Ma is megmutatunk egy személyes történetet, a „100 szóban a hitem” felhívásunkból, amelyet ti írtatok nekünk.
„Nekem a hit az remény, remény a földi életben, remény az eljövendő életben.
Huszonhat éves koromig „vasárnapi keresztényként” éltem az életem, amikor visszatért a daganatos betegségem. Egy nagyon komoly egzisztenciális válság közepén lépett be Jézus az életembe. Őszintén szólva magam sem tudom, hogy jutottam túl a legmélyebb testi és lelki megpróbáltatásokon, azonban egy valami ott volt előttem, a remény, hogy van értelme az egésznek.
Miután a megtérés útjára léptem, több élethelyzetben vártam, hogy az Isten nekem tetsző módon fogja alakítani a dolgokat – hiszen imádkoztam – azonban sokszor nem így történt. Ezek a szituációk erősítették legjobban a hitemet.
Ma úgy látom, hogy a hit nemcsak egy ajándék az Istentől, hanem az ember válasza és döntése is az Isten mellett. Ő meghívott, én válaszoltam. „Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi” (Fil 1,6)”
Szabó Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás