Mostanában nagyon zsúfoltak a napjaim, így leginkább a munkába menet tudok időt tölteni Istennel. Ilyenkor mindig meglep a figyelmességével, a szeretete apró jeleivel. Nálam ezek a jelei többek között, ha valóban sikerült Istennel indítanom a napomat.
1. Minden időjárásnak tudok örülni.
Tanítóként különösen fontos nekem, hogy szép tiszta időnk legyen, mert ha esik, beszorulunk a négy fal közé a gyerekekkel. Az pedig extra kihívás, mert nagy a mozgásigényük. Mégis, amikor sikerül letennem Isten kezébe a napomat, minden időjárásnak tudok örülni. A szélnek a hűsítő frissessége miatt. Az esőnek az illata miatt. A hidegnek pedig a fürge léptek miatt, ami segít, hogy ne késsem le a villamost.
2. Nem háborgok, ha az orrom előtt megy el a metró vagy a villamos.
Mivel általában időben indulok dolgozni, nincs nagy tétje, ha lekések egy járatot. De azért, ha a zebra túloldalán a piros lámpánál állva nézem végig, ahogy elmegy előttem a villamosom, az elég bosszantó. Éppen ezért, ha mégsem háborgok ezen, az mindig jó jel!
3. Észreveszek egészen apró, szép dolgokat az utcán.
Sokszor csak vakon a gondolataimba mélyedve közlekedek, de amikor Istennel beszélgetve sétálok az utcán, rendszerint észreveszek egy-egy érdekes dolgot. Egy különleges alakú pocsolyát, egy izgalmas ablakkeretet, újabb bokrot, ami elkezdett rügyezni…
4. Ha megérint egy-egy járókelő tekintete, mozdulata.
Szinte novelláskötetet írhatnék azokból a benyomásokból, pillanatokból, melyek egész történeteket indítanak el a fejemben az utazás közben. Egy megtört tekintet, egy görnyedt hát, egy lassan mozduló idős bácsi, egy hangosan csacsogó kisgyerek… Egyszerűen lenyűgöz, mennyire izgalmasak az emberek!
+1. Érzem, hogy vannak érzéseim.
Talán különösen hangzik, de nagyon szeretem, amikor az utcai, munkahelyi jelenetek megérintenek, a szívemig hatolnak. Jó érzés tudni, hogy képes vagyok megérintődni, együttérezni, együtt nevetni másokkal. Ez nem megy olyan könnyen, amikor reggel magammal vagyok elfoglalva és nem Istennel.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás