Kedves, rövid gondolatébresztő érkezett a postaládánkba. Szükségünk van az ilyen megható és apró történetekre, melyek közelebb visznek az igazi lényeghez: Istenhez.
Óvodapedagógusként dolgozom és ma egy sajnálatos eseményre értem be: egy nagycsoportos fiú húga önhibáján kívül beverte a fejét és picit felrepedt a fejbőre. Mikor beléptem a csoportba, a kislány arca még könnyes volt, de már nagyrészt megnyugodott, így ezután a mindig halk szavú, tüneményes bátyjához léptem. Ahogy rám nézett, tekintete szeretettel teli aggódással és félelemmel volt tele…mintha egy szülő arcát láttam volna. Hamar el is sírta magát, de vigasztalásom helyett egyből húgához sietett, akinek közben már felszáradtak könnyei az óvó néni ölében. Bátyja megállt előtte némán, sírva, majd egymás szemébe néztek és anélkül, hogy bármit mondtak volna, megnyugtatóan egymás felé nyújtották ölelő karjukat…
Nincs ez másként a mi Mennyei Atyánk és köztünk, gyermekei között sem. Ő, mint Édesapánk féltőn figyeli lépéseinket, döntéseinket, szeretettel terelget minket a „helyes úton”. Büszkeségtől és örömtől csillog a szeme, velünk együtt örül boldogságunknak, de együttérez velünk, ha fájdalom ér minket. Ő mindig itt van mellettünk, gondoskodik rólunk, feltétel nélkül szeret gyermekeként és felsegít, ha elesünk, még akkor is, amikor épp nem érezzük jelenlétét.
Bátran tekints Rá, fordulj Hozzá vigasztalásért, nyújtsd Felé karjaidat és Ő átölel szeretetével.
Sz. Enikő
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás