Kétoldali tüdőgyulladással szállították kórházba Legeza József görögkatolikus papot, aki korábban kétszer is sikerrel győzte le a rákot.
“Legeza József atya, aki 1990 óta tagja a Görögkatolikus Szemle szerkesztőségének – és magazinunknak is indulása óta – a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is, papi szolgálata végzése közben elkapta a koronavírust, kétoldali tüdőgyulladással fekszik a kórházban. Jozsó atya kétszer is legyőzte a rákot, imádkozzunk, hogy ezt a vírust is legyőzze, és írásaival tovább gazdagítson bennünket” – tudatta a szomorú hírt a görögkatolikus magazin Facebook-oldala.
Legeza József atya 1954-ben született Sátoraljaújhelyen, 27 éves korában szentelték fel Nyíregyházán. 1985-től a fővárosban szolgál, 18 éve az újpesti görögkatolikus templom parókusa. Korábbi betegségeit fantasztikus tartással és türelemmel viselte, akkor írt mély gondolatai sajnos most is aktuálisak:
“Súlyos beteg lettem körülbelül egy éve. Az első gondolatom betegségem felfedezése után az volt, hogy Jézus nem ringatta álmokba híveit és tanítványait. Nem ígért gondtalan, szenvedés nélküli életet. Megmondta tanítványainak: „én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”, de ezzel nem ígérte meg, hogy mentesek leszünk a szenvedéstől. Sőt világosan megmondta, hogy nem nagyobb a szolga az uránál, s a tanítvány a mesterénél. Tehát ha ő hordozta a keresztet, akkor mi is hordozni fogjuk, ha ő szenvedett, akkor nem biztos, hogy mi nem tesszük. Szent Péter azt írta levelében: „Ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen mindannyiatoknak át kell menni, mintha valami hallatlan dolog történne veletek”.
hirdetésA szenvedés önmagában nem jó, de szeretetből felvállalt szenvedés felemelheti a lelkünket, megmutathatjuk Istennek, hogy akkor is ragaszkodunk hozzá, hogy ha nem az élet napos oldalán járunk. Jézus azt mondta: „eljött az óra, hogy megdicsőítsem az Atyát”. S abban az órában el kezdett szenvedni. Bármennyire is vért sajtolt a homlokára az atyai akarat teljesítése, de ki tudta mondani: „Legyen meg a Te akaratod” és megmutatta, hogy mindig, minden körülmények között szereti az Atyát és az embereket, sem élet, sem halál, se magasság, se mélység, semmi de semmi, még a szenvedés sem szakíthat el Isten szeretetétől bennünket. Isten Fiának bizonyult, nekünk is annak kell maradni a szenvedésben is.
Nem azt kell tehát kérdezni, hogy miért? Hanem hogy mi célból? Tudtam, hogy ha valamit kivesz Isten a kezemből, akkor azt azért teszi, mert más valamit akar adni. Tehát nem az a lényeg, hogy mit hoz a holnap, hanem az, hogy Ki hozza.
A szenvedés nem passzív, terméketlen, meddő, kiesett idő, hanem életünk legproduktívabb, leggyümölcsözőbb, legaktívabb időszaka lehet, ha megtanulunk Isten oldalán járni.
Akinek seb van a kezén, lehet, hogy nem tud másokkal versenyt dolgozni, de az biztos, hogy nem fog törni, zúzni, hanem a fájós kéz tapintatával nyúl mindenhez. A sebes, fájós lábban nem leszünk a síkfutás nyertesei, az biztos, de nem fogunk tudni úgy rúgni sem, hanem a fájós láb óvatosságával fogunk lépkedni. Mennyire másként festene a világ, ha a sebes kéz tapintatával, gyöngédségével, a fájós láb óvatosságával, finomságával közelítenénk egymáshoz. Aki szenved, vagy szenvedett már, nem tud fölényes, nyers, vad lenni. Le kell esni a lóról, mint Szent Pálnak, hogy meglássuk Jézust, és az Ő jelenlétét az emberekben.
A szenvedésben a kicsi nagy lesz, a nagy kicsi, ami fontos, az mellékessé válik, ami mellékes volt az fontossá válik.
S ha vannak az embernek szerettei, és kinek nincsen, akkor a szenvedésben az a jó, hogy nem ők, a feleségem, a gyermekeim szenvednek, hanem én. Bár nekik sokkal nehezebb volt, mert szenvedni mindig könnyebb, mint látni valakit, aki szenved, és végül is enyhíteni a szenvedésén, együtt lenni vele tudunk, de nem tudjuk átvállalni szenvedéseit. Sok mindent odaadnék az életemből, de a szenvedéseimet nem, mert életemet azok alakították leginkább jobb irányba.”
A 777 szerkesztősége ezúttal kíván neki és minden kórházban lévő betegnek jobbulást!
hirdetés
