Milyen jó, amíg az embernek van reménye, de mi marad, amikor az is veszni látszik? Mi történik, ha úgy érezzük a szemünk előtt kártyavárként dől össze az életünk? Hogyan lehet teljes szívvel Istenhez fordulni, ha közben teli vagyunk kétséggel? Tényleg olyan nagy ereje van az imádságnak?
Az elmúlt időszakban párszor olyan helyzetbe kerültem, amikor úgy éreztem már nem tudok többet tenni, csak az imádság segíthet.
Nem, mint utolsó mentőöv, hanem amikor rájön az ember, hogy a saját ereje nem elég, mert itt a földön nem tud tenni semmit.
És amikor azt hittem, hogy már megtanultam bízni Istenben, és tudom mennyire fontos az imádság, akkor újra mély vízbe kerülök.
Ez történt megint. Azt érzem kicsúszik a lábam alól a talaj, nincs, amibe kapaszkodjak, teljesen tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzem magam, és ekkor megszólal bennem egy hang:
„Imádkozz!”
Legbelül tudom, hogy ez a helyes megoldás, hiszen kiskorom óta ezt a példát látom magam előtt, mégis kételkedem: „Segít ez bármit is ebben a helyzetben?”. Szégyellem magam. Oly’ sokszor megtapasztaltam már az ima erejét, és mégis kétkedem.
Azt érzem egy porszem vagyok, egy bábú, aki körül az események folyamatosan történnek, de nem tud beleszólni, nem tud mit tenni, csak kívülről szemlél mindent, és imádkozik. Elveszett vagyok, de az a hang a bensőmben nem hagy nyugodni. Tennem kell valamit, és ez a valami az imádság. Tudom, hogy Isten vár, hogy nem hagy el, csak szólnom kell hozzá, és Ő megvigasztal, és én teljes erőmből ebbe igyekszem kapaszkodni.
Ez az, ami fent tart, ami nem enged elsüllyedni.
A kétségek között pedig eszembe jut egy igevers: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29,11) Ezt ismételgetve magamba azt érzem kezdek megnyugodni, és újra feléled bennem a remény. Talán mégsem vagyok teljes tehetetlen. Az imámmal tudok segíteni másokon, olyanokon, aki életük legnehezebb megpróbáltatásain mennek keresztül.
Kérlek Uram adj nagyobb bizalmat, hitet és erőt! Ne csak nekem, hanem embertársaimnak is, akik csüggedten, megalázva, reménytelenül kiáltanak Hozzád.
Ámen.












