Előző blogomban a boldogság (hiányának) nyomába eredtünk. Röviden idézzük fel, hogy mik voltak a legfőbb problémák! A halál kultúrája folyik a médiából és járul hozzá korunk hamis, beteg értékrendjéhez, miközben az igazi értékeket próbálják negatív színben feltüntetni. Az emberek hajlamosak mindenféle felesleges tevékenységgel elütni az idejüket, és egyre nehezebben szabadulnak fel maguktól. Jellemző problémák az énközpontúság, a közömbösség, az identitászavar, az önbizalomhiány, és a kiszolgáltatottság érzése, miközben az önuralom hiányát szabadságnak tüntetik fel. És végül megállapítottuk, hogy mindezekre a problémákra csak tüneti kezelési lehetőségek vesznek körül bennünket. Feltettük a kérdést: vajon létezik valódi megoldás? Hogyan lehet megtalálni a boldogságot és a békét? Erről fogok ma írni.
Valami történt
Sok embert láttam gyökeresen megváltozni. Depresszió szélén álló lány felszabadultan, örömmel telve távozott az egy hetes tábor végén, visszanyerve minden életkedvét. A fiú, aki évek óta nem tudott megbocsátani a szüleinek, levélben írta meg nekik, hogy megbocsát, és hogy mennyire szereti őket, majd örömmel tért haza hozzájuk. Szexfüggő, és ettől évek óta rettenetesen szenvedő nő élte át a függőségből való megszabadulást egy nap alatt. Önbizalom-hiányos, magát semmire sem tartó fiú vált határozott, magabiztos emberré egy élmény hatására…
Hogy mi a közös mindegyik esetben?
Ezek az emberek kapcsolatba kerültek az Élő Istennel, és ez megváltoztatta az életüket.
Álomvilág?
Álljunk meg egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olvasók, akik az előbbi mondatra csak legyintenek, és megfordul a fejükben, hogy „Na ne, már megint?” Nagyon sokan fogadják szkeptikusan az efféle kijelentéseket.
Ez nem véletlen. Módszeresen tesz érte sok minden(ki), hogy esélyünk se legyen ezt a kapcsolatot megtapasztalni. Cikkek milliói, filmek, könyvek, nyilatkozatok szólnak arról, hogy Istent nem érdeklik az emberek, Isten meghalt, sőt, soha nem is létezett; és ez az egész „vallás-dolog” csak az emberek által kreált álomvilág. Tudom, hogy sokan vélekednek így. Ráadásul a hétköznapok mókuskereke leginkább közönyössé tesz a transzcendens felé, ezért a legtöbb esetben itt vége is a történetnek.
Épp ezért tartom nagyon fontosnak, hogy erről írjak. A valóságról.
Kapcsolat – amit jelent, és amit nem
Nagyon fontos tisztázni, hogy mit is jelent az a kapcsolat, amiről beszélek. Mert nagyon nem egyenlő a vallásossággal. Hányszor hangzik el az a mondat, hogy „Te vallásos vagy?” Ennek a kérdésnek szerintem az égvilágon semmi relevanciája nincsen, ha a hitről beszélünk. Az, hogy vasárnap eljárunk templomba, vagy hogy úgy gondoljuk, létezik valami felsőbb hatalom, még egyáltalán nem hit, és főleg nem kapcsolat.
Az Istennel való kapcsolat a szó szoros értelmében kapcsolat, melyet érzelmek és kölcsönös kommunikáció jellemez.
Gyönyörű olvasni már az Ószövetségi szövegekben is, hogy hogyan írnak, hogyan beszélnek a szerzők Istenről! Két rövid példa:
„Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen!” (Zsolt 25,5)
„Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják.” (Zsolt 25,9-10)
A Biblia a legelejétől kezdve Istenről és emberről mint kapcsolatban álló személyekről beszél. És mint minden kapcsolatnak, ennek is együtt töltött időre, „párbeszédre”, egymásra figyelésre van szüksége. Ezt hívjuk imádságnak.
Azt hiszem, a világ egyik legnagyobb csodája az, hogy mindannyiunknak lehetősége van kapcsolatban élni az Élő Istennel. És az egyik legnagyobb tragédiája, hogy a legtöbben nem élnek ezzel a lehetőséggel.
A problémák gyökere
Az önbizalomhiány, az el nem fogadottság érzése, az egészséges emberi kapcsolatok hiánya és a többi probléma, amelyről múlt héten írtam, alapvetően mind-mind az Istentől való elszakítottságban gyökerezik. Ez az állapot az ember lelkének a legmélyén okoz olyan űrt, amelyet egyrészt nem tud Istenen kívül semmi más betölteni, másrészt amely az élet minden más területére is hatással van. És ez igaz fordítva is: ha a kapcsolat helyreáll, hirtelen az élet minden más területe is elkezd megváltozni, megjavulni.
A találkozás, ami megváltoztatja az életedet
Hogy pontosan mi történik az Istennel való találkozás után? Az alábbiak mind személyes tapasztalatok, melyeket magamon és másokon láttam.
Elkezd megváltozni az életünk és a személyiségünk. Elkezdünk rendbe jönni önmagunkkal és lassan másokkal is, más szemmel nézünk az emberi kapcsolatainkra.
Istenben kezd el gyökerezni az identitásunk; megismerjük és elfogadjuk magunkat, az erősségeinket és gyengeségeinket. Ez egy különleges szabadságot ad, egyre szabadabbak leszünk mások véleményétől, és így egyre inkább önmagunk tudunk lenni mindenhol.
Megváltozik a halál kultúrájához való hozzá(nem)állásunk: nem félünk, nincs ránk hatással a világ, és nem is zavar annyira. Elkezdjük látni az igazi értékeket, és ezeknek megfelelően próbáljuk az időnket is beosztani.
Minden a helyére kerül. Megértjük, hogy Isten törvényei nem korlátozni akarnak, hanem a lehető legnagyobb szabadságot adják. Az életet védik. És többé nem tűnik lehetetlennek ezek szerint élni. Elkezdjük megtapasztalni azokat a hétköznapi csodákat, amelyekkel Isten a mindennapjainkat segíti. Hozzá fordulunk, amikor valami baj történik, de az örömeinket is Vele együtt éljük át. Biztonságban érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és Rá mindig számíthatunk. Hiszen megígérte. Ezek alapján a tapasztalatok alapján egyre erősebb lesz a hitünk, egyre több mindent bízunk rá, egyre inkább megosztjuk Vele az életünket, beengedjük Őt annak minden egyes területébe. És kivirulunk ebben a kapcsolatban. Ki tudunk lépni önmagunkból, a saját érdekeinkből; és Vele együtt másokkal is törődni.
Elképesztő újra és újra olvasni a Szentírást ahol már kétezer évvel ezelőtt leírták, hogy így lesz! Azok az emberek is átélték ezt az átváltozást, de hozzájuk hasonlóan mi is részesei lehetünk ennek.
És nyilván mi sem vagyunk tökéletesek. Sőt! Ez egy hosszú folyamat, folyamatos alakulás, formálódás. De egy valamit biztosra mondhatok: látszik az emberen, ha Jézussal él!
„Keskeny az az út, amely az életre visz”
Mindig megkérdőjelezem, ha valamiről csak jó dolgokat írnak. Nem tűnik valósnak, túlságosan felnagyítják az egyik oldalt, miközben manipulatívan elhallgatják a másikat. Az élet legtöbb területének megvannak a maga örömei és nehézségei is. Nincs ez máshogy az Istennel való kapcsolattal sem.
Ugyanis az átformálódás nehéz és fájdalmas folyamat. Lemondásokkal, harcokkal jár, amelyeket minden kereszténynek meg kell harcolnia.
Nem véletlenül használja Pál apostol rendszeresen a halál és feltámadás metaforáját, amikor a hívő ember átformálódásáról ír… Ahogy a szülés fájdalmát át kell élni az új élet megszületéséhez, az újjászületés is rendkívül fájdalmas.
Ahogy elkezdünk rendszeresen és valóban odafigyelve imádkozni, biztos, hogy előjönnek nehéz dolgok. Ugyanis megtanulunk az ima során nem arról beszélni, amiről csak mi akarunk, hanem mindarról, amire a Lélek rámutat. Volt, hogy sírtam ima közben, mert olyan dolgokról akart Isten beszélni velem, ami ellen minden porcikám tiltakozott. De hetek alatt, sok órányi ima során lassan megváltozott a hozzáállásom ezekhez, és sokkal közelebb kerülhettem Hozzá ezek által. Az Istennel való kapcsolathoz bátorság kell.
Viszont e nélkül nem megy. Keresztényként választanunk kell: vagy vállaljuk a nehézségeket a kapcsolatért, vagy nem. Ha nem, akkor vagy vasárnapi, „elméleti keresztényként” végezzük, és romboljuk Isten országát azzal, hogy a világban nem keresztényként élve mégis kereszténynek valljuk magunkat; vagy a keresztény életünk egy folyamatos küszködés, erőlködés lesz Isten törvényeinek a tudatos betartására. De ha bátrak vagyunk, felvesszük a keresztet, amit Jézus ad, és vállaljuk a kapcsolattal járó nehézségeket, Isten áldása és segítsége kísér bennünket, és tanúságot tehetünk Róla az emberek előtt.
„Boldogan éltek, amíg meg nem haltak”
A boldogság alapja, hogy rendbe jöjj Istennel, fogadd el azt a hatalmas szeretetet, amit Neked szeretne adni.
A boldogság nem jelent könnyű, gondtalan életet, sokkal inkább szemléletváltást, belső átalakulást, békét.
Kedves Olvasó! Arra hívlak Téged, hogy gondold át, hogy állsz most Istennel. Találkoztál-e már Vele? Ha tele vagy kétségekkel és ellenérzésekkel, vesd le, és adj Neki egy esélyt. Szánj időt a kapcsolatra! Kezdd el és vedd nagyon komolyan az imádságot. És figyelj. Hagyd, hogy Isten Benned munkálkodjon és megkezdje, folytassa az Ő átformáló munkáját! Ne félj! Légy bátor!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás