A keresés minden embernél azzal kezdődik, hogy hall Istenről

Az etióp kincstárnok megtérésének története segítségével vezet bennünket közelebb Istenhez Balicza Iván evangélikus lelkész. Az igehirdetés a mai napon, Kőbányán hangzott el.

/Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 8, 26-39/

Gazdag; hatalma, befolyása van – és mégsem boldog

Olyan emberről van szó ebben a történetben, akinek a helyzete nagyon hasonlít a ma élő átlagemberéhez. Ez a hasonlóság abban van, hogy egy kereső embert látunk magunk előtt. Valakit, akit nem elégít ki mindaz, amit az életben elért, aki valami többre vágyik, mint ami kézzelfogható. Keresi a boldogságnak, a teljességnek azt a forrását, amely után nem szomjazik meg többé, amelyik maradandó megelégedettséget, megnyugvást adna neki.

Az ember kereső lény, akit nem elégít ki a látható, kézzelfogható, anyagi világ. Többre vágyunk. Egész életünk nem más, mint szüntelen keresés. Keressük önmagunkat, az életünk értelmét, célját, azt, hogy mi teszi tartalmassá, boldoggá, keressük a világ titkait, helyünket a világban, és keressük egymást, a másik embert. William Golding Nobel díjas íróról olvastam, hogy végrendeletében azt kérte, egyetlen szó legyen a sírfelirata, az, hogy: „kerestem”. Mennyi mindent elmond ez a szó. Benne van egy ember élete, és talán egy kicsit a csalódás árnyéka is: kerestem egy életen át, de nem találtam meg, amit kerestem.

Az az etióp főember is, akiről szó van, ilyen kereső ember volt. Mindannyian ilyen kereső emberek vagyunk. Nem akarok most hosszan beszélni a történeti háttérről. Annyit azért fontos tudnunk, hogy akit magunk előtt látunk, a kor egyik nagyon jelentős afrikai államának vezető politikusai közé tartozott, kitűnő gazdasági szakember volt. Mai szóhasználattal azt mondhatjuk, hogy ő volt Etiópia pénzügyminisztere. Etiópia vezető emberei közé tartozott tehát. Ennek megfelelően befolyásos volt, hatalma volt, gazdag volt, volt pénze – de úgy látszik, az ő esetében is igaznak bizonyul a szólás, hogy a pénz nem boldogít. Ha igaz lenne, nem itt látnánk ezt az embert, Etiópiától 2000 km-re, a gázai úton. Mit keres itt? Egy szó a válasz: a többet. Azt a többet, amit nem tudott megadni neki sem a pénz, sem a karrier, sem a hatalom. Keresi önmagát, az élete értelmét, célját. Mert hiába befolyásos, hiába csinált karriert, hiába egy ország fontos vezetője, hiába van pénze, hiába él luxuskörülmények között, mégsem elégedett. Vágyódik valamire, keres valamit, ami mindezeknél több, értékesebb.

Mindannyian ilyen kereső emberek vagyunk. Érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből ahhoz, hogy teljes életünk legyen.

Ez a valami nem tartozik az életünk anyagi, materiális, evilági dolgai közé. Ez a valami transzcendens, odaát van. Az X akták filmsorozat mottója érvényes az életünkre: az igazság odaát van. Pascal, a 17. sz.-ban élt mélyen hívő fizikus, matematikus mondta: Minden ember lelkében egy Isten formájú űr van, amit nem tud semmi más betölteni, csak Isten. Őt keresi az etióp pénzügyminiszter. És őt keresi minden ember. Mi is.

Keresni kezd

A keresés minden embernél azzal kezdődik, hogy hall Istenről.

Pál apostol írja a Római levélben, hogy a hit hallásból van. Ez az etióp ember hallott Izrael Istenéről, és amit hallott, az elkezdte mozgatni a fantáziáját. Az információ, amit kapott, elkezdett benne valami módon munkálkodni. Mai megfogalmazásban: szöget ütött a fejébe az a gondolat, hogy többet kellene megtudnia erről az Istenről. Végül megszületik benne a döntés: elutazik Jeruzsálembe, ahol ezt az Istent imádják, ahol ennek az Istennek a temploma van.

Ehhez a döntéshez komoly elszántság kellett. Először is: oda kellett állnia a főnöke, az etióp királynő elé, és azt kellett mondania: szeretnék egy fél év fizetés nélküli szabadságot kérni. Nyilván meg is kellett indokolnia, hogy el akarok utazni Jeruzsálembe, vallási okokból. Keresem az igazi Istent. Tessék elképzelni magunkat, amint egy ilyen kéréssel állunk a főnökünk elé.

Azután nem kevés pénz kell egy ilyen utazáshoz. Igaz, ez az ember dúsgazdag volt, de akármennyire is dúsgazdag valaki, nem éppen vallási célokra szokta kiadni a pénzét. A mai gazdagok ezt fölöslegesnek, pénzpocsékolásnak tartják.

Végül veszélyes út is ez. Nem úgy volt akkor, hogy becsekkolok Ferihegyen és pár óra múlva kiszállok a repülőből Jeruzsálemben. Kétezer kilométer, rossz utakon, kis karaván, tevékkel, málhával, szekéren zötykölődve egy-két hónapig, bizonytalan szálláskörülmények között, rablók támadásának kitéve – mindezeket a nehézségeket: távolságot, időt, pénzt, fáradságot, veszélyes utat felvállalva megy az etióp miniszter a jeruzsálemi templomba, mert keresi Istent. Lehetetlen volt, hogy itt ne jusson eszembe a gondolat: sok mai embereknek annyira nem hiányzik Isten, annyira nem keresi Őt, hogy a villamosra, vagy a buszra sem ülnek fel, hogy eljöjjenek a templomba, és sajnálják azt a két órát, amit az idejövetelre és az istentiszteletre kellene fordítaniuk.

Az etióp pénzügyminiszterben azonban valami nagy elszánás van. Mindenképpen szeretné, ha az élete teljessé lenne, és mindent megtesz ezért. Hajlandóak vagyunk-e mi időt, energiát áldozni arra, hogy megismerjük Istent, hogy a közelébe jussunk?

Sikertelen keresés?

Vajon sikeres volt-e az etióp főember zarándoklata? Megtalálta-e azt az Istent, akit keresett?

Nyilván sok mindent megtudott Istenről, nagy vallásos élményben volt része ott Jeruzsálemben. A történet azonban arra enged következtetni, hogy úgy megy hazafelé, hogy nem került közelebb ahhoz az Istenhez, akit keresett. Azt látjuk, hogy a kereső éhség továbbra is ott van benne. Ezt mutatja, hogy friss szerzeményét, egy részletet a Bibliából, Ésaiás próféta könyvtekercsét olvassa az úton. Egy kis vagyont fizethetett érte, mert a kézzel másolt tekercsek nagyon drágák voltak. Érdekes és ritka jelenség, egy miniszter, aki a Bibliát olvassa. Mindenesetre ez mutatja, hogy ez az ember kitartó, nem fáradt el keresni Istent. És nagyon jó helyen keresi, az igében, a Bibliában.

Isten is keresi őt

És itt, ezen a ponton derül ki, hogy nemcsak az etióp miniszter keresi Istent, hanem, hogy Isten is keresi őt.

Maga Isten mondja, ígéri a Bibliában, hogy akik engem keresnek, azoknak engedem magam megtalálni. És Jakab apostol írja: közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok.

Ezt éli át az etióp főember. Ő olvassa a Bibliát, keresi Istent, Isten pedig szintén lép, és odaküldi Jézus egyik tanítványát, Fülöpöt, Fülöp pedig megszólítja: érted is, amit olvasol? Jó kérdés. Ma is hány ember olvassa a Bibliát, és nem érti. Akkor félreteszi azzal, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Az etióp főember azonban kapva kap az alkalmon, és megkéri Fülöpöt: magyarázd meg nekem, hogy mit jelent ez a rész? Fülöp pedig elmondja a miniszternek az evangéliumot. Azt, hogy az Isten Fiáról, a názáreti Jézusról beszél itt a próféta: Ő Isten Báránya, az Úr szenvedő szolgája, aki bűneinkért szenvedett és halt meg a kereszten, hogy minket megbékítsen Istennel. Ő bűnbocsánatot szerzett halálával, és Isten feltámasztotta őt. Ő az út az Istenhez, aki a mi mennyei Atyánk. És a főember szívében megvilágosodik: ezt kerestem. Megnyílt előttem az Istenhez vezető út. Ez az, amire vágyódtam, ez az, ami hiányzott az életemből. Most már értem, amit olvasok, értem a Bibliát.

Mihez kezdhetünk mindezzel mi, ma?

Szeretett Testvéreim. A mai vasárnap Bibliavasárnap. Arra hív, hogy szeressük, olvassuk a Bibliát, hiszen az Isten szava hozzánk. Az etióp főember története megtanít arra, hogy a Bibliát Jézus Krisztuson keresztül értjük meg. Az egész Biblia róla szól, ahogyan ő maga mondta: ti kutatjátok az írásokat, és azok rólam tanúskodnak. Pár évvel ezelőtt szenzáció volt egy könyv, A Biblia kódja. Mindenféle bonyolult számítógépes programokkal vizsgálták, és a végén azt mondták, hogy a Bibliában elrejtve benne van minden, az egész világtörténelem minden eseménye, az is ami majd ezután történik, csak ismerni kell a kódot. Ez okoskodó emberek fantáziája. De tényleg van a Bibliának egy kódja, és az jóval egyszerűbb. A Biblia kódja: egy név: Jézus Krisztus. Róla szól a Biblia, arról, hogy kereszthalálával és feltámadásával bűnbocsánatot és örök életet szerzett nekünk, és megnyitotta előttünk az Istenhez vezető utat. Ezt mondja el Fülöp a kereső pénzügyminiszternek. És ezt mondja el a Biblia és az igehirdetés nekünk, kereső embereknek. Ettől lesz teljes és boldog az életünk, ahogyan a főemberé is az lett, miután megkeresztelkedett, Jézusé lett, és ment tovább az útján, most már örömmel. Az Istent kereső ember és az embert kereső Isten egymásra találtak. És az eredmény az öröm. Mi már meg vagyunk keresztelve, de hogy örömünk legyen, ahhoz az kell, hogy Jézusé legyünk. Hogy Ő töltse be szívünket, gondolatainkat, egész életünket. Akkor életünk fölött nem az a szó fog állni, hogy „kerestem”, hanem az, hogy: „megtaláltam”. Vagy még inkább, hogy megkeresett és megtalált engem Jézus.

Mert ő mondta: én azért jöttem, hogy megkeressem és megmentsem azt, ami elveszett.

Ámen.

Balicza Iván

hirdetés