Érszegi Márk Aurél éveken keresztül dolgozott a Vatikánban, a Szentszék Magyarországi Nagykövetségén a nagykövet első beosztottjaként. Valószínűleg ő az egyedüli Vatikán-szakértő az országban, akit fiatalkora óta érdekel, hogy mi történik a katolikus egyház központjában. Beszélgetés diplomáciáról, a pápai etikettről, a magyar és a vatikáni kapcsolatokról – és természetesen Ferenc pápa szeptemberi budapesti látogatásáról. Az interjú szerkesztett változatát is közöljük, illetve a teljes, vágatlan beszélgetést is meghallgathatod!
Hogyan lesz valakiből Vatikán-szakértő?
Mindenekelőtt el kell mélyedni ebben a témakörben, ez sem egy világtól elvont tudomány. Mindig is érdekelt a pápa személye, a Vatikán, a Szentszék, hogy kinek mi a pontos feladata, szerepe. Igyekeztem elmélyíteni a tudásomat, főleg, miután ebben a témakörben rendszeresen elkezdtek megkeresni. Ezért is döntöttem úgy, hogy tudományosan is szeretnék foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, elvégeztem a teológiát és a kánonjogot is. Sikerült tehát megszerezni a tudományos alapokat is, ugyanakkor az elsődleges végzettségem a nemzetközi kapcsolatok szakértője, ez a kenyérkereső munkám.
Említette a teológiát és a kánonjogot. Van ezeken kívül kimondottan olyan képzés, amely a Vatikánra specializálódik?
Magyarországon nagyon kevés Vatikán-szakértő van, igazából nem is tudom, hogy rajtam kívül van-e még valaki, aki így minősíti magát. Ugyanakkor a nemzetközi sajtóban – kiváltképp Olaszországban – a „vatikanista” egy fontos kategóriát jelent. Nem egyházi újságírókról van szó, hanem olyanokról, akik a világi médiában dolgoznak, de a munkájuk a Vatikánra összpontosul. Nem külön szakma, de a katolikus egyetemeknek vannak olyan képzéseik, amelyek az egyház intézményi struktúrájáról vagy éppen a kommunikációjáról készítik fel az érdeklődőket.
Ön hosszú ideig dolgozott a Szentszék Magyarországi Nagykövetségén mint a nagykövet első beosztottja. Mit jelent ez a tisztség?
Az első beosztott azt jelenti, hogy én voltam a nagykövet utáni első diplomata, de hozzá szoktam tenni, hogy egyben az utolsó is, mivel csak ketten voltunk. Ez egy kis nagykövetség, persze van segítő személyzet. A helyzet viszont annyiból is különleges, hogy van egy egyházi tanácsos is, a Pápai Magyar Intézet rektora – ez egy régi időkre visszanyúló hagyomány, amely lehetővé teszi azt, hogy a magyar képviselet több lábon álljon.
Mennyire lehet úgy leegyszerűsíteni, hogy a Pápai Magyar Intézet rektora az egyházi részről a kapcsolattartó a Vatikánnal, míg a nagykövetség az állami oldalról?
Így is lehet mondani, az intézet rektora tulajdonképpen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „nagykövete” a pápánál, mi pedig a magyar államnak vagyunk a külképviselete. Az teszi igazán hatékonnyá a munkát, ha a két fél együtt tud dolgozni.
Milyen volt a kapcsolata a pápával, amíg kint dolgozott?
A diplomáciában vannak különböző hagyományok és szokások, ennek keretében történik a kapcsolattartás a Szentszék különböző hivatalaival és magával a római pápával is. Vannak olyan alkalmak, amikor bármelyik államfőhöz vagy uralkodóhoz – és a pápa is ilyennek számít – akkreditált külföldi nagykövetek és diplomaták találkoznak az adott ország vezetőjével. Ez általában egy udvariassági találkozó, például az év elején az újévi üdvözletek átadása tipikusan ilyen alkalom. Nekem is többször lehetőségem nyílt közel kerülni Ferenc pápához, aki amúgy is szívesen találkozik sok-sok emberrel. Más rendezvényeken is örömmel fog kezet az emberekkel.
Ilyenkor nyilván több illemszabálynak is meg kell felelnie a diplomatának, mi a „pápai etikett”?
Több típusú alkalom is van, mindegyiknek külön szabálya van, a protokollnak megfelelően. Például ha a pápa nagy egyházi ünnepeken celebrál szentmisét, akkor a meghívott diplomatáknak frakkban kell megjelenniük, fekete mellénnyel. Ilyenkor mindenki kitűzi a különböző kitüntetéseit, ez nagyon látványos – bizonyos szempontból kényelmetlen – viselet. A legtöbb alkalommal viszont rendes hivatali öltözetet visel az ember – ez egyházi körökben általában a sötét öltöny. A fehér ruha a királynők privilégiuma a hivatalos látogatások alkalmával, a hölgyek pedig általában fekete fátylat szoktak hordani – de igazság szerint ez már nem kötelező, nem írja elő a vatikáni protokoll ezeknek a viselését.
Ha már említi az előírást, ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor egy államfőt vagy uralkodót meghívnak a Vatikánba, akkor mellékletként csatolnak egy listát az etikettről?
Rögtön fontos leszögezni, hogy nem hívnak meg senkit: a pápa készen áll mindenki fogadására, de senkit nem hív meg. Önmagában véve tehát nem számít elismerésnek, ha egy államfőt fogad a Szentatya, pusztán arról van szó, hogy a pápa mint az egyetemes egyház pásztora készen áll mindenkivel szóba állni. Amikor létrejön egy ilyen találkozó, akkor valóban van egy olyan füzet, amiben minden aprólékosan le van írva, még a helyszín is részletesen ismertetve van. Pontosan leírják, hogy milyen termeken keresztül mennek át és azt is, hogy kik kísérik a delegációt. Ezek akár kétszáz éves hagyományok is lehetnek, a Vatikán nagyon figyel arra, hogy minden rendben történjen egy ilyen látogatás alkalmával.
Ferenc pápa romániai látogatása kapcsán megfigyelhető volt, hogy a fogadó fél minden diplomáciai követ megmozgatott, hogy ez a találkozó létrejöjjön. Kívülről néha úgy tűnik, mintha versenyfutás lenne az országok között azért, hogy a pápa ellátogasson hozzájuk. Ez valóban így van?
A Szentatyának nagy nemzetközi tekintélye van, emberileg is, de elsősorban szellemi és erkölcsi értelemben. Éppen ezért olyan országok is fontosnak tartják, hogy felkeresse őket, ahol a katolikus egyház kisebbségben van. A pápa akkor megy egy országot felkeresni, ha az adott ország állami vezetői és a helyi katolikus közösség vezetői meghívják. Románia esetében a helyi ortodox egyház is meghívta a Szentatyát, mint többségi egyház.
Ha már szóba került ez az útja Ferenc pápának: milyen feladatai voltak a magyar nagykövetségnek a látogatás kapcsán? Gondolok például arra, hogy II. János Pál pápát a román állami vezetők nem engedték Erdélybe látogatni. Jelezték Önök a múlt sebeit a Vatikán felé?
Ezt a történetet szerencsére a Vatikánban jól tudták és emlékeztek is az erdélyi magyarok fájdalmára. De ilyenkor elsődlegesen az érintett püspökök szava számít, az ő véleményük a mérvadó a Vatikánban. Nyilván Magyarország diplomáciai képviselete a magyarság érdekeit képviseli, ezért jelezheti az érzékenységet, az aggodalmakat, javaslatokat.
Ez meg is történt a magyar részről?
Természetesen, a diplomáciai képviselet elsődleges feladata a tájékoztatás. Mivel magának a pápalátogatásnak is az volt a célja, hogy hidakat építsünk, ne pedig a megosztottságot erősítsük, mindenkinek érdeke volt elkerülni, hogy újabb sérelmek keletkezzenek: azt gondolom, hogy Ferenc pápa romániai utazása során ezt figyelembe vette.
Milyen most a kapcsolata a magyar államnak a Szentszékkel?
Ha egy képpel kéne érzékeltetnem, hogy milyen a két fél kapcsolata, akkor az egy évvel ezelőtti államfői látogatásra utalnék vissza, amikor Áder János köztársasági elnök felkereste a Vatikánban Ferenc pápát. A pápai magánkönyvtárnál lévő teremben két mosolygó ember találkozott egymással: a köztársasági elnök is mosolyogva érkezett, míg a Szentatya úgy köszönt, hogy „Isten hozott!” – így, tökéletes magyar kiejtéssel. Ez mindent elmond arról, hogy milyen a kapcsolat a Vatikán és Magyarország között.
A köztársasági elnök ezen a találkozón meghívta Ferenc pápát a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra – amit, mint tudjuk, a Szentatya el is fogadott. Milyen előkészületek zajlanak a konkrét meghívás előtt magyar állami és egyházi részről, melyek az első lépések?
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti eseményének házigazdája Erdő Péter bíboros, prímás, ő hívta meg a Szentatyát, hogy személyesen tisztelje meg a rendezvényt.
Ilyenkor nem is történik egy előzetes informális tájékoztatás, hogy a pápa elfogadna-e egy ilyen felkérést?
Az Eucharisztikus Kongresszusoknak van egy külön hivatala a Vatikánban, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága. Az egyeztetés elsősorban ezzel a hivatallal zajlott, ezt követően pedig Erdő Péter bíboros és Áder János köztársasági elnök szóban és írásban is meghívta a Szentatyát az eseményre.
Amikor Ferenc pápa tulajdonképpen bejelentette, hogy elfogadja a meghívást, akkor gyorsan hozzátette, hogy nem országlátogatásra érkezik, hanem csak a kongresszus zárómiséjére. Mit gondol, miért érezte fontosnak a Szentatya, hogy ezt leszögezze?
Érdemes megvizsgálni, hogy ez a bejelentés milyen kontextusban hangzott el. A Szentatya egy újságírói kérdésre arról beszélt, hogy milyen fárasztó volt az iraki útja, ugyanakkor milyen nagy lelkesedéssel vett rajta részt. A jövőbeli terveiről kérdezték, megemlítette, hogy Libanonba kellene mennie, illetve szó volt egy argentin látogatásról is. Ennek keretében mondta, hogy „most majd Magyarországra kell mennem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra”, hiszen tudja, hogy meghívást kapott rá. Látni kell, hogy a pápalátogatásnak több fajtája létezik: van, amikor a pápa látogatása egy országnak szól, több napot tölt ott – ilyen volt II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása. Van olyan, amikor egy konkrét eseményre érkezik, erre jó példa az 1996-os pápalátogatás, amikor Pannonhalma millenniumára érkezett a Szentatya, majd Győrt látogatta meg. Most is arról van szó, hogy egy konkrét eseményre kapott meghívást Ferenc pápa, a kongresszus zárómiséjére invitálták, amit ő el is fogadott.
Mit lehet tudni a programról? Valóban egy villámlátogatás lesz, csak a repülőtér és a Hősök tere között fog mozogni, vagy más programot is szerveznek neki?
Ez elsősorban azon múlik, hogy Ő maga mennyi időt szán rá. Ha megnézzük a pápalátogatásokat, akkor azért találunk szinte állandó elemeket: nemcsak az adott ország püspökeivel, hanem az állam vezetőivel is találkozik, hiszen mindkét fél meghívását elfogadta. Ezt lehet tovább bővíteni, találkozhat a püspökökkel, a papokkal, esetleg ökumenikus vagy vallásközi találkozókon is részt vehet. Ferenc pápa szeret szociális programot is beiktatni, olyan intézményeket szokott felkeresni, amelyek az egyház karitatív arcát mutatják meg. Lehet egy napra is ide érkezni – Róma közel van -, de szokás az akár másfél-kétnapos látogatás is. Ugyanakkor már ő maga is célzott arra, hogy immáron 84 éves, nyilván ő is fárad.
Logikusnak tűnik, hogy ha minden bizonnyal Ön az egyetlen Vatikán-szakértő az országban, akkor kikérik a véleményét a pápalátogatás kapcsán is. Tudja már, hogy mi lesz a feladata?
Mindig az a feladatom, amivel megbíznak a hivatali feletteseim.
Igazi diplomata, akkor úgy kérdezem, hogy milyen feladatot végezne örömmel a látogatás kapcsán?
Nem az én feladatom, de erősen azt gondolom, hogy ezt a pápalátogatást fel lehetne használni arra, hogy saját magunkat – Magyarországot, a magyarokat és azon belül is a katolikusokat – minél jobban megismertessük a világgal. A pápa és a kongresszus miatt a nemzetközi figyelem fokozottabb lesz és nyitottabbak lesznek az irányunkba. Meg akarják ismerni az országot, a városunkat, az értékeinket. II. János Pál pápa nagyon fontosnak tartotta az ún. „ajándékok cseréjét”, hogy az európai országok megosszák egymással szellemi-kulturális értékeiket, kincseiket, ez most egy kiváló alkalom lehet erre.
Mennyire hiányzik Önnek a vatikáni szolgálat?
Nekem ez egy nagyon szép időszak marad örökre! Rómával és a Vatikánnal gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok: diákként, zarándokként, barátként és diplomataként is voltam ott. Róma a második hazám, teljesen átérzem azt a sírfeliratot, amely az Örök Városban található: „Róma mindnyájunk hazája”.
Martí Zoltán
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás