Vajon mennyire valljuk magunkat kereszténynek és mennyire élünk Jézus tanításai szerint? Bese Gergő atya ezúttal arra hívta fel a figyelmünket, hogy intsünk búcsút azoknak a bálványoknak, amelyek távol visznek minket Jézustól.
Az elmúlt hetekben több ismerőshöz, ismeretlenhez hívtak beszélgetésre, házszentelőkre. Nem vagyok egy zárkózott típus, ezért hamar sikerül kapcsolatba kerülni fiatalokkal, idősekkel egyaránt. Mesélnek az életükről, örömeikről és bánataikról. Fontos megtapasztalás, hogy minden ember vágyódik a belső békére, kiegyensúlyozottságra.
Szeretnének a hit útjára lépni, ráébrednek, mennyivel boldogabb életet éltek nagyszüleink, dédszüleink a nélkülözés, háború közepette is. Mennyire helyén voltak a dolgok az életükben: volt kezdete és vége a napnak, együtt lélegeztek a természettel, tudtak ünnepelni, volt idejük a barátokra, rokonokra. Megbeszélték a problémájukat a családban. Nem csúsztak össze a hetek, hónapok. Vasárnap együtt hallgatták a szentmisét, istentiszteletet. Nem akartak halottak napján karácsonyt tartani, nem akarták szöges ellentétét élni annak az életnek, mint amit szüleik éltek.
Mára azonban sok minden megváltozott. A technika vívmányain keresztül sok-sok új információ jut el hozzánk. Megismerhetünk távoli kultúrákat, vallásokat. De a vágy megmaradt: keresni a jót, a békét, a biztonságot.
Aztán a nagy buzgalmunkban, keresésünkben felépítünk egy sajátos, misztikus mix „vallást”. Szeretnénk valami mást, mint amit őseink éltek, hiszen mi már egy civilizáltabb világban élünk, a felvilágosodás magasságaiban vagyunk…
hirdetésElfogadunk mindent, ami szembejön velünk az utcán. Felszenteltetjük a házat, mert távol akarjuk tartani a gonosz lelket (ezt hallottuk gyerekként a nagyszülőktől), de azért elhelyezzük Allah szemét az ajtók felett, biztos ami biztos, mécsest gyújtok a szoba kiemelt helyén lévő Buddha–szobor előtt, füstölőket égetek az „imasarkomban”, ahol pedig az angyalok figurái sorakoznak. Ez becsapás! A lélek üres marad, a hiányérzet tovább növekszik, és persze megmagyarázhatatlan dolgok történnek.
Ilyenkor felmerül a kérdés: hol van a hiba? Mivel lehetne rendet vágni ebben a katyvaszban? Jézus egyértelműen fogalmaz: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt. 6,24)
Persze Jézus más témában fogalmazta meg gondolatait, véleményem szerint napjaink vallási keresgélésére is hiteles útmutató ez a tanítás. Keresni kell a tiszta forrást. Ismerni kell a jelképek eredetét, jelentését.
Veszélyes úgy használni szimbólumokat, vallási töltetű eszközöket, hogy nem ismerjük a jelentésüket és hatásukat az egyén életére.
A ma divatos keleti tanokat nem lehet katolizálni. Nem lehet a jógát csupán gerinctornaként felfogni, mert annak vallási, a szellemvilággal lévő kapcsolatát nem ismerjük igazán. Nem járhatok meditációkra, mert a barátnőim ajánlják, közben pedig a rózsafüzért, mint valami talizmánt hordom a nyakamban.
Akkor mit tegyenek azok, akik keresnek? Akik szeretnének hinni és vallásosan akarják élni az életüket? Én azt javaslom, hogy porolják le a Szentírást, vegyék le a polcról, és az Újszövetségen keresztül megismerkednek egy Tanítóval, Jézussal. A Vele való találkozás mindenkinek megváltoztatta az életét: az apostoloknak, a betegeknek, a bámészkodóknak, de még a kereszt tövében lévő századosnak is.
Ezek a változások viszont nemcsak a múltban történtek meg, hanem nap mint nap részesei lehetünk. Elég keresni az életünkben, a környezetünkben azokat a momentumokat, ahol Isten belépett és megváltoztatta azt. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég egy jól időzített mosoly arra, aki nehéz ember a munkahelyen, családban, és megtapasztaljuk a változást a másik ember részéről is. Amikor a beteg szerettem ágya mellett ülve odahívom Jézust, hogy együtt imádkozzunk érte. A közösségben átélt szentmise, liturgia pedig felnyitja a szemünket a legnagyobb feltétel nélküli szeretetre, amelyet a másik emberért adni lehet: az életünket.
Jézus tanítása örök, hiteles és minden korban használható.
Nem kell lecserélni, nem kell felhígítani, nem kell kiegészíteni. Az úgy ahogy van tökéletes. Kezdjünk el szétnézni a környezetünkben és tüntessük el a hamis bálványokat, majd egy forró tea kortyolgatása mellett ismerjük meg új Barátunkat és Mesterünket, Jézust.
Bese Gergő atya
hirdetés
1 Komment
“Tüntessük el a hamis bálványokat” Ez számomra azt jelenti,hogy szinte mindenkin isten(kép) űzést kellene végrehajtani. Sajnos istenképeink legtöbbször a vágyainkból erednek,ami illékony és nagyon könnyen változik.Sok képzet,többet takar az Istenből,mint amennyit közvetít. Természetesen ennek nem vagyunk a tudatában. Egyszerű példa:azt mondjátok Istentől függünk és mondjuk Isten szabja meg az ember életkorát” Hát persze, meg a cigi,pia,idegeskedés,stb Sajnos mindenki készít magának egy bálványt és felcímkézi,hogy Isten. Ezt nagyon kevesek veszik észre. Ha nem hiszed,kérdezd meg felebarátodat és hasonlítsátok össze istenképeteket. Rögtön kiderül,hogy az ő Istene más mint a tiéd. Többek között azért,mert mindenki más problémával küzd és ehhez bizony egyedi Isten kell,olyan aki neki segít az életben. Ehhez az egyedi Istenhez tud futni ha baj van és belé tud kapaszkodni mikor az élet keményen gyötri. Mindig ezt csináltuk és ezt is fogjuk. Ezt meg kell becsülnünk,de tudnunk kell elengedni is,mikor már nincs rá szükségünk.
“a nagy buzgalmunkban, keresésünkben felépítünk egy sajátos, misztikus mix „vallást” Így van.
“Újszövetségen keresztül megismerkednek egy Tanítóval, Jézussal.” Vicces,pár hónapja volt kérdés,neked ki Jézus,én azt írtam “tanító”.