Önmagadban is elég vagy Istennek!

„Jézus azt mondja: ne a világhoz alkalmazkodj, ne a másik emberhez alkalmazkodj, hanem önmagadhoz. Elég az, akinek Isten megteremtett!” Szilágyi Szabolcs atya bátorító, felemlő homíliája.

„A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” A zsidók ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?” De ő saját teste templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.” (Jn. 2:13-25)

A mostani evangélium is lehetőséget kínál arra, hogy a nagyböjti a készületünk teljes lehessen, méghozzá a testünk szempontjából. Jézus azt mondja, hogy az én testemet le fogják rombolni, de három nap alatt fölépítem azt. Tudjuk azt, hogy testünk a Szentléleknek a temploma. Ám mégis mintha keveset beszélnénk erről, vagy sokat beszélünk, csak nem megfelelő összefüggésben. Jézus megtisztítja a templomot, ami a testünk.

Bár elterjedt, hogy a kereszténység anyagellenes, testellenes és szexellenes,

hirdetés

valójában a kereszténység leginkább a vallások közül az, amely anyagpárti, testpárti és szexpárti.

Csak mi azt mondjuk, hogy az anyagnak, a testnek és a szexnek a megéléséhez adott kereteket célszerű tartani, különben sebet fog okozni, ahelyett, hogy az értékét élné meg az ember.

Miért van szükség arra, hogy most beszéljünk a testünkről, annak a helyes megéléséről? Azért, mert a testünk vágyik arra, hogy tiszta legyen, hogy teljes lehessen, hogy jó közege lehessen az életünknek. Mind a múltunk, mind a jelenünk szempontjából azt látjuk, hogy a test nem teljesen tiszta, de a szónak nem morális értelmében. Ha ránézünk a múltunkra, akkor látjuk azt, hogy a testünk magán hordozza a kapott sebeket. Ezek lehetnek fizikaiak, de ez így van lelki értelemben is. Ha valakit gyerekkorában rendszeresen vertek, akkor annak a sebe lehet, hogy nem látszódik, de lelki értelemben ott van, és adott esetben ez előjön és fáj.

De ez igaz a jelenünk szempontjából is, a testünk most is tisztulásra vágyik. Például amikor valaki szomorú itt és most, akkor azt a testtartásából lehet látni. Vagy hogyha valakinek van egy komolyabb pszichés terheltsége, vagy nehézsége, akkor abból könnyen pszichoszomatikus betegség lehet, ezt már az orvostudomány is elismeri. A lélek annyira kihat a testre, hogy konkrétan megbetegítheti azt.

Tehát a múltból és jelenből  is érzékelhető, hogy a testünk vágyik arra, hogy megtisztuljon. És itt jön Jézus a képbe. Ha megnézzük az evangéliumot, azt mondja Jézus, hogy bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem. A tanítványok visszaemlékeznek, hogy testileg  beszél a templomáról Jézus, és valóban, halálát követően három nappal később föltámadt, azaz Jézusnak hatalma van arra, hogy a saját testét felépítse újból. Ez azt jelenti, hogy

Jézusnak hatalma van arra, hogy a testedet újból felépítse, hogy meggyógyítsa, hogy megtisztítsa.

Az is benne van az evangéliumban, hogy Jézus tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” Ugyanakkor azt olvassuk Pálnál, hogy a testünk a Szentléleknek a temploma. Ebből a kettőből az jön ki, hogy Jézus vágyik arra, hogy a testedet meggyógyítsa, megtisztítsa. De hogyan valósul ez meg? Az evangélium szerint három lépésben: az állatárusok, a pénzváltók, majd a templom felépítése.

Jézus a templomból kiűzi az állatokat és az árusokat is, amellyel azt mondja, hogy nincs szükség az állatok feláldozására. Vagyis nincs szükségünk valamire vagy valakire ahhoz, hogy Isten elé álljunk és imádjuk Őt. Te önmagadban, úgy ahogyan vagy, elég vagy ahhoz, hogy imádd az Istent. Ő úgy gyógyítja és tisztítja a testünket, hogy kiveszi a kezünkből az eszközöket. Mert amíg az eszközökhöz ragaszkodunk, addig azt hisszük, hogy azokra szükség van ahhoz, hogy élhessünk, de nincsen rá szükség. Hanem én önmagamban elég vagyok az Istennek. A testemet, az egész személyemet megszabadítja ezektől a rárakódásoktól.

A második a pénzváltók. Miért volt erre szükség? A templomnak más pénzneme volt, mint a környező, ott élő népeknek, meg a birodalomnak, és át kellett váltani a pénzt, amiből némi haszon származott. Vagyis beléptél egy másik térbe, egy másik helyre, alkalmazkodni kellett, át kellett váltani a pénzt. S Jézus kiűzi őket, és a pénzváltók asztalait felforgatja. Miért teszi ezt? Jézus azt mondja ezzel, hogy ember, nem kell alkalmazkodnod. Nem kell megváltoznod. Ez miért roppant fontos? Azért, mert

az alkalmazkodásból lesz az alakoskodás, az alakoskodásból lesz a képmutatás.

Jézus azt mondja, hogy ahhoz alkalmazkodj, akinek én teremtettelek téged. Aki te a teremtett valódban vagy, hidd el, hogy ez önmagában elég! Ne a világhoz alkalmazkodj, ne a másik emberhez alkalmazkodj, hanem önmagadhoz. Te legyél te!

A harmadik lépés pedig a felépítés. Ugye azt mondja Jézus, hogy romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem. Tehát Jézusnak hatalma van arra, azon túl, hogy tisztít, hogy fel is építsen téged. Ahogyan éljük az életünket, az ember öregszik, csökkennek a képességei, a lehetőségei. Ilyenkor kétféle döntést hozhatsz: az egyik az, hogy ezt elfogadod, a másik, hogy elkezdesz kétségbe esni.

Jézus azt mondja, hogy figyelj, én képes vagyok arra, hogy újraépítselek téged.

Hogyha Jézus újraépít majd a föltámadáskor, akkor miért tartsak attól, hogy öregszem?

Két kérdés van, amin ezek alapján elgondolkodhattunk. Hogy bánok a testemmel, mennyire törekszem annak a jó megélésére, a tisztaságára? Hogyan engedem az Istennek, hogy megtisztítsa és felépítse a testemet?

hirdetés