Roman Osztrovszkij atya, a kijevi görögkatolikus szeminárium rektorhelyettese nemrégiben elmondta, mit él meg az ukrán nép a háború harmadik évében. A szenvedések láttán sokszor ő maga is kétségbe esik, és nagyon fájlalja, hogy nem érkezik elég külső segítság, ráaadásul úgy tűnik, a világ belenyugodott a háború tényébe. A legsötétebb napokon mégis van, ami életben tartja; ez pedig a hit ereje.
“A katolikusok és minden keresztény Ukrajnában érzi Jézus védelmező jelenlétét, másfelől azonban mindannyian tapasztaljuk a csüggedés óriási növekedését. A háború harmadik évében járunk, és az emberek elfáradtak, elveszítik annak a reményét, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak, hogy a hangunkat meg fogják hallani” – nyilatkozta nemrégiben Roman Osztrovszkij atya a Vatican Newsnak. A fiatal pap elmesélte, hogy amikor hazájában kitört a háború, nagy volt a félelem és a zűrzavar, ugyanakkor volt remény, mert Ukrajna erősen védekezett.
A háború azonban már régóta húzodik, sok az abból fakadó szenvedés és bizonytalanság, az emberek egyre inkább kétségbeesnek. „Nagyon nehéz a holnapra gondolni” – mondja a görögkatolikus atya. “Ukrajnában nem reális egy hétnél előbbre tervezni. Megszólalnak a légiriadó szirénái, a felnőttek és gyerekek az óvóhelyekre menekülnek… majd mindenki arra vár, hogy mi lesz a következő lépés, melyik földdarabot veszik el. És a legrosszabb az, hogy egyedül nem tudunk ellenállni.
Néha olyan érzésünk van, mintha úgy figyelnének minket, mint egy számítógépes játékot, ahol érdekes az, ami történik, de senki sem akar teljes mértékben részt venni és segíteni a szükséget szenvedő embereknek, és mindenek előtt, megállítani az agresszort.”
Arra a kérdésre, hogy mi segít az embereknek a túlélésben ezen körülmények között, Roman atya azt válaszolta: “mindannyian próbáljuk megőrizni az életünk alapvető pilléreit. Természetesen a hit sokat segít; az ima gyógyít, és segít továbblépni a legrosszabb napokon, hogy lássunk egy kis fényt, és bízzunk abban, hogy az Úr nem hagy el minket”.
Fotó: Roman Osztrovszkij (vaticannews.va)
„De – folytatta – amikor az ember olyan családokkal találkozik, akik azt mondják:
»nem mondtuk el a gyermekünknek, hogy az apja meghalt a háborúban, mert négyéves, és még mindig ír neki leveleket«,
akkor megérti, hogy vannak családok, akik egyszerűen kénytelenek hazudni és színlelni annak érdekében, hogy megőrizzék a gyermekek mentális egészségét. És ilyen családok százasával, ezresével vannak. A világnak többet kellene reagálnia és többet kellene beszélnie [a háborúról], mert az agresszió folytatódik.”
A görögkatolikus szeminárium rektorhelyettese megjegyezte, hogy a 2025-ös szentév során szervezhető kezdeményezések közül sok nem valósulhat meg Ukrajnában. A zarándoklat a háború előtt például az egyik legkedveltebb vallásos gyakorlat volt az ukrán keresztények körében.
“Minden alkalommal, amikor tervezünk valamilyen programot, figyelembe kell vennünk, hogy bombák hullhatnak ránk.
Mindig kell, hogy legyen a közelben valamilyen menedék, ahol elrejtőzhetünk, így az elmúlt években az egyszerű tevékenységek is kérdésessé váltak.”
Nem csak a fronton harcolók, az otthon maradottak is megszenvedik a háborút. “Sok gyermekes anyának el kellett hagynia az országot, az apák hátramaradtak, néhányan a fronton harcolnak. És sajnos már sok példát látunk arra, hogy családok szakadnak szét, mert a feleségek külföldön maradnak, a férfiak pedig nem tudják elhagyni az országot, ami óriási feszültséget okoz, és rengeteg családot érint.” A szegénység egyre nő, a kórházakat rendszeresen találják el orosz rakéták, nő a menekültek száma is, az idősek pedig magukra maradnak.
“Ezzel az invázióval az emberi méltóságot a legalacsonyabb szintre tiporják.
Amikor azt látjuk, hogy bombák hullanak egy kórházra vagy egy óvodára, és aztán nincs semmi reakció, az valóban elvesz minden reményt, és arra készteti az embert, hogy nagy pesszimizmussal tekintsen a holnap felé.”
Imádkozzunk a békéért!
Szerető Istenünk, imádkozunk Ukrajna népéért, mindazokért, akik szenvednek vagy félnek; légy közel, kérünk, hozzájuk és védelmezd meg őket! Imádkozunk a világ vezetőiért, az együttérzésért, a bölcsességért, hogy ezek irányítsák döntéseiket. Imádkozunk a világért, hogy ebben a válságos pillanatban szolidaritásból nyújtsa ki minél több ember a kezét a rászoruló testvérek felé. Könyörgünk, hadd járjunk útjaidon, hogy a béke és az igazságosság valósággá váljék Ukrajna népe számára, és egész teremtett világodban! Ámen.
Forrás: vaticannews.va
hirdetés
