1815. augusztus 16-án született Bosco Szent János, akit az egész világ Don Boscóként ismer. Élete több mint kétszáz év távlatából is különös erővel szól hozzánk: nehéz körülmények között is lehet reményt adni, lehet szeretettel nevelni, és lehet egyetlen ember életében is elhinni, hogy a fiatalok képesek megváltoztatni a világot.
Don Bosco nem gazdag családba született. A piemonti Becchiben látta meg a napvilágot 1815-ben, és alig volt két éves, amikor édesapját elveszítette. Édesanyja, Margherita Occhiena egyedül nevelte három fiát. A család szegénysége miatt Jánosnak már fiatalon meg kellett tapasztalnia a munka, a nélkülözés és a kitartás világát.
Talán éppen ezért értette olyan mélyen a peremre szorult fiatalokat.
Egy kilencéves fiú álma
Don Bosco életének egyik legismertebb története kilencéves korához kapcsolódik. Egy álom mélyen beleégett az emlékezetébe: fiatalok között találta magát, akik veszekedtek és verekedtek. János megpróbálta őket megfékezni, de nem sikerült. Ekkor azt az útmutatást kapta, hogy nem erőszakkal, hanem szelídséggel és szeretettel kell őket megnyernie. Később egész életét ennek az útnak szentelte. A szaléziak hivatalos életrajza szerint ez a gyermekkori álom meghatározó szerepet játszott abban, hogy Don Bosco a fiatalok nevelését tekintse élete küldetésének.
És milyen különös: egy kilencéves gyermek álma lett később egy világszerte működő nevelési mozgalom egyik lelki kiindulópontja.
Nem azt kérdezte: „Miért ilyen ez a gyerek?”
Hanem azt: „Mire lehet képes?”
Ez talán Don Bosco egyik legnagyobb öröksége.
A 19. századi Torinóban rengeteg szegény, árva vagy otthonról elszakadt fiatal élt. Don Bosco nem problémaként tekintett rájuk. Nem egyszerűen fegyelmezni akarta őket, és nem is csupán vallásos oktatást akart nekik adni.
Otthont akart teremteni számukra. Oratóriumában a játék, a tanulás, a munka, a zene, a sport, a barátság és a hit egymás mellett kapott helyet. A cél az volt, hogy a fiatalok ne csak „jó gyerekek” legyenek, hanem olyan emberekké váljanak, akik képesek helytállni az életben. Ezért lett nevelési gondolkodásának egyik fontos összefoglalása a törekvés, hogy „jó keresztényeket és becsületes polgárokat” neveljen.
Nem a félelemre épített. A róla szóló szalézi források következetesen kiemelik, hogy nevelési rendszerének középpontjában a megelőzés, a jelenlét, az értelem, a vallás és a szeretetteljes jóság állt. A nevelő feladata nem pusztán az volt, hogy akkor avatkozzon közbe, amikor már megtörtént a baj, hanem hogy olyan kapcsolatot teremtsen a fiatallal, amelyben a rossz döntések megelőzhetők.
A legvidámabb szent
Don Bosco életszemléletében az örömnek is különleges helye volt. Nem egy szomorú, állandóan komoly kereszténységet akart átadni. A játék, a nevetés, a sport, a zene és a közösségi élet természetes részei voltak az oratóriumnak. A róla szóló hagyományban ezért olyan mondások is fennmaradtak, amelyek a vidámságot és a jóságot kapcsolják össze.
Ez nem felszínes optimizmus volt. Don Bosco pontosan tudta, milyen a szegénység, a gyász, a bizonytalanság és a kudarc. Mégis hitt abban, hogy a keresztény élet örömre vezet, talán ezért is tudott olyan sok fiatalt megszólítani.
Egy emberből világméretű mozgalom
Don Bosco 1841-ben lett pap. Néhány évvel később már egyre nagyobb közösséget épített a fiatalok köré, és 1859-ben létrejött a Szent Ferenc Szalézi Társaság, amelyet ma leginkább szaléziakként ismerünk. Később, 1872-ben Mazzarello Szent Máriával együtt megalapította a Segítő Szűz Mária Leányai intézményét is, amely a lányok és fiatal nők nevelésével foglalkozott.
Don Bosco halálakor, 1888-ban az általa létrehozott örökség már Európán és Dél-Amerikán is túlmutatott. Azóta az általa elindított karizma az egész világon elterjedt; a szaléziak ma mintegy 130 országban szolgálják a fiatalokat.
„A mennyországban várlak benneteket”
Don Bosco 1888. január 31-én halt meg Torinóban. Életének utolsó szakaszában is azokért aggódott, akik egész életének középpontjában álltak: a fiatalokért. A róla szóló hagyomány szerint utolsó üzenetei között ott volt a kívánság, hogy mondják meg a fiúknak: várja őket a mennyországban.







