Gyakran tapasztalom – most is, ahogy éppen szárazabb időszakot élek meg az imádságban -, hogy az egyetlen menedék nem más, mint Isten, Benne nyugszik meg igazán a lélek. Semmi, de semmi nem pótolhatja Őt, Ő az egyetlen vigasz.
Persze, ez a vágyódás nem egyoldalú. Ő is vágyik az emberre, vágyik a vele való mély találkozásra. Az alábbi dal, s a hozzá kapcsolódó videó is ezt sugallja – számomra legalábbis. Kívánok mindenkinek hasonló, elmondhatatlanul gyönyörű élményt, amit ennek a dalnak meghallgatása okoz. Kívánom, hogy ez a dal azokban is felélessze a vágyat Isten után, akikben esetleg még alszik.
Ahogy Szent Ágoston mondja, s ahogyan a dalban is megjelenik: „Magadnak teremtettél, s nyughatatlan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.”
Megnyugodni Benned
Ki az Úr, ha nem a mi Urunk?
Ki az Isten, ha nem az egyetlen Istenünk?
Hatalmas vagy,
A legnagyobb.
Egyedülálló szeretetedért
Dicséretünk az egekig száll.
Békéd, mint folyó,
Úgy árad ki felettünk.
Nyughatatlan a szívünk,
Míg békét nem talál benned.
Nyughatatlan a szívünk,
Míg békét nem talál benned.
Ebben van reményem,
Ez az, amiért a szívem eped,
Békét mindig csak Tebenned lelek.
Kegyelemmel teljes,
Szép és titokzatos,
Elrejtett,
De mégis mindig velünk vagy.
Nyughatatlan a szívünk,
Míg békét nem talál benned.
Nyughatatlan a szívünk,
Míg békét nem talál benned.
Ebben van reményem,
Ez az, amiért a szívem eped,
Békét mindig csak Tebenned lelek.
Nem változol,
Mégis mindent megváltoztatsz.
Nem változol,
Mégis mindent megváltoztatsz…
Fordította: Tóth Evelin
Kép: unsplash.com