„Ha te lennél az ördög, mit tennél, hogy elszakítsd az embereket Istentől?” – ezt a kérdést tettem fel az általam kevéssé szeretett és használt mesterséges intelligenciának, és azt kell mondanom, elég jó stratégiát vázolt fel a gonosz szempontjából nézve…
Ezt tenné a ChatGPT, ha ő lenne a sátán, hogy elszakítson minket Istentől:
Ha az ördög szerepébe helyezném magam gondolatkísérletként, nem nyíltan Istent támadnám. Az ritkán működik. Inkább finoman, észrevétlenül dolgoznék.
1. Nem tagadnám Istent – jelentéktelenné tenném
Nem azt mondanám, hogy „Isten nincs”, hanem azt, hogy: „lehet, hogy van, de most nem fontos”.
hirdetésÍgy az MI szerint először elmaradnának az emberek a templomokból vasárnaponként, aztán elhagynák az imádkozást, míg végül már maga a kérdés sem foglalkoztatná őket, miszerint Isten létezik-e. Nem lázadást szítana az emberekben az Úr felé, hanem egyszerűen túl elfoglalttá tenné őket a felesleges dolgokkal.
Nem elutasítanánk Istent, hanem elfelejtkeznénk Róla, kifelejtenénk Őt az életünkből.
Ez sajnos elképesztően ismerős lehet. Nemegyszer érzékeltem azt, hogy amikor a hit kérdéseiről akartam volna beszélgetni egy nem hívő rokonnal, ismerőssel, baráttal, olyan falba ütköztem, ami áttörhetetlennek tűnt: nem volt hely a szívükben Istennek. Olyan volt, mintha nem is hiányozna nekik, mintha az ő szíveiket nem hatná át az az üresség, amit én, mikor távol voltam Istentől, nemegyszer éreztem már.
De lássuk be, ez sokunkkal – kisebb-nagyobb mértékben – megeshetett már. Próbáltuk magunkat utolérni a rohanó hétköznapokban és azt gondoltuk, Isten nem haragszik, ha most vasárnap inkább otthon maradunk mise vagy istentisztelet helyett, vagy olyan fáradtak voltunk, hogy még egy Miatyánkot sem mormoltunk el lefekvéskor… Éberebbnek kell lennünk! A hit ajándék és kegyelem, de mi is kellünk hozzá, hogy ne csak fél szívvel legyünk Istenéi. A gonosz rendkívül ravasz.
2. Relativizálnám a jót
Nem mondanám, hogy „légy rossz”, de azt igen, hogy „minden nézőpont kérdése”, „nincs abszolút igazság”, „a lényeg, hogy jól érezd magad”…
Tehát a ChatGPT elhitetné az emberrel, hogy a bűn nem bűn, a lelkiismeretünkre nem kell hallgatnunk, túl érzékenyek vagyunk és felesleges megtérnünk. De leginkább azt, hogy nincs igazság, minden relatív, így nem lenne mihez, illetve Kihez igazodnunk.
Azt hiszem, ezzel a jelenséggel lépten-nyomon találkozunk. Ha az ember körül nincsenek korlátok, amelyek valójában kapaszkodók az élethez, akkor a nagy jóemberkedésben könnyedén elhihetjük, sőt hangoztathatjuk, hogy ez is, meg az is okés, minden valid, és egyébként is, ki tudja, mi az igazság? Pedig van egy igazság, vagyis egyetlen igazság van: Jézus. Ez nem relatív, nem viszonylagos és nem is vita tárgya. Van választási lehetőségünk, elfogadjuk-e a tényt, hogy Krisztus a megváltónk, vagy sem. Dönthetsz.
Ebben találhatjuk meg azt a szabadságot, amire természetünknél fogva szomjazunk. Dönthetünk mellette! Itt a lehetőség. Éljünk vele, hogy Vele élhessünk!
3. Összekeverném az emberekben az egyházi intézmények hibáit Istennel
Azt súgnám: „nézd meg az egyházat”, „nézd meg a képmutatást”. „Ha Istent ilyenek képviselik, akkor nem kell.”
Az AI szerint így az emberek nem is Istent, hanem az Ő torzított képét utasítanák el, észre sem véve, hogy nem is tudják, milyen a Mennyei Atyánk a valóságban.
Nem is ismernék Őt, mégis elutasítanák.
Ó, hogy ez mennyire aktuális és milyen fájón mindennapi jelenség! Pedig mióta világ a világ, tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Mégis, ha egy pap vagy egy lelkész, egy szerzetes vagy szerzetesnővér követ el bűnt, mindig meglepődünk. Persze, ez érthető. Felnézünk rájuk, többet várunk tőlük, azt gondoljuk, ők sokkal mélyebb hitűek nálunk és jobbak, mint mi. Ez sokszor igaz is szerintem, de nem felejthetjük el, hogy ők sem bűntelenek. Hogy is várhatjuk el tőlük? Milyen alapon vannak egyáltalán elvárásaink feléjük? És ami a legfontosabb, miért Istenre haragszunk a naivitásunk és a reményeinkből, lázálmainkból építgetett légváraink kipukkadása miatt, sőt sokszor a saját bűneinket is Rá vetítjük ki?
Nem Isten tehet róla, hogy mi engedetlenek voltunk és eredendően bűnösek, mégis megtalálta a módját annak, hogy utat építetsen számunkra, hogy ,,aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen„. (Jn 3,16) A Hozzá vezető út Jézus áldozatából épült. Ő az Út.
A hit intézményesült, hogy együtt bukdácsoljunk ezen az úton, szóval ne szokjunk hozzá, de fogadjuk el, hogy tökéletlenek vagyunk, törekedjünk, és soha ne csüggedjünk végleg el. Ne tegyük meg a gonosznak azt a szívességet, hogy két legyet üssön egy csapásra és mások bűne minket is elszakítson Istentől. Legyen elég a saját vétkeinkkel való szembenézés. Azt bezzeg sokszor szívesen elbliccelnénk…
4. A szégyent erősíteném, nem a bűnt
Ez kulcsfontosságú! Nem azt mondanám, hogy „rosszat tettél”, hanem hogy „te vagy rossz”. Mert aki bűnösnek érzi magát, az még keresheti Istent. De aki értéktelennek, az elbújik előle. Ádám is ezt tette.
Szép taktika, a gonosz ezt sok esetben tökélyre fejlesztette már. A lelkiismeret nagyon jó iránytű, csak néha megbetegszik. Vagy alulműködik, vagy túlműködik, és persze, ha mázlink van, pont jól is jelezhet. Az alulműködő és a túlműködő lelkiismeret egyöntetűen veszélyes, de talán nekünk, – keresztényként – többször gyűlik meg a bajunk a túlműködő lelkiismeretünkkel. Ezt ki is használja a sátán. A bűntudat lehet a barátunk, hasznos, ha jelzett a lelkiismeret; azt jelenti működik, van lelkünk, szól is, Isten irányába terelget. De fontos a megbocsátás. Magunkkal szemben is. Isten irgalma végtelen. Meg kell bánni, meg kell vallani, le kell tenni és törekedni kell többé nem elkövetni az adott bűnt, de ha az erre való szándék megvan, akkor el kell fogadni és hinni Isten megbocsátását. Ez nehéz. Egyrészt mert a bűnben sérülünk, sérül az istenkapcsolatunk és az énképünk is. Csalódunk magunkban.
Másrészt szeretjük magunkat sajnáltatni is egy picit. De talán a legnagyobb arányban azért nem tudjuk elfogadni Isten megbocsátását, mert a gonosz úgy elmélyíti bennünk a lelkiismeret-furdalás és az önvád érzetét, hogy habár az eszünkkel tudjuk, hogy Isten kegyelmes hozzánk, magunk felé mégsem tudunk könyörületesek lenni. Vagy csak nagyon hosszú idő után. Ezt az időt használja ki a gonosz. Ilyenkor általában Istentől távol vagyunk, hiszen a szégyen elhatalmasodásával inkább elbújunk előle.
A bűn tényleg éket ver közénk és Isten közé.
De ennek nem kell így lennie! Az első nyilván az, hogy törekedni kell arra, hogy minél kevesebb rosszat tegyünk, mondjunk, gondoljunk, de el kell fogadnunk az emberségünkből fakadó töredékességünket is, és ha vétkeztünk, a bűnbánat kegyelmével élve még szorosabban a Jóisten mellé kell szegődnünk, hogy ne tudjon a sátán beférkőzni a bűnünkön keresztül közénk és a Mennyei Atyánk közé.
5. Függetlenítem Istentől a spiritualitást
Felajánlanék „lelki élményeket”, mint az energiák, horoszkópok, azt mondanám, „csak a szeretet számít”. Így az ember éhes marad, pedig azt hiszi, evett.
Profi. Az emberben ugyebár ott van az az Isten alakú űr, amit be akar tölteni. Mert Isten nélkül nem jó élni. Viszont ezt a hiányt gyorsabb és könnyebb más dolgokkal elfedni, elterelni a gondolatainkat, jógázni, meditálni vagy bármi hasonló dologhoz fordulni, amiket sokan népszerűsítenek. Ez a telítettség az egyik oka annak, hogy Isten kiszorul a szívünkből, meg sem halljuk a hangját és sokan leélnek egy életet Nélküle, pedig Vele nyer értelmet az élet, Tőle távol pedig sorvadozik a lélek.
Ne érjük be kevesebbel mint az Igazsággal. Jézussal, a kereszténységgel. Hangos a világ a különböző spirituális alternatíváktól, az már jó, ha keressük, ha vannak kérdéseink, ha érezzük a hívást, hogy a lelkünkkel is foglalkozzunk, csak soha ne érjük be kevesebbel, mint amit Jézus adni szeretne nekünk: örök életet, Vele.
6. Siettetném az életet
Zaj. Tempó. Értesítések. Telítettség. Mert a csendben kérdések, a lelassultságban bűntudat és vágy születik az igazságra. A zaj elnyomja Istent anélkül, hogy az ember legalább vitatkozna Vele.
Ritkán unatkozunk. Pedig unatkozni hihetetlenül kifizetődő. Már-már luxus, ami enyhén szólva is nevetséges – így, leírva -, mégis idáig jutottunk.
Verseny folyik a figyelmünkért. Óvatosnak kell lennünk, minek, kinek adunk abból a kevés időnkből, amink van, mert minden pillanatban leselkedik ránk egy teendő, egy inger, egy eltérítő gondolat. Csendet teremteni magunk körül és magunkban szinte lehetetlennek tűnik, de nem süppedhetünk bele ebbe, nem lehetünk a körülmények áldozatai. Valahogy meg kell teremtenünk azokat az alkalmakat, amikor Istené a terep a szívünkben. Ez élet-halál kérdés. Meg fog térülni. Nélküle nem lehet, nincs is értelme. Felesleges.
7. Elhitetném, hogy „ráérnek”
„Majd később.” „Most még élj.” „Isten türelmes.” És egyszer csak elfogy a „később”. A csavar az, hogy ha ezt mind sikerülne elérnem, nem lenne szükségem hitetlenségre. Elég lenne a közöny, az önigazolás, a félelem és a zaj.
Ezt az optimizmust! Kicsit túl magabiztos az AI, vagy – ha úgy tetszik – az ördög, le kéne törnünk ezt a nagy lelkesedést…
Persze részünkről is vakmerőség ilyen biztosnak lenni abban, hogy van holnap. Isten gondoskodik rólunk és életet adott nekünk, de nem tudjuk, mikor szólít magához, azt pedig pláne nem, hogy mikor jön el újra Krisztus: „azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Mk 13, 32-33)
Ki kellene használnunk az időt, de a gonosz ügyesen törekszik elaltatni az éberségünket – ne hagyjuk, hogy hiábavaló legyen Jézus áldozata és figyelmeztetése: ,,…nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket”! (Mk 13,36)
Ez a 7 pont persze a mesterséges intelligencia által felsorolt módszere lehet a gonosznak, de elég realisztikusan festette le a mindennapjainkat. Legalább sejthetjük a stratégiáját és felvértezhetjük magunkat a kísértések ellen. Értékes a lelkünk. Nem csak Isten szemében.
Harc folyik értünk, amit mi szinte tudomásul sem veszünk.
Mindennap, minden órában és minden percben, minden kísértésre nemet mondva dönthetünk Isten mellett. A jó hír az, hogy ebben a döntésben nem vagyunk egyedül: ,,veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zof 3,17)
Jézus pedig győzött, élt, meghalt és feltámadt. Kiitta azt a keserű poharat, amit csak Ő tudott, szenvedett miattunk és értünk. Velünk van a gonosszal szemben is.
hirdetés
