“A mentőben gyakran a nem hívő is imádkozza a Miatyánkot” – egy mentős tanúságtétele

Hiánypótló interjút készített az Evangélikus Missziói Központ Lendvai Rezsővel, aki négy évtizeden keresztül szolgált mentősként. A gyakorló katolikus szakember 1990 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökségi tagja, többek között szorgalmazza a papok és lelkészek alapvető elsősegélynyújtási képzését is. A felvételt a Sola Rádióban hallottuk!

“Ezret meghaladó újraélesztésben volt részem: a tragédia elviselése egy külön világ. Ezt csak úgy dolgozhatjuk fel jól, ha az ember erre lelkileg készen van: mert így a tragédiát a maga szomorúságában – de valóságában – tudja megérteni. Erre valamilyen szinten fel lehet készülni, de alapok nélkül nem: ezt hit nélkül nem lehet elviselni.

Nem véletlen, hogy a nem hívő betegeken lényegesen nagyobb a teher.

Sok nem hívővel találkoztam, akik az élet és a halál mezsgyéjén voltak. Amikor az ember a velük való beszélgetésben keresi azokat a pontokat, amely megnyugvást vagy lelki támaszt adhat nekik, akkor ez kitűnik. Nem véletlen, hogy nagyon sokan az utolsó pillanataikban megtérnek, az Isten felé nyúlnak – talán tudattalanul is. Ha valaki lelkileg segíti őket bevezetni ebbe a világba, akkor percek alatt nagyon sokat megértenek.

Vallom azt, hogy a gyógyítás nemcsak a gyógyszeres terápiából áll, hanem a lelki közelségből is. Többször imádkoztunk a beteggel, sőt ha olyan kolléga volt mellettem, akkor többen is. Amikor a beteg elveszítette már a reményét, akkor ezen gyakran a közös ima segített: meglepő módon a nem hívő emberekkel is imádkoztuk a Miatyánkot. Az ember hivatásának egy hihetetlenül nagy értéke, hogy ilyen pillanatokat élhet át.

A szolgálatom alatt kifejezetten ragaszkodtam ahhoz, hogyha el tudunk érni papot, akkor értesítsük. Nekem egyetlenegyszer nem volt olyan szituációm, hogy valaki azt mondta, hogy  “ne hívjunk papot, mert akkor ez a betegnek rossz lesz.” Kórházban ez előfordul, de én nem találkoztam ilyennel a helyszínen, pedig én hozzátartozó párti vagyok: az újraélesztéseknél lehetőséget adtam arra, hogy a jelenlévő hozzátartozó jöjjön be és fogja a kezét a betegnek és beszéljen hozzá. Mert az újraélesztés során a jó vérkeringéssel rendelkezők még hallanak, csak nem tudnak reagálni rá. Ugyanez igaz a papnál is: ha már az újraélesztés végén járunk és már csak alig maradt remény, akkor is a megérkező pap szavait hallhatja a beteg. Ez fantasztikus! Ez azt is jelenti, hogy az ellátók részéről nagyon nagy felelősség, hogy újraélesztés közben mi hangzik el, hogy milyen módon szólnak a beteghez és a hozzátartozóhoz.”

A teljes beszélgetést ide kattintva hallgatható meg. 

Fotó: martfu.hu

hirdetés