“Az egyház tényleg csak erről tud beszélni?
És egyáltalán kinek mi köze ahhoz, hogyan élek?
Ez az én életem, az én testem, az én időm.”
„Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.” (Zsoltár 103,10)
„Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.” (ApCsel 15,11a)
Először is, Isten és egyháza messze nem mindig a bűnről beszél. Akik ezt teszik, ők maguk is bűnben, törvénycsapdában vannak.
Isten a szabadságról, méltóságról, tisztaságról, boldogságról, közösségről, örök, teljes életről, az Ő országáról beszél.
Jézus ezt tette.
Nézd meg, a legtöbb példázata, beszéde, cselekedete ennek a teremtettségben kapott és a mai napig hiányzó közösségnek a megtalálásáról szól.
A bűn (céltévesztés, egoizmus, az élet törvényének megszegése) azért kerül szóba, mert ez az akadálya a találkozásnak, boldogságnak, hazatérésnek.
Ezért ment a keresztre is, hogy átvegye fájdalmainkat, bűneinket, és azok büntetését, az átkot, hogy ne legyen elérhetetlen az ő országa.
Nem kell ehhez nagy hókuszpókusz.
A bűnöző lator ott az agónia közben kapja meg örökre ezt az ajándékot.
Az írásban nem olvasom, hogy az exit előtt még Jézus megkeresztelte, hittanórákat tartott neki;
és ő befizette volna az elmaradt egyházfenntartói járulékot….
Elég volt a belépéshez Jézus helyettes áldozata, szavai, viselkedése, amely elkapta a fickó szívét (és a kivégzést vezető katonáét is!), és bűnvallásra késztette.
És elhangzik az a mondat, amely nélkül senki ne lépjen ki ebből a tér-idő-anyag világból, amely szól minden megtérőnek:
MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN.
Forrás: Szeverényi János /Facebook
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás