem tisztelik az elhatározást, hanem kínálják, tukmálják az alkoholt. Nekünk ezen a nehezített pályán kell megtanulni nemet mondani.
Nem tudom, és nem is akarom megváltoztatni az egész világot, hiszen sok ember tud és képes mértékkel inni. Ők nem lesznek az alkoholtól agresszívak, depressziósak, veszélyesek magukra és a környezetükre, hanem normálisak maradnak. Ez így van jól. Egészségükre! De nekem nem szabad többet egy kortyot sem innom.
Milyen hozzáállás a legnagyobb segítség egy alkoholista vagy visszaeső számára?
Az ilyen embert biztosítani kell a szeretetünkről. Mondjuk el neki, hogy értékes és fontos. De őszintén valljuk be neki azt is, hogy amit művel, azt már nem tudjuk tolerálni. A vádlás és a kárhoztatás nem segít rajta.
Ha az alkoholista elveszti az emberi mivoltát, ami azt jelenti, hogy meggyőződésévé válik, hogy senki számára sem jó, értéktelen, és nem szerethető, akkor egy ilyen csomaggal nehéz segítséget kérni. Ezért fontos, hogy elválasszuk az embert a függőségétől.
Én a legtöbb alkoholistához hasonlóan a lelki fájdalmaim enyhítésére ittam, de azok nem szűntek meg. Nincs annyi ital a világon, ami segítene ezeken a problémákon. Isten viszont segít, és az is, ha merünk olyan embereknek őszintén beszélni róla, akik nem ítélkeznek felettünk.
A film az önsegítő csoport működését is bemutatja. Neked mi a tapasztalatod ezekkel?
A filmben az Anonim Alkoholisták lettek bemutatva. Nem pont ugyanilyenbe, de én is jártam és járok hasonló csoportokba mind a mai napig.
Az is jól be lett mutatva, hogy ezekben a csoportokban mindenki megfordul: fiatalok, öregek, nők, férfiak, értelmiségiek, szakmunkások mindenféle bőrszínnel, háttérrel. Hisz az alkohol nem válogat.
A csoportban hasonló problémákkal küszködünk, és olyan légkör van, hogy mindenki őszintén meg tud nyílni. Egymás mellett vagyunk, szurkolunk a társunknak, s ha valaki visszaesik, akkor nem elítéljük, hanem motiváljuk, hogy térjen vissza a jó útra.
Krisztusban hívőként hogy azonosítod magad: gyógyulásban levő alkoholbeteg vagy szabad?
Az Anonim Alkoholisták csoportjában mindenki úgy mutatkozik be, hogy azonosítja saját magát a függőségével. Ez ott egy kialakult szokás: „Norbi, vagyok, alkoholista. Sziasztok!”
Isten-hívőként viszont azt gondolom, hogy minél erősebb Jézus jelenléte az életemben, annál kevésbé leszek kísérthető. Ez egy növekvő folyamat. Nincs olyan betegség, amit ne tudna az Úr meggyógyítani. Erre láttam már jó példákat. Hiszem, hogy ez nálam is így van.
Muzslai-Bízik Bencze
A 777 korábbi interjúja Bajcsi Norberttel itt megtekinthető.
hirdetés
