2024. 12. 13.

Lackfi János elgondolkodtató adventi verse

Lackfi János Törékeny című verse Isten és ember kapcsolatáról szól, kezdve azzal, hogy törékeny kisbabaként küldte el nekünk egyszülött Fiát. Álljunk meg néhány percre, és hagyjuk, hogy a vers megindítson bennünk gondolatokat, érzéseket!

Lackfi János: Törékeny

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

törékeny kisbabaként, hogy vigyázzunk rá,

mi pedig falhoz csapdostuk

az összes szóbajöhető csecsemőt,

hátha köztük lesz ő is,

nehogy elszaporodjanak,

nehogy elszívják előlünk a levegőt,

elvegyék a hatalmat.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

hogy tanítson bennünket az élet útjára,

de mi felszisszentünk, kemény beszéd ez,

be se tartja a törvényt, s még ő beszél,

szétszéledtünk olyan gurukat keresni,

akik csiklandozzák a fülünket, mondván,

mi vagyunk a világ középpontja,

másokat szolgálni lúzerség,

érezzük jól magunkat a bőrünkben,

a többi nem számít.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

hogy csodákat tegyen,

mi pedig vagy még több csodát követeltünk,

csak úgy, csettintésre, mint egy show-ban,

vagy előkaptuk a tudományos

módszertani kézikönyvünket,

mert mindent jobban tudunk, még Istennél is,

és egy-kettőre bebizonyítottuk,

hogy a csodák akkor se lehetségesek,

ha megtörténtek, így aztán nem hiszünk neki.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

hogy meggyógyítson bennünket,

de mi azt firtatjuk, miért nem gyógyul meg

mindenki egyszerre, azonnal,

meg aztán a gyógyulások

talán nélküle is bekövetkeztek volna,

nincs bizonyíték, hogy nem,

és különben is, a lelkünket

ne akarja már gyógyítani,

nem igényeljük, hiszen

nincsenek bűneink, csak bütykeink,

vérfolyás, kelés, lepra, ilyesmi.

Isten elküldte egyszülött fiát a világba,

királynak szánta, de mi körözött,

köztörvényes bűnözővé tettük,

akinek mindenhonnan menekülnie kell,

akit alig mernek kézre keríteni,

mert olyan erővel és hatalommal beszél,

de aztán mégiscsak lecsaptunk rá,

kivontuk a forgalomból,

ne már, hogy valaki ilyen mérföldekkel

jobb legyen minálunk,

na, ha azt mondja, szeret minket,

hát most szeressen, ott, felszögezve.

Most is szeret még?

Most is. Hűha!

Borítókép - Fotó: Nagy Dorina Noémi
Vers
hirdetés