Anyák napi kesergő egy „majdnemanya” tollából

Tegnap volt anyák napja, ami egy csodás ünnep, hiszen az életünket köszönhetjük az édesanyánknak. Persze illendő felköszönteni a nagymamákat, dédiket, keresztanyákat és a bérmaanyákat is, de mi a helyzet a „majdnemanyákkal”?

Sokan vagyunk, egyre többen, akik anyák napján inkább szomorúak és lehangoltak vagyunk. Mosolygunk az édesanyáink kedvéért, de belül sírunk. Sírunk, amiért minket nincs, aki felköszöntsön, nincs, aki azt mondhatná, hogy „Szeretlek Anya!” Fáj a hiánya a meg nem született gyermekünknek, aki talán néhány hét vagy hónap után ment el, vagy talán még meg sem fogant. Egy biztos, vártunk rá, készültünk az érkezésére, de (még) nincs velünk, hogy az ölünkbe bújjon, megöleljen és felköszöntsön anyák napján. Ilyenkor nem olyan könnyű látni mások örömét. Nem vágyunk az ő szomorúságára, de a saját boldogságunkra annál inkább. Önző gondolat?

Nekem az egyik szemem sírt tegnap, a másik nevetett. Örültem, hogy van kiket felköszöntenem, él az édesanyám. Csendben, magamban annak is örültem, hogy én igazából anya vagyok, csak az a néhány csöppség, aki elindult hozzánk, nem érkezhetett meg, de megfogantak és ettől én már visszavonhatatlanul az édesanyjuk vagyok. Ezt persze csak kevesen tudják, és még kevesebben veszik annyira komolyan, hogy felköszöntsenek, de én tudom, hogy a szívemben már anya vagyok. Egy „majdnemanya”.

Furcsa dolog az anyaság. Vannak, akik gyerekkoruktól készülnek rá és az álmaik szerint anyává válnak álmaik férfija oldalán. Vannak, akikkel csak „megesik” és anyák lesznek, mások nem is vágynak rá és soha nem lesznek a Teremtő közvetlen munkatársai az életadásban. A „majdnemanyák” szívében pedig mérhetetlen vágyakozás van az anyaság iránt. Betölthetetlen vágy, amit semmilyen más öröm, semmilyen más ajándék nem tud teljesen kielégíteni.

hirdetés

A legtöbb nőben az anyaság iránti vágy a legmélyebbről fakadó vágy, amit csak Isten tud az ember szívébe ültetni.

Különösen fájdalmas, hogy egyre több nőnek kell megtapasztalnia ezt a maró hiányérzetet, fájó hiányt mielőtt átélhetnék a semmihez nem fogható örömöt, amit a gyermekáldás jelent.

Kevés szó esik a nagy, örömteli és fontos ünnep között azokról, akik nem részesülhetnek az ünnepben önhibájukon kívül. Akik nem ünnepelhetnek a béke világnapján, mert háborús területen élnek. Akik egyedül vészelik át a Valentin-napot, mert még nem találták meg a párjukat. Akik nem ünnepelhetnek a házasság világnapján, mert megözvegyültek. Akiknek a víz világnapja csak két szó, hiszen elkeseredett küzdelmet folytatnak naponta néhány korty ivóvízért. És kevés szó esik azokról a nőkről, akik hiába várnak a gyermekáldásra vagy elvesztették a gyermeküket és nem tudnak örömmel ünnepelni anyák napján.

Ma, az anyák napja másnapján szóljon minden harang a „majdnemanyákért”!

Apák napja után pedig majd a „majdnemapákért”.

Ifjú Sára

Kép: Pixabay

A gyermekre várás és a meddőség témájához kapcsolódóan ajánljuk szerkesztőnk, Lábánné Hollai Katalin frissen megjelent könyvét, melyet ITT tudtok megtekinteni és megrendelni.

hirdetés