Szerda estére a 777 csapata imaestet szervezett a Szent István Bazilikába, hogy négy felekezet képviselőjével együtt közösen imádkozzunk a békéért. Felejthetetlen és megható este volt, gyönyörű zenei szolgálattal és mélyreható üzenetekkel. Hortobágyi Tibor szubjektív beszámolója az imaestről.
Emlékszem egyetemistaként többször is megfordultam vasárnap reggeli szentmisén a Bazilikában és általában nem okozott gondot az ülőhelytalálás, mivel mindig akadt. Nos, aki hamvazószerda este betévedt a Szent István Bazilikába, annak igencsak időben kellett érkeznie, mert hatalmas tömeg érkezett a 777 által szervezett ökumenikus imaestre és már azt megelőzően a szentmisére is.
Látva, hogy ennyi ember szeretne egyszerre, egy helyen imádkozni már önmagában felemelő és egy bizonyság, hogy az imának ereje van.
Azonban ezzel még nem ért véget szerencsére az este, sőt csak ezt követően kezdődött: Varga Móni és társai lélekemelő dicsőítése mellett négy felekezet öt lelkipásztorának elmélkedését hallgathattuk. Boros Dávid baptista lelkipásztor említette, hogy kicsit félt attól, hogy mivel ő a végén szólalt meg, így a többiek már mindent elmondanak, de aztán rájött, hogy nem is olyan rossz, amiért a végén beszélhetett, mert így látta, hogy mindenki ugyanazt az üzenetet fogalmazza meg, ez pedig számára is megerősítést jelentett. Hiszen mindannyian békét szeretnénk, viszont ehhez mindannyiunknak ugyanazt kell tennünk: „Térjünk meg!” Röviden így foglalható össze a lelkipásztorok üzenete. Fontos az is, hogy imádkozzunk és kérjük Istent, hogy legyen béke a világban, de ehhez nekünk kell megtennünk az első lépést a megtéréssel. Nagyböjt elején különösen is fontos, hogy megálljunk és magunkba nézzünk, valóban Isten van-e életünk középpontjában? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy változtassunk ezen! Mégpedig ne csak magunk miatt, hanem mindazokért, akik az imáink szólnak. Európa és a világ békéjéért, az orosz-ukrán háború békés rendezéséért, valamint a kárpátaljai magyarságért.
Szerintem az est egyik legkiemelkedőbb pontja volt – ha egyáltalán lehet kiemelni egy dolgot ebből a nagy lelki élményből – Palojtay Márta tanúságtétele. Az általa vezetett Kárpátaljai Családokért Egyesület képviseletében jött el az imaestre, amelyen nem mellékesen 1,8 millió forintot sikerült az ottani magyarságnak összegyűjteni a Ti támogatásotokkal. Márta elmondta, hogy milyen volt ahogy alig egy hét alatt szétszakadtak közösségeik, baráti társaságaik, hiszen voltak akik a háború elől elmenekültek, mások ott maradtak Kárpátalján. Megrázó volt belegondolni, ha az én családom, baráti társaságom, közösségem élne át hasonlókat. Vajon el tudjuk képzelni, hogy ez milyen lehet? Elképzelni talán még igen. De át is tudjuk érezni? Sajnos azáltal, hogy a háború itt kopogtat a szomszédban egyre inkább. De kívánom, hogy nekünk és a határokon túl élőknek se kelljen, és a béke uralkodjék világunkban.
Ehhez egy lépést próbáltunk tenni az imaesten azáltal, hogy közösen fohászkodtunk a békéért. Az est végén többekkel beszélgetve felmerült, hogy de jó lenne, ha legközelebb is lenne ilyen imaest, csak más legyen az apropója. Nem tudunk mást kívánni, csak azt, hogy legyen így. Várjuk, hogy hálaadó imaestet szervezhessünk, mert véget ért a háború. Addig viszont még fontos feladatunk van. Álljunk meg minden este 8 órakor és közösen otthonainkban fohászkodjunk a békéért és azokért, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat vagy éppen állandó életveszélyben élnek hazájukban! És ne feledjük a lelkipásztorok üzenetét sem: „Térjünk meg”!
#legyenbéke
Hortobágyi Tibor
Még nem érkezett hozzászólás