Csak egy gondolatsor arról, miért éri meg az illedelmes imák helyett kiönteni a szívünket őszintén Isten előtt – úgy ahogy épp vagyunk.
Talán a pünkösd váltotta ki, talán az utamnak ez amúgy is pont most lett volna a része, de Isten az imám közben rámutatott, mennyire sokat jelent Neki, ha merek sebezhető lenni előtte.
Higgyétek el, egy gyógyulófélben lévő perfekcionista, egy jókislány álarcot évekig viselő nő, egy önmagát mindig erősnek mutató ember számára mindez nem is olyan egyszerű. Amikor azt érzem, hogy már megint össze akarom szedni magam, mielőtt Istenhez megyek, akkor a zsoltárokat szeretem segítségül hívni. A zsoltárírókra ugyanis sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy mindig összeszedettek és tökéletes úriemberek lettek volna. Vegyük például Dávid királyt.
Kertelés nélkül kiöntötte a szívét Isten előtt, nemcsak akkor, amikor öröm, hálaadás, imádat, hanem akkor is, ha éppen harag, kishitűség, keserűség vagy félelem volt benne.
Nekem ez óriási példa, mert az Atya éppen ezáltal tudott egyre közelebb és közelebb kerülni Dávidhoz. Isten nem sértődött meg. Nem haragudott rá ilyenkor. Nem fordult el tőle. Hanem értékelte az őszinteségét.
Velem is így történt legutóbb. Már éppen szedtem volna össze az illedelmes, hálaadó listámat Istennek, amikor megállított, és ezt kérdezte: „Valójában mi van benned most? Hogy vagy?”. Tudom, hogy tudja – hát persze, hiszen Örökkévaló Úr. Mégis érdekli, hogyan fejezem ki a legbelsőbb, legrejtettebb gondolataim, érzéseim előtte. Ha éppen kócos rendetlenséggel, akkor úgy. Ha értetlen felháborodással, akkor úgy. Ha összetört szívvel, akkor pedig úgy. Előtte nem kellenek álarcok, játszmák.
Ő arra tanít, hogy önmagammal és Vele is merjek nyersen és tisztán őszinte lenni.
Sebezhető. Ijesztő, igaz? Nekem is az. De épp az fejezi ki legjobban a bizalmamat Benne és a feltétel nélküli szeretetében, ha ennyire káoszosan megyek oda Hozzá.
Mindezek mellett persze soha nem akarom elfelejteni, hogy Ő nemcsak a mennyei Édesapám, hanem a Királyom is. Ezt jelenti számomra az istenfélelem. Megtiszteltetés, hogy figyel rám, hogy szeret velem lenni. Hogy a Fia vére által akadálytalanul mehetek elé, beszélgethetek Vele bármikor. Igazi kiváltság!
Merj sebezhető és kendőzetlenül őszinte lenne Istennel, mert ez nagyon nagy lépés a szabadság felé! A szabadság egyik legfontosabb ismeréve ugyanis az, hogy nem kell megjátszanom magam a másik előtt, nem kell bebizonyítanom neki, hogy érek valamit. Elfogadott vagyok, és még csak nem is a saját hibátlanságom miatt. Lehet ennél nagyobb szabadság? Van ennél nagyobb szeretet?
hirdetés
