Szilágyi Anna 2022. 10. 26.

Mit jelent valójában nőnek lenni? – podcast interjú Sárkány Andival, az Arise program egyik szervezőjével

Miben áll a női lét esszenciája? Hogyan válhatunk azzá a nővé, akinek Isten teremtett minket? Mit tehetünk azért, hogy jobbá váljon a kommunikáció férfiak és nők között? Ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk a Rólunk szól podcastunk legújabb adásában Sárkány Andival, aki a Leplezetlen instaoldal készítője, és a nőknek szóló Arise-program egyik szervezője – ezekről is kérdeztük.

Talán sokakat meglep, de te főállásban programozó vagy, ugyanakkor szereted a művészeteket, az irodalmat, az alkotást. Mivel töltöd a napjaidat?

Jól mondtad, programozással töltöm a mindennapjaimat, teljes időben vagyok weboldal fejlesztő. Ezen kívül, amiket felsoroltál, azokat hobbi szinten művelem. Fontos volt számomra, hogy a programozás mellett egy másik síkon is fusson az életem, hogy ki tudjam élni más készségeimet.

Szokták mondani, hogy az emberek vagy nagyon reálosak, vagy humánosak, de benned mindkettő megvan.

Igen, ez sokáig dilemma volt nekem, és azt hittem, ez csak annyit jelent, hogy nem vagyok tehetséges semmiben. De nagyon felszabadító volt, mikor azt éreztem, hogy nem kell választanom sem a reál, sem a humán/ művészeti vonal között, hanem mindkettő én vagyok, és ebben megtalálhatok egy önazonos, egészséges egyensúlyt.

Szerinted Isten milyennek teremtette a nőket? Miben áll a női lét esszenciája?

Ez egy nagyon mély, komplex kérdés, sokat gondolkodom, hogy vajon mi a nőknek a legbelsőbb énje, illetve Isten milyennek teremtett minket. Azt látom, hogy a legfőbb választ a teremtéstörténet adja meg a Bibliából: Isten a saját képmására teremtette az embereket férfivá és nővé, tehát egyértelműen különválasztja, annak ellenére, hogy nagyon sok a közös is bennük. Isten a nőket segítőtársnak teremtette, és minél többet gondolkodom rajta, annál gazdagabb jelentéssel tud ez a szó megtelni.

Érdekes, hogy valakinek ez a segítőtárs negatív felütésű, mintha mi csak mi csak a férfiak árnyékai lennénk. Számodra mit jelent segítőtársnak lenni?

Szerintem az egyik legnagyobb kihívás nőként a mai világban az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Legyek talpraesett, belevaló, aki kezébe veszi az életét vagy legyek inkább gyengéd és sebezhető? A segítőtárs szerepet – főleg egyedülállóként – elég nehéz jó kontextusba helyezni, de nem feltétlen csak a férfi mellett lehet ezt betölteni, vagy azokat a tulajdonságaimat használni, amelyeket Isten adott. Az a meggyőződésem, hogy már a házasság előtt jó, ha foglalkozunk vele. Minden nőnek van egy saját útja, amelyen a saját személyiségéből és az Istenkapcsolatából adódóan ki tud teljesedni ebben a szerepében, akár azzal, hogy

észreveszi, hogy maga körül mire van szükség.

Ez lehet egy apróság, mondjuk ha észreveszem, hogy a munkahelyen száradnak el a növények, és akkor megöntözöm, vagy észreveszem azt, hogy ki az, aki segítségre szorul a szomszéd nénitől elkezdve a kollegámig. Tehát inkább egy hozzáállást, szívbeli állapotot értek ezalatt.

Ha a segítőtárs szerep ki tud teljesedni egy nő életében, akkor ez az egyik legnagyobb vágyunkra is rezonál: arra, hogy szeretnénk azt érezni, hogy pótolhatatlan szerepünk van ezen a világon, hogy nem ugyanolyan a világ nélkülünk. Jólesik, ha azt látjuk, hogy szükség van ránk és tudunk adni valamit.

Sárkány Andi

Lehet egy nő erős? Válhat jó vezetővé? E körül is annyi vita van a keresztény társadalomban, hogy tényleg lehet-e egy nő vezető pozícióban?

Én legidősebb gyerekként születtem a családba, van egy húgom meg egy öcsém, és egész nagy a korkülönbség köztünk. Emiatt nagyon hamar elkezdtem érezni a felelősséget egy csomó minden iránt. Illetve nálam ez társul egy erőteljesebb, markánsabb személyiséggel is, amit inkább édesapámtól örököltem, és sokáig azt gondoltam magamról, hogy én nem tudok az a kifinomult, kedves, szelíd nő lenni, ami a tipikus értelemben vett nőiesség.

Valahogy mindkét végletet meg kellett járnom. Előbb a nagyon erős személyiségemnek a kibontakozását, ami el tudott menni akár egy uralkodó, leuraló magatartásba. Utána pedig, amikor észrevettem, hogy ez mennyire nem jó, és szeretnék nőiesebb lenni, elkezdtem sokkal alkalmazkodóbb, visszahúzódóbb lenni, szürke egér szerepben voltam bizonyos helyzetekben.

Azt gondolom, hogy ha összhangba kerül egy nő saját magával, akkor fogja tudni használni az erőteljesebb, nyersebb, temperamentumosabb énjét. Ez olyan, mint jó vitorlákba fogni az erős szelet, és az tudja előre vinni a hajót. De ha ez nincs jó keretek közé fogva, nincs jó vitorlákba fogva, akkor az az erős szél pusztít is. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen el kell nyomni az erőnket. Annyi olyan nőt is látok magam körül, aki meghúzódik, azt mondja „rám nincs szükség, bocsánat, hogy élek”. Közben pedig szükség lenne olyan nőkre, akik határozottak, erősek a jó értelemben, bele tudnak állni az élet kihívásaiba, fel tudnak állni a nehézségekből, és

úgy tudják használni az erejüket, hogy segítségére lesznek a világnak.

Nagyon sok a keresztény egyedülálló nő, akik hosszú évek óta várnak a társukra. Arra vágynak, hogy a férfiak aktivizálják magukat és legyenek kezdeményezők, merjenek lépni. Szerinted miért van ez a jelenség, és hogyan lehetne változtatni ezen?

A férfiak bizonyos helyzetekben nem vállalják fel azt a felelősséget, amit lehet, hogy nekik kellene, ezért mi hajlamosak vagyunk átvenni ezt a szerepet. Ha a nők identitásszerűen magukra veszik ezt, pont oda fognak kilyukadni, hogy az erejüket rosszul használják, és ez meg fogja nehezíteni a férfiak dolgát is abban, hogy lépjenek, hiszen azt látják, hogy a nők olyan ügyesek így egyedül is, nincs is szükség rájuk.

Pont úgy lehetnénk sokszor a segítségükre, hogy bölcsen, kedvesen, tisztelettel, de mégis inkább kivonulni ezekből a helyzetektől, és

teret adni, hogy ők meg beleálljanak abba a szerepbe, ami az övék.

Azzal tesszük a legjobbat magunknak, meg nekik is, ha a saját területünkön rakunk rendet, a saját identitásunkban, nőiességünkben erősödünk meg, és tiszteljük őket attól függetlenül, hogy mennyire töltik be a szerepüket, vagy hogy mennyi fájdalmat okoznak adott esetben. Számomra például pont itt mutatkozik meg a női erő, amely nem egy leuraló erő, hanem egy olyan belső biztonság és belső tartás, ami sziklaszilárdan tud állni, és azt mondja, hogy nem fogom a szeretetemet, meg a tiszteletemet megvonni, akkor sem, ha sérelem ér. Ez nagyon nehéz, de azt gondolom, hogy ez igenis segíthet akár a férfiaknak is.

Hogy látod, mennyire tudunk kommunikálni a férfiakkal, akár a párunkkal, de akár egy munkahelyen? Látsz valamilyen területet, ahol érdemes fejlődnünk ebben?

Az egyik legfontosabb kérdésnek tartom, hogy hogyan beszélünk a férfiakról, amikor ők nincsenek ott. Ha békességben vagyunk velük a szívünkben, megpróbáljuk megérteni őket, és elfogadjuk, hogy lesznek dolgok, amiket nem fogunk ugyanúgy látni, akkor ez a hozzáállás nagyon sok kommunikációs szakadékot át tud hidalni.

Emellett pedig

nagyon sok bátorságra van szükség, hogy őszinték legyünk saját magunkkal, meg a másikkal szemben.

Nagyon sok mindent ki kell mondani, amit nehéz kimondani, akkor is, ha ezzel sebezehetővé válunk. Egy párkapcsolat vagy ismerkedés elején nagyon ijesztő tud lenni, hogy én most megnyílok valakinek, és hogy milyen lesz, ha ő belém lát, megtud többet rólam, és ez a fajta sebezhetőség nem könnyű. Szerintem ezzel nincs semmi probléma, inkább csak tudatosítani kell, hogy ez történik, és ha az embernek a szíve, a bizalma a helyén van, akkor ez sikerülhet.

Fotó: Dreamstime.com

Sok nő szenved attól, hogy rengeteg életterületen próbál megfelelni; feleségként, anyaként, munkaerőként, gyülekezeti szolgálóként, de az energiák végesek, így sokan kimerülnek vagy akár kiégnek. Mit gondolsz, van kiút ebből? Tudjuk lazábban kezelni az életünket?

Mostanában úgy látom, hogy egyre többen megmutatják a nem tökéletes oldalukat is. Valahogy most ez a kettősség zajlik, hogy egyszerre van láthatáron a nagyon szép, a nagyon tökéletes anya, nő, feleség, sportoló, karrierista. És a másik oldalon pedig ott van, hogy egyébként teljesen rendben van, ha nem tudsz mindent megcsinálni, ha nem tökéletesen nézel ki, ha nincs mindenre időd.

A valódi megelégedettséget, azt, hogy én jól vagyok úgy, ahogy vagyok, aki vagyok, senki más nem fogja teljes mélységében átadni, csak az Isten.

Ő olyan válaszokat ad, ami tényleg elégséges és megállja a helyét, akkor is, ha mondjuk nem kapom meg erre a választ sem a főnökömtől, sem a barátaimtól, sem a férjemtől, sem saját magamtól.

Kérlek, mesélj kicsit az Arise programról! Mi a célja?

Nemrég indult el a 4M Mozgalom Magyarországon, amelynek alapvető küldetése, hogy foglalkozzon a női és a férfi kihívásokkal, krízisekkel, kérdésekkel, azokkal a témákkal, amelyek a női vagy férfi identitásunkban kihívást jelentenek a mindennapokban.

A 4M egyébként Hollandiában indult el, de mára már sok országban működik. 2019-ben rendezték meg Magyarországon az első XCC-t a férfiak számára, és azóta évente több rendezvényük van. Ez a program nagyon sok jó változást hozott a férfiak életébe, ez adott bátorságot, hogy a nőknek szóló Arise programot is megszervezzük itthon.

2021 májusában volt az első magyarországi Arise, idén pedig már kettő volt. Az Arise nagyon nagy része meglepetés, ezért sem beszélünk részletesen erről a programról. A legfontosabb, hogy egy olyan utat kínál a nőknek, ahol

szembesülhetnek önmagukkal, a kérdéseikkel, a kihívásokkal, és válaszokra találhatnak.

Nagyon sok olyan visszajelzés érkezett, hogy ez mérföldkőként ott marad a nők életében, amihez vissza lehet nyúlni majd a hétköznapokban.

Kiknek ajánlanád a rendezvényt?

18 év az alsó korhatár, felső korhatár nincs, és ez is különleges az egészben, hogy kortól függetlenül nagyon jól megtalálják a nők egymással az összhangot. Volt már 60 év körüli nő is, aki részt vett. Ez egy háromnapos program péntektől vasárnapig, ahol 10-12 fős csapatokban osztjuk be a nőket, Nagyon szép benne az is, hogy körülbelül száz nő egy helyen egy utat jár be, mégis százféleképpen.

A Leplezetlen nevű Instagram-oldalt, ha jól tudom, már több éve csinálod. Miért ez lett a neve?

Ez az Insta-oldal abszolút hobbiként indult, még most is teljes mértékben az. Azért kezdtem el, mert én magam is kerestem a nőiességemet, kerestem azokat a válaszokat, hogy mitől nő egy nő, illetve, hogy milyen kihívások érnek bennünket az életben. Azért lett ez a neve, mert azt szerettem volna, hogy lehessen beszélni kérdéseinkről leplezetlenül. Illetve, hogy mi magunk is merjünk leplezetlenül saját magunk tükörképébe nézni. Másokat és önmagunkat is úgy látni, ahogy Isten lát minket, és meglátni azt a sokkal többet, mint ami a felszínen van.

Mi ad inspirációt?

Valahogy úgy születnek ezek a bejegyzések, hogy van egy adott pillanatom, lelkiállapotom vagy gondolatom, akár beugrik egy szó, és ahhoz megírok egy pár sort. Olyan is van, hogy egy téma huzamosabb ideig foglalkoztat, és akkor azt érzem, hogy az azzal kapcsolatos gondolataimat csokorba szeretném szedni, vagy elmegyek egy irodalmi eseményre, és ott megihlet egy gondolat.

Milyen célok lebegnek most a szemed előtt?

Mindenképpen szeretnék majd férjhez menni és édesanya lenni, de ez talán nem is cél, inkább úgy vagyok vele, hogy tudom, hogy ennek el fog jönni az ideje, és néha tudatosan, néha csak ösztönösen készülök erre.

Az is a vágyam, hogy minden napra el tudjam venni azt, amit az Isten tartogat számomra. Ahhoz, hogy olyan nővé váljak, akivé Isten eredetileg megteremtett,