Bár a hit sokakban nagy érzelmeket vált ki, vannak, akiknek a vallás nem érzelmekkel túlfűtött terep, és ez így van rendjén. Ha te is hasonlóan érzel, a következő tanúságtétel neked szól!
Hányszor, de hányszor megtörtént velem, hogy ülök más hívőkkel egy bibliaórán, kiscsoportos beszélgetésen vagy szentségimádáson, és hirtelen észreveszem, hogy a körülöttem lévők sírni kezdenek, én pedig csak ülök ott, száraz szemekkel, egyáltalán nem érzelmes állapotban.
Egész életemben gyakorló katolikus voltam, de az érzelmek sosem képezték részét a hitéletemnek. Nagyon logikus és gyakorlatias ember vagyok, így látszólag abba a kisebbségbe tartozom, akik nem érzékenyülnek el a vallással kapcsolatban. Elgondolkodtam, hogy talán csak én vagyok nagyon furcsa, de gyanús, hogy nem vagyok egyedül. Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy az érzéseknek milyen szerepet kellene játszaniuk a hitedben, íme két szempont, amelyet érdemes szem előtt tartanod.
- Nem szabad, hogy az érzéseink diktálják, megyünk-e templomba vagy sem
Bár az érzelmek gyönyörű szerepet játszhatnak a hitéletben, nem szabadna az épp aktuális hangulatunk és kedvünk alapján arról dönteni, hogy imádkozunk-e, elmegyünk-e templomba, gyakoroljuk-e a hitünket. Hasonlóan a házassághoz, amely megköveteli, hogy elkötelezzük magunkat egymás mellett akkor is, ha épp rossz napunk van, akkor is, ha épp nincs kedvünk a másikhoz, a hitünkben is úgy tudunk növekedni, ha Istent választjuk akkor is, amikor nincs kedvünk Hozzá.
- Rendben van, ha nem érzelmekkel áthatott a hitünk, ahogy az is rendben van, ha érzelmesek vagyunk
Csodálatos tud lenni, ha a hitéletünk és az érzelmi életünk szorosan összekapcsolódik. Vigyáznunk kell arra is, hogy ne nyomjuk el az érzéseinket. Egy könyvben olvastam egy pap bátorítását, aki arról írt, hogy igenis van helye az érzéseknek a hitéletünkben. Az Egyház életében a hívők túl sokat szenvedtek attól, hogy nem adtak helyet az érzéseknek, nem hagytak helyet annak sem, hogy megtapasztalhassák azokat. „Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr” (Zsolt 34,8) – olvassuk a Bibliában. Bátran kérhetünk érzékelhető kegyelmeket, hogy testünkkel, érzékeinkkel és érzelmeinkkel megízlelhessünk valamit Isten misztériumából, a hit igazságaiból, hiszen ezek segítik a megértést, az elmélyülést. Az ima és az elmélkedés minden olyan módszere, amely az érzékeket is megmozgatja, teljesen legitim, helye van. Isten mindannyiunkat másnak teremtett, és nem kell valaki olyannak tettetnünk magunkat, akik nem vagyunk. Bármilyen szerepet játszanak is az érzések a hitéletedben, van helyed az Egyházban.
Forrás: Aleteia.org
Fordította: Fekete Ági
hirdetés
