„Majd ha nem várod, jönni fog!” – az egyedülállóság harcairól, őszintén

Eleged van abból, hogy mindenki a szerelmi életedről faggat, miközben az Instagram tele van eljegyzésekkel és babafotókkal, te pedig azt kérdezed: „miért kell még mindig várnom”? Ha már te is kívülről fújod a klasszikus mondatokat – „Élvezd ki, amíg nincs kapcsolatod!”, „Engedd el!” – és unod az üres tanácsokat, ez a cikk neked szól! Összeszedtem benne 3 olyan dolgot is, amire szerintem érdemes fókuszálni a várakozás időszakában.

• Na és…van már valaki a láthatáron?
• Majd ha nem várod, jönni fog az Igazi.
• Engedd el az egészet!
• Élvezd, hogy szingli vagy!
• Ne akarj már ennyire párkapcsolatot!
• Nyugi, még ráérsz!

Ismerősek ezek a mondatok? Amikor egyedülálló voltam, nekem túl sokszor mondták ezeket. Legszívesebben kifutottam volna a világból, amikor egy újabb kéretlen „jótanács” érkezett valakitől. Ezek a mondatok nemcsak tapintatlanok, de nem is igazán érzékelik a realitást.

Egyedülállóként ugyanis rengeteg a belső harc. Mondok egy tipikus példát: felmész Facebookra vagy Instagramra, és sorra jönnek szembe a posztok: eljegyzés, esküvő, gyerekszületés. Te pedig ott vagy még mindig egyedül, és azt kérdezed: „Mi a baj velem?!”.

Tudom, ha látjátok a gyűrűmet és elmondom, hogy házas vagyok, néhányan azt fogjátok mondani: „neked könnyű, te már feleség vagy”. De higgyétek el, sok évig vártam én is, és bejártam az egyedülállóság szinte minden hegyét-völgyét. Voltam reménytelen, kétségbeesett, kiábrándult, vagy éppen higgadt; tudjátok, abban a „nekem jó ez így most” állapotban.

De tudom, mennyire idegőrlő várni, hosszú éveket várni. Főleg keresztény körben. Az egyházból nagyon sok olyan impulzus érkezik, mintha a házasok többet érnének, mintha azok, akik már ilyen módon elköteleződtek, valahogy érettebb, felelősségteljesebb emberek lennének. Meg persze boldogabbak. Ez azonban nem mindig van így: egy párkapcsolatban is rengeteg a harc, csak ott már nemcsak belül, hanem sok esetben kívül is, konfliktusok, viták formájában.

hirdetés

De most nem arról szeretnék beszélni, hogy miért ne akarj kapcsolatot – hiszen társra, szerelemre vágyni a legtermészetesebb érzés. Isten alkotott meg így minket, hogy társas lények legyünk. Szóval kérlek, ne akard eltemetni magadban ezt a vágyat!

Amikor vártam a társamra, én 3 dolgot tettem gyakran:

1. Kiáltottam Istenhez

Újra és újra. Olyasmiket mondtam – időnként felháborodva, hangosan –, mint: „Most mégis mire várunk még, Uram? De komolyan! Én készen állok, és annyit imádkoztam a jövendőbelimért, hogy egész biztosan ő is készen áll! Meddig kell még várjak?”. Sokszor erre semmi válasz nem érkezett Tőle, legalábbis nem szavakkal. De újra és újra reményt, türelmet és szeretetet kaptam ilyenkor az imáim során.

2. Elmélyültem az önismeretben

Biztos ezt is sokszor hallottad már, de ez olyasmi, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. A felkészülés időszakában az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz – amellett, hogy Istent keresed és Veled időt töltesz –, hogy önismerettel foglalkozol. Én is nagyon sokat tanultam magamról ezekben az években; lelkigondozáson, terápián, önismereti csoportokban. Keresd a lehetőségeit annak, hogy megismerd a múltad, az elakadásaid, a családod történetét, a kötődési mintád, a valódi, mély vágyaid! Így mikor párkapcsolatba kerülsz, kevésbé lesz sokkoló élmény, amikor a társad tükröt tart neked, és magaddal is jobban rendben leszel.

3. Nem ültem otthon

Nos, igen, nőként hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy mivel úgyis a férfi a kezdeményező fél, mi otthon ülünk, és várjuk a sült galambot. De ez nem így működik. Ha mindennap csak a munkahelyedre jársz be, esetleg a szokásos konditerembe vagy sarki pékségbe… hát, nem valószínű, hogy hirtelen keresztezitek egymás útját egy olyan emberrel, akivel szívesen összekötnéd az életed. Bátorítalak, hogy járj el programokra és légy szabad! Ne úgy menj el, hogy azon görcsölsz: „Jajj, vajon itt most megtalálom a Nagy Őt?” – egyszerűen csak légy nyitott, és élvezd a kikapcsolódást. Ma már rengeteg programlehetőség van a fiatal felnőtt korosztálynak: kirándulások, evezés, keresztény fesztiválok, táncos bulik, főzős workshopok. Válassz olyat, amihez tényleg van kedved!

Lehet, hogy ezekkel sem mondtam neked újat, és sóhajtasz egyet, hogy „oké, kösz a semmit”. Megértem, ha szinte minden hasonló témájú cikk, podcast, videó után így érzel. Kitartást kívánok neked! Tudd, hogy Isten nem feledkezett meg rólad! Neki fontos az életed, a kapcsolataid, és „aki benne bízik meg nem szégyenül” (Zsolt 25,3).

hirdetés