Mi kell a reményhez?

„Mi kell a reményhez azokban a percekben, napokon, hetekben, amikor minden reménytelennek tűnik, fogytán a türelem, az esélyek is gyengülnek? Mi kell a reményhez, amikor épp azzal szembesül az ember, hogy az utolsó emberi esély is szertefoszlott? Amikor már olyan régóta nincs pozitív változás, hogy a reménykedés ostobaságnak látszik inkább?” Révész Szilvi író bejegyzését szemlézzük.

Erő és bátor szív. Erő az Egekből, a láthatatlan, de örökkévaló Istentől. Hisz az emberi erő ezen a ponton véget ér, kimerül, elfogy, nincs tovább. S épp ez, ez a keserű felismerés szembesít azzal a szükséggel, hogy nem támaszkodhatunk többé a láthatóra, az emberi esélyre, a saját számításainkra. Egyetlen esélyünk maradt: az Úrban reménykedni. Ezen a ponton a szív választás elé kerül: a láthatókra néz, megkeseredik, feladja – vagy felemeli tekintetét az Úrra, Hozzá menekül, az Ő szeretetébe kapaszkodik. Amikor képesek vagyunk ez utóbbit tenni, megtapasztalhatjuk, hogy ,,…a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” /Róma 5,5/. Megtapasztalhatjuk, hogy nem fogy el a reményünk ott sem, ahol az emberi remény véget ér, mert a Szentlélek a szívünkbe árasztja Isten szeretetét. És ez az érzés,

Isten jelenlétének, szeretetének a megtapasztalása, és ez az igazság, hogy nem elfelejtettek, elhagyottak, félretettek, hanem szeretettek vagyunk!

– ez erővel, élettel, reménnyel tölti be a szívünket a kétségbeesés, keserűség, félelem… helyett. Ez teszi a szívünket erőssé. Isten Lelkének a jelenléte, közelsége, érintése. Ez hoz természetfeletti reménységet a reménytelenségbe. Ez Isten gyermekeinek az ajándéka. Egy olyan lehetőség, amivel élhetünk a kilátástalannak látszó helyzetekben is. Nem azt kaptuk, hogy elkerüljük, megússzuk, csodásan megoldjuk ezeket a reménytelen helyzeteket, de kaptunk erőt és szíverősítést az Úrtól.

Legyetek erősek és bátor szívűek hát MIND, akik ma az Úrban reménykedtek!

„A csoda talán épp azzal kezdődik, hogy keserűség helyett hagyjuk, hogy a hűség növekedjen bennünk. Elvégre is nem nagy dolog cinikusnak lenni – egy bukott világban ki ne látná meg a repedéseket? A radikálisok és a megfontoltak, a Ruthok és a forradalmárok azok, akik úton-útfélen rámutatnak az eljövendő Királyság hajnalára, a repedéseken áttörő fénysugárra. Rámutatnak arra, hogy mindig van szabadulás – és advent eljön -, most is. Ezek a kiemelkedő emberek nem tagadják a sötétséget, csak kitartóan keresik Isten fényét.” – Ann Voskamp

Forrás: Révész Szilvi – Facebook

hirdetés