A szülőség sokszor kimerítő tud lenni, de íme néhány példa, hogy miért vagyok hálás a gyermekeimért.
„Kicsit félek a gyerekvállalástól” – ismerte el barátom. Éppen nálunk voltunk, miután segített a gyermekeimet lefektetni, miközben a férjem épp távol volt munkahelyi elfoglaltsága miatt. „Látom, mennyi munkával jár számodra a gyereknevelés, és nem tudom, hogyan tudnám ezt megtenni!”
Mondtam neki, hogy megértem a tétovázását. A gyermeknevelés biztosan nem a gyenge szívűeknek való. Ez lehet az egyik legnehezebb dolog, amit tehetünk kényelmes modern életünkben. Azonban azt is hozzátettem, hogy nagyon örültem annak, hogy mégis az anyaság mellett döntöttem. Íme, néhány tipp, amivel ezt indokoltam.
Hosszú távú játékot játszom
A gyerekeink csak néhány évig fiatalok. A velük való kapcsolatom túlnyomó része felnőttkorukban lesz, de az már nagyon más lesz és sokkal kevésbé lesz kimerítő. Amint felnőnek, növelik szüleik boldogságát:
hirdetésTudósok 55 ezer 50 éves embert kérdeztek meg 16 európai országból a mentális jólétükről. Az eredmények azt mutatják, hogy a szülői élet pozitív aspektusai dominálnak idősebb korukban. Az egyik legfontosabb tényező, hogy a gyerekek szociálisan támogatják őket, figyelnek rájuk. A kutatók rámutattak arra, hogy a gondoskodásnak köszönhetően kevésbé érzik magányosnak magukat a szülők, és ez segíthet nekik a stresszes helyzetekben.
Ha akkor, amikor még kicsik, arra is összpontosítok, hogy a gondoskodásom hosszú távon is kihat a kapcsolatunkra, akkor az arra ösztönöz, hogy túléljem a nehéz napokat.
Elképzelek egy 40 évvel későbbi családi ünnepet, amikor az asztalnál gyermekeim és unokáim vannak körülöttünk, az ő feltétel nélküli szeretetükkel. Amikor a baba hajnali 3 órakor sír, vagy a kisgyermek újabb dührohamot kap, ez a jövőbeli látomás szokott segíteni.
Lassítok és élvezem a kis dolgokat
Egyszer olvastam egy nagyon elgondolkodtató történetet egy halászról és egy üzletemberről. A halász azt hangsúlyozta, hogy a boldogságért nem kell fáradságos erőfeszítéseket tennünk. A boldogság inkább abban rejlik, hogy lelassítunk és megbecsüljük azokat a jó dolgokat, amelyek már körülvesznek minket.
Az egyik nagy dolog a gyerekekben az, hogy valóban segítenek lassítani és élvezni az apróságokat, mert tényleg csak ezek érdeklik őket. Ugyanolyan szívesen fröcsögnek az iszaptócsákban a kertben, mint Disneylandben. Valójában valószínűleg még boldogabbak is, mert nem rontják el a rutinjukat és az alvásrendjüket. A gyerekek szívesen maradnak otthon, hogy anyával és apával töltsék az időt.
És pontosan ez a gyermeknevelés szépsége. Hiszen ők csak a jelenlétet és szerető figyelmet szeretnék a szüleiktől. Az élet lassabb sebessége egy hatalmas ajándék.
A gyerekek arra is tanítják a szüleiket, hogyan lassítsanak és élvezzék az egyszerű dolgokat, és így mindannyian boldogabbak vagyunk.
Megérik az áldozatok
A gyermeknevelés tele van áldozatokkal, és sokszor kimerítő. Ezt egy pillanatig sem tagadnám. De katolikusként jobban kell tudnunk értékelni ezt, mint félni az áldozatoktól vagy elmenekülni ez elől.
Tudjuk, hogy a nehéz dolgokat meg lehet szentelni, és ajándékba lehet ajánlani Istennek. Tudjuk, hogy a szenvedés nem értelmetlen, gondoljunk csak Krisztus szenvedésére. Ezek a nehézségek imaként felajánlhatóak másokért. Tudjuk, hogy érdemes áldozatot hozni egy nagyobb jó érdekében.
Tehát ne tartsuk vissza magunkat attól, hogy kemény, de jó dolgokat tegyünk, bármit is jelentsen ez az adott életszakaszunkban.
Ha nehezebbnek is tűnik a gyermekvállalás, kérjük Istent, hogy segítsen. Végül is Ő tudja, milyen szülőnek lenni!
A bátorság nem jelenti a félelem hiányát: ez azt jelenti, hogy érezzük a félelmet, de mindenképpen helyesen cselekszünk. A gyermekvállalás a mai világban bátorságot igényel, de higgyétek el, amikor azt mondom, hogy megéri.
Forrás: Aleteia
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás