A fiatal nő megkapta az időpontot a műtétre, mely után véglegesen meddő lesz. Döntésében párja is támogatja.
A harmincéves újságíró, Holly Brockwell 26 éves volt, amikor előállt háziorvosának az ötlettel: meddő szeretne lenni. Környezete és az orvosok nem vették komolyan a döntését, arról győzködték, hogy gondolja át újra, senki sem értette, miért szeretné ezt tenni magával. Négy év után elérte a célját-írja a Szeretlek Magyarország.hu
Brockwell a Telegraph-nak írta meg saját történetét. Háziorvosa a kezdetektől fogva ellenezte a döntését. Nem adott neki beutalót, arra hivatkozva, hogy még túl fiatal egy ilyen drasztikus döntés meghozatalához. Szinte mindenki azt mondta neki, hogy nem gondolta át eléggé, nem számolt a következményekkel, és biztos megbánja majd, ha így dönt. Ennek ellenére Brockwell nem tágított elképzelésétől és el is érte célját, időpontot kapott a műtétre.
Brockwell boldog párkapcsolatban él, és párja is támogatja a döntését. Szerinte a gyermekvállalás ugyanolyan komoly és visszafordíthatatlan döntés, csak az ő nézeteit nem fogadja el a társadalom.
Sokan azzal vádolják, hogy utálja a gyerekeket, de azt állítja, erről egyáltalán nincs szó. Egy jócskán leegyszerűsített hasonlattal védi ki ezt a támadást: „Biztos tudod, milyen az, amikor megsimogatod egy barátod kutyáját, de nem tartanád otthon. Gyakorlatilag ugyanígy vagyok a gyerekekkel.”
Arra is van válasza, amikor arról kérdezik, ki látja majd el, ha megöregszik. Erre nevetve annyit felel, hogy erre vannak az idősotthonok. Ilyenkor elgondolkozik azon, hogy mások tisztában vannak-e azzal, hogy milyen kevés idős emberrel törődnek ténylegesen a gyerekeik. Ellentmondást lát abban is, hogy valaki önzőnek nevezi, aztán azzal érvel, hogy nem lesz, akire számíthat majd, ha megöregszik.
Orvosai a legtöbb esetben azzal utasították vissza, hogy meggondolhatja magát. Ő azonban nem lát különbséget a között, hogy valaki az anyaságot választja, és hogy valaki nem akar anya lenni. Mindkettőre felelős, visszafordíthatatlan döntésként tekint. „Milyen lenne, ha valakinek harminchoz közel könyörögnie kellene az orvosoknak, hogy lehessen gyereke?” – teszi fel a költői kérdést. Ezzel a hasonlattal szemlélteti, hogy min kellett keresztülmennie, míg végre komolyan vették.
Problémának találja, hogy a férfiaknál teljesen elfogadott, ha nem akarnak gyereket. Egy férfi termékenységének megszüntetése sokkal egyszerűbb, ráadásul visszafordítható folyamat. Brockwell azt gondolja, ha férfi lenne, akkor már rég zöld utat kapott volna a döntése kivitelezéséhez.
Természetesen kipróbálta már a fogamzásgátlás több formáját is, jelenleg is tablettát szed, de a teherbe eséstől való félelme miatt olyan erőset, amitől rendszeresen rosszul van. Mikor az orvosok kezdték komolyan venni, inkább arról szerették volna meggyőzni, hogy a barátján hajtsanak végre beavatkozást: a fentieknek megfelelően az jóval egyszerűbb és visszafordítható ugye. De Brockwell ezt azzal védte ki, hogy már jóval a mostani párkapcsolata előtt meghozta ezt a döntést, és nem akarja másra hárítani a felelősséget.
Végül sikerrel járt, már a papírt is aláírták: most már biztos, hogy néhány hónap múlva végrehajtják rajta a műtétet, ami után soha nem lehet már gyereke.
„Fellélegeztem, amikor az orvos is aláírta a papírt. Sosem éreztem volna így egy pozitív terhességi teszt láttán.” – vallja be őszintén Brockwell.
Történetünk itt véget ér, a többit az olvasóra bízzuk.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás