Az egészségesnek nincs szüksége orvosra?!

A betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek. Mindannyian ismerjük a mondást, mégis, a való életben néha ezt nem vesszük észre.

Természetesen nem arra gondolok, amikor valaki megfázik vagy más látható, érezhető betegségen megy keresztül. Akár akut, akár komolyabb problémáról van szó, készséggel adjuk a jótanácsokat: „Menj orvoshoz! Vegyél be gyógyszert! Pihenj!”, satöbbi… Vannak olyan helyzetek, amikor valaki egészségesnek tűnik. Látjuk dolgozni, sétálni az utcán, a közértben vásárolni, vagy éppen szórakozni. Látszólag semmi jele nincs annak, hogy bármi baja lenne. Azonban a felszín sokszor takarja azt, amit igazán belül érez az egyén.

Néha a legegészségesebbnek tűnő ember a legbetegebb.

A szervezetet nem lehet becsapni, időközben jeleket fog küldeni. A kisebbekre lehet nem is figyelünk, a nagyobbaknál meg értetlenül állunk: hogy kerülhettünk ilyen helyzetbe?! Ezek azok a figyelmeztetések, amelyeket magunkba nézve kell megérteni. Ha valaki beteg, netalán kórházi beavatkozásra szorul, akkor elsősorban saját magára koncentrál, de nem feltétlenül maga miatt. Meg kell gyógyulnom, a családom, a gyerekeim, a munkám, az elvégzendő teendők és még ezer megy egy indok miatt. De a legfontosabb kimarad, saját maga.

Amikor betegen fekszik valaki, csak a legalapvetőbb dolgokra vágyik. Pihenés, nyugalom, alvás, néhány könnyű étel, vitaminok… Nem kívánja a mindennapjaihoz tartozó rossz szokásokat, káros szenvedélyeket. Nem akar rágyújtani, nem iszik alkoholt, nem kívánja a kávét, nem nyomkodja a telefonját. Ekkor nincs hajtás, sem időpont, nem akar boltokat járni, egyáltalán kimozdulni sem. Kicsit megáll az idő körülötte. A szervezete pedig fel tud lélegezni.

hirdetés

Érdekes, amikor a test ép, van, hogy a lélek akkor betegeskedik – és fordítva. De hát a betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek, igaz?

Néha valóban nem vesszük észre, hogy ki az, aki igazán rosszul érzi magát belül. Az, aki minden buliban ott van, nem lehet, hogy menekül otthonról? Azt, aki mindig kijön rágyújtani, nem lehet, hogy folyamatos stressz veszi körül? Akinek a mindennapjaiban ott az alkohol, nem lehet, hogy tele van sebekkel? Aki egyik energiaitalt issza a másik után, nem fél a csendtől? Azt gondoljuk, hogy az ő dolga, hogy iszik vagy sem, cigizik vagy sem, eljátssza a pénzét szerencsejátékon vagy inkább félreteszi… Éppen nekik van szükségük orvosra. Sok esetben nem gyógyszer fog rajtuk segíteni, hanem egy telefonhívás, egy ölelés, egy jó szó, egy új hobbi vagy sport, néhány közös program – de a legfontosabb az őszinte odafigyelés.

Minden ember életében van valaki, aki gyógyulásra szorul. Van, hogy mi vagyunk az orvosok. És van, hogy épp mi vagyunk a betegek, amit talán be sem ismerünk.

Akiket nehéz szeretni, nekik kell a legfőbb támasz, de olykor mi magunk leszünk a nehéz esetek. Az élet nem egy síkon folyik. Bizony, ki tudják húzni alólunk azt a bizonyos talajt. Amikor minden szép és jó, jönnek a sikerek, nincs betegség, van pénz, van lehetőség utazni, minden rendben. Aztán egy rosszul bevett kanyar, egy rejtett szívbetegség, egy figyelmetlen pillanat és máris borul minden… Akkor fordul a kocka és nekünk lesz szükségünk orvosra.

A jó hír, hogy ezért a doktori címért nem kell egyetemre járni. Nem kell hosszú évekig tanulni, vizsgázni, gyakorlatra járni.

Elég az, ha Jézus lelkülete van bennünk, mert – mint tudjuk – Ő sok beteget meggyógyít.

Nem a „könnyű esetekkel” barátkozott, hanem a bűnösökkel és vámosokkal. Nem az egészséges embert gyógyította, hanem a leprást, a társadalomból kitaszítottat. Nem azokat válogatta maga mellé, akik írástudó bölcsek voltak, hanem a legegyszerűbb embereket, akiknek nem patyolattiszta múltjuk volt. Ő az az orvos, aki képes ma is gyógyítani, de ehhez nekünk is nyitott szívvel kell járnunk, akár a betegek vagyunk, akár a gyógyulásra várók.

hirdetés