Mit jelent gyermekként és felnőttként örülni? Úgy látom, hogy nagyon más a kettő, de néha felnőttként is jó lenne újra megtanulni milyen a gyermeki öröm. Főleg így advent végéhez közeledve, mert ha ez sikerül, akkor Jézus is megszülethet bennünk karácsonykor.
„De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.”
Örömvasárnapja kapcsán így az advent második felében kicsit elgondolkodtam, hogy mit is jelent számomra örülni és egyáltalán elégszer örülök-e a hétköznapokban. Ady Endre: Karácsony c. verséből a fenti idézet jutott eszembe. Annyira más a gyermeki öröm, mint a miénk felnőtteké. Bár arra nem emlékszem, hogy pici gyerekként én hogyan tudtam örülni, de látom a családban, hogy milyen őszinte boldogság ül ki a kicsik arcára, amikor egy játékot kapnak, vagy valamilyen számomra már egyszerűnek tűnő dolog történik velük, őket mégis nagy boldogsággal tölti el.
Ez az öröm, amit az adventi várakozás alatt saját szívünkben is el kellene ültetni. Hiszen mi is várunk valamire karácsony ünnepéhez közeledve. Itt természetesen nem a tárgyi ajándékokra gondolok, hanem Jézus születésének az ajándékára. Amit Istentől kaptunk és ami azóta is minden évben bekövetkezik bennünk. Már ha hagyjuk, hogy ez a karácsonyi csoda bekövetkezzen. Ehhez „csupán” arra van szükségünk, hogy tanuljunk meg úgy örülni, mint a gyermekek.
Még bő egy hét van hátra karácsonyig, ami, ha a munkahelyi feladataimra, az ajándékok beszerzésére és ünnepi készületekre gondolok, akkor azt is mondhatnám, hogy kevés. De ha a teendők tengerében megpróbálok odafigyelni az apró örömökre, azokra, amelyek körülöttem történnek és azokra is, amelyeket én adhatok családomnak, embertársaimnak, akkor ez a gyermeki öröm, ez a lelkület megszülethet szívünkben.
Annál jobb pedig nincs, amikor úgy tudok leülni a karácsonyi asztalhoz, hogy hagyom megszületni a bennem lévő Jézust.
Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás