Így emlékeznek vissza Szent Carlo Acutis orvosai és az utolsó kenetet kiszolgáltató atya a fiatal szent kórházban töltött utolsó napjaira.
Tegnap, október 12-én volt 20 éve, hogy 15 évesen elhunyt Carlo Acutis, akiben egy éve – 2025. szeptember 7-e óta – az első Y-generációs szentet tisztelhetjük.
Carlonál, aki rövid földi életét Istennek és az online evangelizációnak szentelte, és az Eucharisztia fiatal apostolának is nevezhetjük, 15 évesen akut promielocitás leukémiát diagnosztizáltak. A betegség felismerését követően egy héten belül meghalt. Szenvedését a pápáért és az Egyházért ajánlotta fel. Boldoggá avatását követően orvosai és a kórház lelkésze is felidézték a fiatal fiú utolsó napjaival kapcsolatos emlékeit.
Sandro Villa atya a Milánó melletti Szent Gellért Kórház lelkészeként szolgál, ő szolgáltatta ki Carlo Acutisnak a betegek kenetét és az Eucharisztiát 2006. október 10-én, egy nappal azelőtt, hogy a fiú kómába esett az akut mieloid leukémia M3-as altípusa által okozott agyvérzés következtében.
Villa atyát mélyen megérintette Carlo „nyugalma és áhítata”, amellyel a kórházi szobában fogadta a szentségeket. A kórházlelkész 2020. október 13-án, az olaszországi Assisiben tartott boldoggá avatáskor emlékezett vissza a történtekre:
„egy kis szobában, a folyosó végén egy fiúval találtam szemben magam.
Sápadt, de derűs arca meglepett – ez elképzelhetetlen egy súlyos beteg embernél, különösen egy serdülőnél. Az is lenyűgözött, hogy milyen nyugalommal és áhítattal fogadta a két szentséget, jóllehet ez nehézséget jelentett számára. Úgy tűnt, mintha várta volna őket, és érezte volna, hogy szüksége van rájuk” – mesélte el az atya.
Carlo Acutis mindig is nagy tisztelettel és áhítattal viseltetett az Eucharisztia iránt. Már fiatal korától kezdve különleges szeretetet tanúsított Isten iránt, holott az egyébként katolikus felekezetű szülei már nem jártak misére.
A későbbi szent viszont ahogy idősebb lett, elkezdett mindennap misére járni, gyakran még a családtagjait is magával vitte. A szentmise előtt vagy után szentórát tartott, és hetente gyónt.
Villa atya csupán a szentségek kiszolgáltatásakor találkozott Carloval, de elmondása szerint a fiú arcán tükröződő derű olyan emlék volt, amely mindvégig megmaradt benne: „néhány évvel később megtudtam, hogy tiszteletreméltóvá nyilvánították.
Meglepett, hogy az Úr megengedte nekem, hogy találkozzam vele, még ha csak néhány pillanatra is.
Úgy döntöttem, hogy többet megtudok az életéről. Felfedeztem, hogy szerelmes volt Jézus valóságos jelenlétébe az Eucharisztiában, és így kezdtem jobban megérteni egyes szavait.”
Dr. Andrea Biondi és Dr. Mòmcilo Jankovic kezelték Carlo Acutist a Szent Gellért Kórház gyermekgyógyászati osztályán. A két orvos közösen vetették papírra emlékeiket, melyet még 2020-ban, a boldoggá avatáson felolvastak: „Carlo olyan volt, mint egy meteor, amely rövid időre átszáguldott az osztályunkon; a leukémia elragadta tőlünk, mielőtt akár csak egy kicsit is megismerhettük volna. Édes tekintete azonban örökre bevésődött az emlékezetünkbe. Tekintete tele volt figyelemmel… bátorsággal, szeretettel és mély empátiával. Az Istenbe vetett hite, amelyet át akart és továbbra is át akart adni másoknak, embertársainak, átragyogott rajta… Szelíd szemei sok mindenre megtanítottak minket:
az életet, legyen rövid vagy hosszú, intenzíven kell megélni önmagunkért, de másokért is, sőt mindenekelőtt másokért.”
Carlo szíve október 12-én állt meg. Bár szülei szerették volna felajánlani a szerveit adományozásra, de a leukémia következtében azok állapota ezt nem tette lehetővé.
Ma Szent Carlo Acutis szíve ereklye, amelyet Assisiben őriznek. Az ereklyetartóra Carlo következő szavait vésték: „Az Eucharisztia az én autópályám a mennyországba.”
Forrás: ncregister.com
hirdetés
