Ha körbenézünk a világban, sajnos sokszor nem mondhatjuk azt, hogy a szerelmi kapcsolatok Istenre mutatnának. Vagy hogy úgy ábrázolnák a szerelmet a filmekben, könyvekben, ahogy az Úr megálmodta azt. Sajnos rengeteg esetben már csak eszközként tekintenek rá, és önző célokra használják fel, kihagyva belőle mindazt a jót, amelyet Isten ajándékként adott nekünk, és amivel segíthetnénk a másik embert az üdvössége felé. Ne higyjünk a világnak amelyik azt hangoztatja, hogy a másik ember eldobható!
Ha valaki egyedi szeretne lenni és nem szeretne beállni a sorba, akkor itt a tökéletes lehtőség, hogy hátat fordítson a világ által mutatott mintának és a szerelmet úgy élje meg, ahogy Isten szeretné. De miért hangsúlyozzák még ma is annyira keresztény körökben, hogy ne éljük meg a teljes testi egységet házasság előtt? Nem csak egy ódivatú hagyomány, amelyet az idősek meg az Egyház szeret újra és újra hangoztatni?
Állítom, hogy nem. Hiszen Isten miért adna olyan szabályt, amelyet lehetetlen vagy fölösleges betartani? Ez ugyanolyan parancs, mint az, hogy ne lopjak, vagy ne hazudjak. „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1Jn 5, 3-4) És nagyon fontos kiemelni, hogy hála Istennek még ma is vannak fiatalok, akiknek fontos érték a tiszta szerelem, és ezért vállalják a lemondásokat és az önmegtartóztatást Isten kegyelméből, aki mindig megsegíti azokat, akik vállalják a küzdelmeket.
A fentebb írt parancsokat mind a magam, mind a másik ember érdekében jó, ha betartom. Rengeteg sérülés kerülhető el azzal, ha úgy éljük meg a szerelmet, ahogyan Isten kéri tőlünk.
hirdetésÉs bár ez az út szűk, ahogyan Jézus is mondja, aki Őt követi, az élet útját fogja megtalálni.
Jézus az öröm teljességét szeretné ezzel is megadni: „ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök”. (Jn 15,11) A szerelem lehet a pusztítás vagy az élet eszköze. „A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta.” (Mt 7,13) Annyira jó hallgatni, amikor emberek tanúságot tesznek arról, hogy ők igenis küzdöttek ezért, és még, ha nehéz volt is, de végigcsinálták. Jó tudni azt is, hogy mekkora erő és öröm van ebben az időszakban is, hogy ez egy olyan cél, amiért közösen küzd az ember a másikkal és Isten melléjük lép, hogy teljességet adjon. Mert ilyenkor a kapcsolat nem a testi vágyakról és örömről fog szólni, hanem tényleg Isten lesz az a biztos alap, amelyre építekezve egy egész életet le lehet élni szeretetben. Hiszen Isten maga a szeretet. Akkor Istent kihagyva a kapcsolatból miért tudnánk helyes módon szeretni a másikat? Elem nélkül egyik távirányító sem működik…
Fontos megérteni a célját és azt, hogy csak emberi erőre alapozva tényleg lehetetlen küldetés tisztán megélni a szerelmet, mert nagyon nagy lehet a kísértés. Viszont Jézus nem hagy egyedül minket ezekben a küzdelmekben. Nemrég volt a kánaáni menyegzőről szóló rész az evangéliumi szakasz a misén, amely arra is rámutat, hogy a Szűzanya és Jézus is szívén viseli az emberek kapcsolatait. Azt szeretnék, hogy teljességben éljünk, örömben és közösségben másokkal, a szeretetben kitartva. Amikor emberileg már fogyna az erőnk, a kitartásunk, vagy reménytelennek tűnő helyzetbe kerülünk, akkor Mária szól a Fiának, hogy: „Fogytán a boruk!”, tőlünk pedig annyit kér, hogy tegyünk meg mindent, amit Jézus kér.
Ha követjük a Szent Család példáját, egészen biztos, hogy elérünk a célig. Szűz Mária és Szent József is példaként állhatnak előttünk, akiknek kérhetjük a közbenjárását azért, hogy olyan embert találjunk, akivel megélhetjük tisztán a szerelmet, vagy a már meglévő kapcsolatért.
Fotó:Dreamstime
Minden küzdelem, amelyet egy-egy kapcsolatban megélünk, a javunkra válik, sőt még a bukásokat is jóra tudja fordítani Isten, ha hagyunk Neki teret a kapcsolatban. Nem ok nélkül hagyja a fájdalmat, hanem hogy megerősödjön a kitartásunk, a bizalmunk és a hűségünk iránta és a másik ember iránt. Minden kudarc után állj fel, mert Isten nem taszít el ilyenkor sem! Letörli a könnyeidet és rámutat, hogy mit kéne másképp csinálni. Tőlünk a bűnbánatot és a bátorságot, a hitet kéri, hogy merjünk elindulni azon az úton, amelyre hív!
Isten sosem lök el, akármekkorát is vétkeztünk korábban ezen a téren, ha megbánjuk, akkor irgalommal lesz irántunk! Újra és újra fehér lapot ad nekünk!
Isten szövetségben gondolkozik, és azt szeretné, hogy mi igent mondjunk az Ő szövetségére, és erre alapozzuk az emberi hűségünket és ígéretünket, amelyeket életre szólóan mondunk ki.
A mai világ egyik nagy hazugsága, hogy azt hangoztatja, hogy a dolgok lecserélhetőek, eldobhatóak.
Eltűnik az emberekből az, hogy megbecsüljenek dolgokat, felfedezzék az Isten- és emberkapcsolatok értékét. Van ugyanis olyan dolog, amely egyáltalán nem dobható el, akkor sem, ha épp fáj. „Viseljétek el egymást szeretettel” (Ef 4,2) – írja Szent Pál. És ez sokszor emlékeztethet az út nehézségére, hogy bizony lesz olyan, hogy megbánt a másik, vagy nem mond kedvest, de fontos, hogy a szeretetben megbocsátok neki.
Jó, hogyha a szerelmet úgy látjuk, ahogy Isten szeretné – és ezért imádkozhatunk is, hogy vezessen rá – a maga mélységével, komolyságával és minden szépségével.
Fotó:Dreamstime
Hála Istennek a rengeteg negatív példa ellenére sok olyan kapcsolattal is találkozhatunk, ahol Isten akarata került az első helyre és így tiszta és boldog kapcsolatban élik meg az emberek a szerelmüket. Ha épp küzdesz a tisztasággal, a bizalommal, ajánlom, hogy nézz meg tanúságtételeket, vagy olvasd el Szent II. János Pál pápa írásait A test teológiájáról, mert rengeteg jó példa van előttünk, csak nyitott szemmel kell járnunk!
És ha imában Isten elé viszed a küzdelmeidet, kudarcaidat, félelmeidet, azt fogod észrevenni, hogy kisebbé válik a vállaidat nyomó teher.
„Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
hirdetés
