Mitől ilyen rossz ez a nyár?

A 777 Insta-sztorijára reagálva rengeteg válasz érkezett tőletek, amelyek  szerint többeknek életük legrosszabb, legunalmasabb, legnehezebb nyara az idei. Mi ennek az oka? És vajon mit lehet ez ellen tenni? Hogyan lehet ezt az időszakot jól felhasználni? Ezekről a kérdésekről beszélgetett a Szóval podcast legújabb adásában Kállay Kati, Tóth Marci és Martí Zoltán.

Múlt héten megkérdeztünk titeket Instagramon, hogy milyen az idei nyaratok, mit írnátok róla, ha egy szóval kéne jellemezni. Tízből legalább hét hozzászólás negatív volt: unalmas, rossz, életem legrosszabb nyara, iszonyatosan pörgős –  ezek voltak a leggyakoribb válaszaitok. Voltak olyanok is persze, akik boldogok voltak, például, akik idén nyáron házasodtak, de a válaszok túlnyomó része mégis negatív volt.

„Szerintem több tényező van jelen most az idei nyáron, ami eddig nem volt ennyire jelentősen az életünk része – válságok, háború, infláció, Covid, aszály, rezsiárak – és ezek természetes, hogy kihatnak az életünkre” – fogalmazott Kállay Kati.

Nyáron inkább pihenni, kikapcsolódni akarunk, olyanokat képzelünk el, mint fesztiválok, Balaton, hűsölés, nyaralás. Ehelyett a válság, az infláció, a veszélyes, és ehhez hasonló szavak hangzanak el a szalagcímekben.

„Én most próbáltam utánakeresni, és 2014-ből találtam az utolsó olyan szalagcímet a Google-keresés szerint, amely a nyár kapcsán azt dobta ki leggyakoribb keresésre, hogy miért szeretjük a nyarat, és hogy miért ez a legjobb hónap. És az utóbbi pár évben ennél már sokkal több a negatív hír nyáron is. Egyre inkább olyan témák kerültek előtérbe, mint a világjárvány, a globális felmelegedés, hogy miért elviselhetetlen, miért veszélyes a nyár, miért szenvedünk nyáron” – mutatott rá Kati.  Ezek mind hatással vannak arra, hogy az emberek egyre inkább kiábrándulnak a nyárból.

Tóth Marci feltette a kérdést, hogy vajon miért pont nyáron ennyire jellemző a lehangoltság, reménytelenség?  Talán azért, mert több időnk van, és többet használjuk a social média felületeit? Ezek érdekes kérdések, mert  a legtöbb felsorolt jelenség év közben ugyanúgy jelen van, ugyanúgy szembesülünk velük.

„Hívőként is szembesülhetünk vele, hogy egy csomó olyan dolog van, amit el kell engedni. Nálunk a cserkésztáborokban például a hangulatos tűrakás az, amit nem tehetünk meg, hiszen a szárazság miatt fennáll az erdőtűz veszélye. Az ezekkel való szembesülés szerintem hatványozottan szembejön velünk ezen a nyáron” – fogalmazott Marci.

Megint csak rá kell döbbennünk a közösségi média elképesztő hazugságaira. 

Pörgeted az Instát, a Facebookot, a TikTok-videókat, és azokból pont nem az jön le, hogy annyira rossz lenne ez a nyár, hanem mindenki a boldog, nyaralós, bulizós képeit tölti fel.

„Igen, boldog vagyok. Így eszem az 1500 forintos sajtos-tejfölös lángost. Nézd, milyen menő az életem!” Kirakatba rakod ezt az egész hazugságot, közben meg otthon szenvedsz – világított rá a kontrasztra Martí Zoli.

Kállay Kati szerint a nyári levertség oka lehet az is, hogy ilyenkor sok fiatalnak, diáknak megszűnik a rendszer az életében. „Alapvetően az egyetem ad egy rendszert, és nyáron, amikor az ember egy kicsit kevésbé szociális, akkor ezek a dolgok még jobban előjönnek, hogy azt érzi, egyedül van, neki nincsenek olyan jó programjai, nincs annyi barátja, mint az általa követett embereknek. Ez szinte mindenkinél előfordul, nálam is. Nem igaz, hogy soha életemben nem futott át az agyamon, hogy de szívesen lennék én is itt vagy ott inkább” – fejtette ki.

A problémák, a negatív hírek eközben csak úgy ömlenek ránk nap mint nap, és olyan feszültséget generálnak ezzel, hogy azt érezzük, ennél csak rosszabb lesz.

A nyár, amikor egy kicsit a pihenésről lehetne szó, főként a diákok esetében, egy sokkal rosszabb stresszbombává alakul át, és inkább ez a szomorú, hogy ennek vajon hol a vége, vagy ezt hogy lehetne átfordítani abba, hogy közben élvezd a nyarat.

„Ami különösen érdekes, hogy a negatív jelzői közül a leggyakoribb, az az unalmas volt” – hívta fel a figyelmet Zoli. „Őszintén megvallva, nem is tudom, mit lehet kezdeni azzal, hogyha valaki pontosan tudja, hogy szétfolyik a napja, nincsen benne rendszer, nincsenek benne olyan programok, amiket szeretne – egyáltalán mit tud tanácsolni egy külső ember.”

A felvetésre Marci reagált: „Nagyon fontos dolog, amit mondasz: sokszor az unalmat abban éljük meg, hogy nincsen rendszer, nincsen keret, nincsen terv. Én azt mondom egyébként, hogy nyáron is mindig kell egy terv, amitől aztán el tudunk térni. Egy kedves cserkészismerősöm mondta, hogy tulajdonképpen a pihenés a szokásos, rutinszerű tevékenység megváltoztatását jelenti. Tehát nem a semmittevést, hanem azt, hogy mást csinálok, mint ami egyébként a napi rutinom.”

„Én azért szeretek semmit tenni néha nyáron” – vetette közbe Kati nevetve. Vagyunk ezzel így jó páran, néha semmi másra nem vágyunk, csak hogy elnyúljunk az ágyon, és hűsöljünk a lakásban. 

„Nekem akkor van lelkiismeret-furdalásom, ha a szabadidőmet nem lelki feltöltődésre fordítom, hanem mondjuk csak görgetem az Instát, vagy híreket olvasok töméntelen mennyiségben. Pont az lenne a jó ezeknél az időszakoknál, ami nem a pörgésről szól, hogy lelkileg gazdagabbá váljunk, hogy utána így, feltöltődve tudjunk visszatérni majd a régi kerékvágásba, az egyetemre, a suliba, a munkahelyre” – fogalmazott Zoli.

Jó ötlet lehet, hogy év közben gyűjtsük össze, mi az, amire nincs időnk, mondjuk akár az énidőre, ez is egy olyan dolog, ami néha sokunknak hiányzik. „Én is erre törekszem. Abszolút azt érzem, hogy más dolgokat csinálok most, hogy egy picit több szabadidőm van, mint amiket csinálok az egyetem alatt. Ez megéri, ez tölt fel” – mondta Kati.

Mi lehetne a legjobb megoldás, ha a nyár végét tartalmasan szeretnénk tölteni? Hogyan lehet ezt az időszakot jól felhasználni? Ezt az űrt, amelyet az ember érez, hittel, Istennel, szeretettel, Jézussal lehet igazán betölteni – ebben a beszélgetés mindhárom tagja egyetértett.

Ha az ember az Istenhez akar közelebb kerülni a szabadidejében, akkor máris fejlődési lehetőségek sora tárul elé.

„Azt gondolom, hogy Isten mindenhol ott van, jelen tud lenni, hogyha én jelen vagyok számára. Ez a kulcs igazából a nyáron. Igen, ott az a sok-sok negatív tényező, amiket felsoroltunk, azonban az a mi döntésünk és felelősségünk, hogy ezek mennyire befolyásolnak minket. Itt a tudatosságról van szó” – mondta Marci.

Ott van például a sokat emlegetett social média felületeinek a használata. Az, hogy én mennyit vagyok online vagy offline, nagyrészt rajtam múlik. És nagyon fontos, hogy mennyi időt töltünk a gép vagy az okostelefon előtt, hiszen az ingerek jelentős része az online felületeken keresztül ér el hozzánk. 

Marci hangsúlyozta: „Nemcsak arról van szó, hogy gyerekkoromban nem volt a kezemben a telefon, és ez egy nosztalgikus érzés, hogy nyakig sarasan szedtük a kukoricát a nagyszülők vidéki kertjében, hanem valójában a jelen pillanatok megéléséről van szó. Lehet, hogy most nem leszek nyakig saras, mert valami tök másban vagyok benne, ugyanakkor dönthetek úgy, hogy oda tudok figyelni a barátaimra, a családomra, talán több időm van a találkozásokra, elmenni egyet futni, mert hosszabb ideig van világos, vagy csak útközben élvezem a napsütést. Ezek mind a mi döntéseink.”

Ezek apró dolgok, de azt az öt percet legtöbbször úgy töltjük el a buszmegállóban, hogy megírtuk azt a három Messenger-üzenetet, és nem is vettük észre, milyen gyönyörű az idő, vagy hogy Isten ott, akkor is velünk van, jelen van.

Marci kitért arra is, a szabadság keresése talán a legnagyobb belső, mély, nem is tudatosított igyekezetünk – és egyúttal fájdalmunk. Azt várjuk, hogy lerakjuk a terheket, hogy teljesen szabadnak érezzük magunkat, hogy végre megpihenjünk, feltöltődjünk, hogy ne legyen semmi, ami ebben korlátoz. És valahogy mégis nagyon ritkán érezzük magunkat szabadnak. „Lehet, hogy a nyárról azt gondoljuk, hogy az a spontaneitás ideje, de hogyha nincsen benne tervezettség, akkor szétfolyás van, ami, azt hiszem, egy óriási kudarcélményt okozhat a végén. És ez az, ami rendkívül nyomasztó tud lenni” – fogalmazott.

Hogy találjuk meg az arany középutat abban, hogy jól használjuk fel az időt, de ne stresszeljünk túlságosan azon, hogy minden beleférjen abba az egy hétbe vagy három napba, amennyi szabadságunk van épp?

Az adásból megtudhatod, itt hallgasd meg:

hirdetés