Nem először találkozik majd magyar “tömeggel” Ferenc pápa a szeptemberi budapesti látogatása kapcsán, hiszen két évvel ezelőtt a csíksomlyói kegyhelyen is szentmisét mutatott be. Az erdélyi vizitáció egyik legemlékezetesebb pillanatát idézzük fel, amely ezer szónál is jobban kifejezi, hogy mennyire büszkék a helyiek magyarságukra.
Ahogyan arról tegnap nagy örömmel beszámoltunk, Ferenc pápa bejelentette, hogy szeptember 12-én, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére Magyarországra érkezik. Látogatása mindenképpen történelmi jelentőségű, hiszen legutóbb 25 éve járt katolikus egyházfő hazánkban, II. János Pál pápalátogatása százezreknek volt életre szóló élmény, közülök sokan a mai napig boldogan mesélik el a különleges találkozást.
hirdetésUgyanakkor Ferenc pápa sem először fog több százezer magyar ember előtt szentmisét bemutatni, hiszen két évvel ezelőtt a romániai látogatása alkalmával Erdélybe is ellátogatott, ő volt az első pápa aki Csíksomlyóra elutazott. A tömeg órákon át szakadó esőben várta a Szentatya érkezését, aki az eredeti tervekkel ellentétben nem helikopterrel, hanem autóval érkezett a nyeregbe, ahol elsöprő többségben magyarokból álló sokaság fogadta. A rendkívül fegyelemzett tömeg semmilyen provokációnak nem ült fel, és arra sem reagált, hogy az eredeti tervekkel ellentétben Ferenc pápa beszédét először románra fordították, majd csak ezt követően magyarra. Senki sem bosszankodott (hangosan), hiszen a pápa csíksomlyói látogatása önmagába véve is egy nagyon komoly gesztus volt a magyar kisebbség felé – vatikáni hírek szerint maga a Szentatya szögezte le, hogy szeretne találkozni az erdélyi katolikusokkal.
Fotó: Daniel MIHAILESCU
Volt azonban egy pillanat, amikor valami “kiszakadt” a tömegből, a lehető legjobb értelemben – és ez Jakubinyi György azóta már nyugalmazott gyulafehérvári érseknek köszönhető. A szentmise legvégén vendéglátóként szólalt fel az érsek, aki először természetesen magyarul szólt Ferenc pápához. Már kezdőszavai is erősre sikeredtek, hiszen emlékeztette a Szentatyát, a jelenlévő tömeget, valamint a román és a magyar közvetítést néző milliókat, hogy II. János Pál pápa is szeretett volna eljönni Erdélybe, azonban ezt az akkori hatalom nem engedte meg neki:
„Szentatya! Húsz évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa látogatta meg először ezt az országot, de csak a fővárosra, Bukarestre szorítkozhatott. Nagyon sajnálta, hogy nem látogathatta meg Erdélyt, ahol hívei többsége lakik, de megígérte, hogy ha még egyszer jön, mindenképpen eljön hozzánk. Húsz év múlva most Ferenc szentatya teljesítette ezt az ígéretet.”
Bátor kijelentés volt Jakubinyi érsektől megemlíteni a múlt fájdalmas igazságát, azonban ezt követően egy ennél is fontosabb kérést fogalmazott meg:
“Szentatya! Itt köszöntjük a négy erdélyi római katolikus egyházmegye magyar székely többségű hívei és püspökei: Gyulafehérvár, Nagyvárad, Szatmár és Temesvár. Kérjük, Szentatya, segítsen, hogy bekapcsolódjunk az egyetemes Egyház vérfolyásába.”
Az érsek nem tudta befejezni mondatát elsőre, mert abban a pillanatban, hogy elhangzott a magyar székely többség kifejezés a tömeg váratlanul nagy tapsban tört ki. Ott voltam, ezért bátran állíthatom: sem előtte, sem utána nem volt akkora taps a nyeregben. Ez az érzelmi kitörés egy kisebbségben élő nép nagy tanúságtétele volt aznap: az erdélyiek tanúságtétele a hitükről, a magyarságukról. Ez a taps annak a szimbóluma volt, hogy “Itt voltunk, itt vagyunk és ezután is itt leszünk.” A reakcióra természetesen maga a Szentatya is felfigyelt, aki egy kis idő elteltével ránézett érsekére, hogy így bátorítsa folytatásra.
Felejthetetlen pillanat volt:
A Szentatya budapesti látogatásával a 777 kiemelten foglalkozik, így a témában több interjút, háttéranyagot is készítünk majd.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás