Karácsonykor ünnepeljük a történelem egyik legnagyobb és legmegindítóbb csodáját, a Fiú megtestesülését, Jézus születését. Ekkor kezdődött a nagy fináléja Isten csodálatos művének, amellyel megváltotta az embert a bűn szolgaságából.
Emberré lett és lejött közénk, a Fiú szerepe azonban korántsem itt kezdődött. Ő az Atyától született, az idők kezdete előtt. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű, és minden Általa lett.
Nagyon különleges élmény felismerni a Fiút az ószövetségi írásokban.
Az ószövetségi ember számára Istent színről színre látni egyenlő volt a halállal.
Még Mózes sem láthatta Isten arcát, csak azt, ahogyan elvonult előtte, teljes dicsőségében. De amikor a Fiút látták, nem haltak meg.
Voltak, akik találkoztak vagy beszélgettek Vele, de a nevét még nem ismerték. Sokszor csak úgy emlegetik, mint az Úr Angyala, míg Dániel próféta látomásában az Emberfia nevet adja neki, később a megtestesült Jézus is ezen a néven beszélt magáról.
Jákob színről színre látta a Fiút, tusakodott is Vele és életben maradt. Jákob az áldását kérte és megkérdezte a nevét. De Ő csak így válaszolt: „Miért kérdezed a nevemet?”, és megáldotta (v. ö. 1Móz 32, 25-31).
Sámson anyja, Mánóah is találkozott és beszélgetett Vele, és ő is meg akarta tudni a nevét. Ő azonban így felelt neki:
„Miért kérdezed a nevem, amely olyan csodálatos?”. (v. ö. Bír 13, 18).
Szinte látom a félmosolyt Jézus arcán, ahogy ezt mondja. Akkor még nem jött el az idő, hogy megismerjük az Ő csodálatos nevét.
De kétezer évvel ezelőtt egy betlehemi istállóban elérkezett az idő. Végre megismerhettük Isten csodálatos nevét, a nevet, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (v. ö. Fil 2, 9-11)
Stibrányi Márton Miklós
1 Komment
Köszi Marci, hogy leírtad! Tetszik a gondolatmenet!