Sokszor gondolkodom azon, hogy mi alapján mondjuk egy bizonyos dologra, hogy az Isten ajándéka. Legtöbbször az ajándék alatt csodás, vágyott eseményekre, tárgyakra gondolunk, de Isten mintha kicsit másként gondolkodna erről.
Számtalanszor éltem meg olyan nehéz helyzetet, amelyre utólag azt mondtam, hogy ez ajándék volt számomra. Rengeteget tanultam belőle vagy megélhettem a küzdelmek között Isten kegyelmét és közelségét. Olyan is volt, amikor épp egy nehéz vagy akár rossz helyzet hozott az életembe egy váratlanul jó és izgalmas dolgot. Nem egyszerű, sőt nagyjából lehetetlen Isten fejével gondolkodni erről.
hirdetésArra jutottam, hogy
Isten ajándéka olyan, mint egy fullos űrteleszkóp.
A hozzáértő, gyakorlott szem ámul a teleszkóp nagyságán, a sok apró részleten, amellyel mind állítani lehet valamit. Az amatőr hobbicsillagász viszont csak annyit lát, hogy az egy teleszkóp, de ha belenéz, csak homályos képet lát, amíg nem érti meg, hogyan lehet élesíteni a képen. Gyakran nem a műszerrel van a gond, ha nem látjuk benne a fényes ragyogást, a lenyűgöző mindenséget, magát az ajándékozó Istent. Legtöbbször nekünk, amatőr csillagászoknak kell megtanulnunk, hogy mire való, hogyan kell használni a művészien kidolgozott teleszkópot.
Ahogy körbejárjuk, ismerkedünk az ajándékkal, amit Istentől kapunk, úgy kezdjük megérteni, hogy mire való pontosan. Lassan elkezd tisztulni a kép és meglátjuk egy-egy élethelyzetben, hogy Isten milyen ajándékkal lepett meg minket éppen. Leggyorsabban pedig a teleszkóp szakértőjétől tanulhatunk, így az Istentől kapott ajándékokról a mindenható Szakértőt érdemes kérdezni.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás