A nyaralásból mindenki szeretné kihozni a legtöbbet, hiszen olyan rövid kis időről van szó! Betáblázzuk a napot múzeummal, strandolással, nevezetességek felkutatásával. Ilyen sűrű program mellett azonban nehéz a megszokott napi csendességet beiktatni. Vagy mégsem?
Nyáron sem kell lemondanunk a csendességről, az Istennel töltött időről. Elmesélem azt az imaformát, ami számomra mindig katartikus élményt jelentett, mindamellett, hogy nagyon egyszerű dologról van szó.
Az úszás számomra mindig is egy csodálatos és megnyugtató sport volt, főleg a Balatonban. Az ember beúszik a parttól messze, elhagyja a hangos, sikítozó tömeget, és hirtelen: megtalál a békesség. A víz és az ég összemosódik, mintha egy hatalmas burokba kerülne az ember, alul a hullámok simogatnak, fölül betakar a mindenség.
Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy az Isten tenyerén vagyok. A szavak szabadon ömleni kezdenek, nem hallja más, csak Ő. Annyi titkot, fájdalmat, és gondolatot hordoztak már azok a hullámok, annyi szabadságot adtak, hogy megszámolni sem tudom. Ott, a Balaton közepén, mindig találkozom Vele.
Lehet, hogy nincs időm tartani a megszokott Biblia olvasási terveket a nyaralás alatt, de az emiatt érzett kis hiányérzetet teljesen felül tudja írni egy ilyen nem hétköznapi csendesség. Ezeket az imákat mindig várom a nyárban, hiszen egy különleges találkozást jelentenek. Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azokat a pillanatokat, helyzeteket a nyaralás alatt, ahol Isten békessége be tudja tölteni!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás