2020. 11. 13.

“Imádkozzunk, hogy ezt a vírust is legyőzze” – kórházba került Legeza József görögkatolikus pap

Kétoldali tüdőgyulladással szállították kórházba Legeza József görögkatolikus papot, aki korábban kétszer is sikerrel győzte le a rákot. 

“Legeza József atya, aki 1990 óta tagja a Görögkatolikus Szemle szerkesztőségének – és magazinunknak is indulása óta – a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is, papi szolgálata végzése közben elkapta a koronavírust, kétoldali tüdőgyulladással fekszik a kórházban. Jozsó atya kétszer is legyőzte a rákot, imádkozzunk, hogy ezt a vírust is legyőzze, és írásaival tovább gazdagítson bennünket” – tudatta a szomorú hírt a görögkatolikus magazin Facebook-oldala. 

Legeza József atya 1954-ben született Sátoraljaújhelyen, 27 éves korában szentelték fel Nyíregyházán.  1985-től a fővárosban szolgál, 18 éve az újpesti görögkatolikus templom parókusa. Korábbi betegségeit fantasztikus tartással és türelemmel viselte, akkor írt mély gondolatai sajnos most is aktuálisak:

“Súlyos beteg lettem körülbelül egy éve. Az első gondolatom betegségem felfedezése után az volt, hogy Jézus nem ringatta álmokba híveit és tanítványait. Nem ígért gondtalan, szenvedés nélküli életet. Megmondta tanítványainak: „én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”, de ezzel nem ígérte meg, hogy mentesek leszünk a szenvedéstől. Sőt világosan megmondta, hogy nem nagyobb a szolga az uránál, s a tanítvány a mesterénél. Tehát ha ő hordozta a keresztet, akkor mi is hordozni fogjuk, ha ő szenvedett, akkor nem biztos, hogy mi nem tesszük. Szent Péter azt írta levelében: „Ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen mindannyiatoknak át kell menni, mintha valami hallatlan dolog történne veletek”.

A szenvedés önmagában nem jó, de szeretetből felvállalt szenvedés felemelheti a lelkünket, megmutathatjuk Istennek, hogy akkor is ragaszkodunk hozzá, hogy ha nem az élet napos oldalán járunk. Jézus azt mondta: „eljött az óra, hogy megdicsőítsem az Atyát”. S abban az órában el kezdett szenvedni. Bármennyire is vért sajtolt a homlokára az atyai akarat teljesítése, de ki tudta mondani: „Legyen meg a Te akaratod” és megmutatta, hogy mindig, minden körülmények között szereti az Atyát és az embereket, sem élet, sem halál, se magasság, se mélység, semmi de semmi, még a szenvedés sem szakíthat el Isten szeretetétől bennünket. Isten Fiának bizonyult, nekünk is annak kell maradni a szenvedésben is.

Nem azt kell tehát kérdezni, hogy miért? Hanem hogy mi célból? Tudtam, hogy ha valamit kivesz Isten a kezemből, akkor azt azért teszi, mert más valamit akar adni. Tehát nem az a lényeg, hogy mit hoz a holnap, hanem az, hogy Ki hozza.

A szenvedés nem passzív, terméketlen, meddő, kiesett idő, hanem életünk legproduktívabb, leggyümölcsözőbb, legaktívabb időszaka lehet, ha megtanulunk Isten oldalán járni.

Akinek seb van a kezén, lehet, hogy nem tud másokkal versenyt dolgozni, de az biztos, hogy nem fog törni, zúzni, hanem a fájós kéz tapintatával nyúl mindenhez. A sebes, fájós lábban nem leszünk a síkfutás nyertesei, az biztos, de nem fogunk tudni úgy rúgni sem, hanem a fájós láb óvatosságával fogunk lépkedni. Mennyire másként festene a világ, ha a sebes kéz tapintatával, gyöngédségével, a fájós láb óvatosságával, finomságával közelítenénk egymáshoz. Aki szenved, vagy szenvedett már, nem tud fölényes, nyers, vad lenni. Le kell esni a lóról, mint Szent Pálnak, hogy meglássuk Jézust, és az Ő jelenlétét az emberekben.

A szenvedésben a kicsi nagy lesz, a nagy kicsi, ami fontos, az mellékessé válik, ami mellékes volt az fontossá válik.

S ha vannak az embernek szerettei, és kinek nincsen, akkor a szenvedésben az a jó, hogy nem ők, a feleségem, a gyermekeim szenvednek, hanem én. Bár nekik sokkal nehezebb volt, mert szenvedni mindig könnyebb, mint látni valakit, aki szenved, és végül is enyhíteni a szenvedésén, együtt lenni vele tudunk, de nem tudjuk átvállalni szenvedéseit. Sok mindent odaadnék az életemből, de a szenvedéseimet nem, mert életemet azok alakították leginkább jobb irányba.”

A 777 szerkesztősége ezúttal kíván neki és minden kórházban lévő betegnek jobbulást!

 

Borítókép - Fotó: Dreamstime
Hírek
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 11. 13. 19:58

    „Legyen meg a Te akaratod” Ez csoda szép gondolat és itt feltehetjük a kezünket és így elkerülhetjük a felelősség vállalást ezzel az indokkal.De tudjuk mi Isten akarata vagy elképzelünk egy istent akinek az akarata az amit mi annak tartunk. Itt olvastam,hogy “Isten nem büntet” de merném állítani,hogy nem sok olyan hívő létezik,aki ezt komolyan el is hiszi. Azaz,Isten akarata (szerintük) olykor a büntetés. Nézz bele az Ószövetségbe és könnyen találsz példát Isten büntetésére,hogy is van ez?
    “Tudtam, hogy ha valamit kivesz Isten a kezemből, akkor azt azért teszi, mert más valamit akar adni.” Ki mondja meg,hogy miben volt Isten keze? Az imádkozó nő életének elvételében benne volt Isten keze? Honnan tudod biztosan? Csak azért mert úgy gondolod? Honnan tudod mi Isten terve és mi szolgálja azt? Gondolom az Isten terve,amit annak mondasz. Ne menjünk messzire,én itt megbotránkoztató gondolatokat írok,igaz? De mi van ha ez Isten akarata? Te azt mondod,nem ez,én azt,hogy ez, Kinek van igaza? Valójában kinek az akarata a mérvadó?