Biztos ti is ide-oda szaladtok, dolgoztok, tanultok, gyereket neveltek, háztartást vezettek, a hobbitokkal törődtök, és olykor apró dolgok is nagyon könnyen felbosszantanak. De a Mennyei Atya tudja, hogy a hálatelt szív Neki és nekünk is ajándék. Hétköznapi tanúságtétel – vendégírás.
Rohanó életünkben sokszor csak kapkodva, szaladva, futva igyekszünk mindenhová eljutni, sietve teljesíteni a kitűzött feladatokat, anélkül, hogy egy percre is megállva felismernénk a történések mögött húzódó nekünk címzett üzeneteket.
Így siettem én is azon a nyári, meleg napon, amikor a munkahelyemről a munkaidő lejártával a fáradt délutáni órákban tovább rohantam a vonatomhoz, hogy eljussak egy esti, művészeti képzésre. Már a tovább indulásnál is késésben voltam. Lógó táskákkal, melyben ecsetek, festékek széndarabok, papírgöngyölegek csörömpöltek – szaladtam, éppen hogy beért a vonatom a Nyugati pályaudvarra, már onnan is rohantam megállás nélkül a 4-6-os villamoshoz. Végre felszállhattam a szerelvényre, hogy haladjak, amikor a hangosbemondó tájékoztatta az utasokat, hogy „a villamosok a Nyugati pályaudvar és a Blaha Lujza tér között nem közlekednek.” Le kellett szállni! Felháborodottan, idegesen, már-már robbanásig feszülve a mérgemben: hogy képzelik mindezt? Késésben vagyok és akkor csak úgy sétáljak öt megállónyit! Magamban tajtékozva, bár dühömet lenyelve, megint csak kapkodva leszálltam gyorsan, indultam menetelve a többi emberrel a tömegben.
Ahogy így mérgelődve a földet bámulva megint csak arra gondoltam, hogy is gondolják mindezt – egyszer csak felnéztem a pályaudvar hatalmas épületegyüttesére, melynek egyik részén egy hatalmas hirdetőtáblaszerű plakát feszült és azon még hatalmasabb betűkkel ez felírva:
hirdetés„Vedd észre a pluszt!”…
– akkor először megálltam, majd értetlenül azt kérdeztem magamban: „Tessék?” Még mindig álltam a körülöttem menetelő tömegben, s hirtelen elszégyelltem magam. Majd újra elolvastam, most már lassabban : „Vedd észre a pluszt”… – Miféle reklámüzenet ez? Végül felsóhajtottam – Milyen igaz! – Talán nem is olyan nagy baj, ha ma egy kicsit többet gyalogolok, jót tesz egy kis séta… és mi van, ha többet kések? Végre a kirakatokat is megnézhetem, amit a suhanó villamosok ablakaiból sohasem tudtam! Hirtelen örülni kezdtem, már nem is láttam olyan rossznak és bosszantónak ezt az egész helyzetet. Észre sem vettem de már egy megállónyit le is meneteltem. Az Oktogonhoz érkeztem, és megláttam, hogy ott már bent áll a villamos, újra elindítják! Mégsem kell öt megállónyit legyalogolni! Tessék? – kérdeztem meglepődve, újra megállva. Ez most meg mi volt? Jutalmat éreztem, na és még nagyobb örömet, és valami megmagyarázhatatlan hálát…
– Köszönöm! – suttogtam mosolyogva, de most már az Égre emelt tekintettel ahogy újra felszálltam az induló villamosra.
Néha állj meg te is egy pillanatra a rohanó életedben, hogy felemeld a gondok közepette a fejedet és „Vedd észre a pluszt!” – a neked küldött üzenetet.
Décsi Alexa
hirdetés
