Nemrég megkérdeztünk titeket Instagramon, hogy ha egy szóval kéne jellemeznetek a jelenlegi imaéleteteket, mi lenne az. Születtek pozitív válaszok, mint: reményteljes, felemelő, mély – de arányaiban sokkal több olyan válasz érkezett, hogy az imaéletetek hiányos, nemlétező, elhanyagolt, vagy éppen pusztaság. Ezért arra gondoltam, megosztok veletek 5 tippet, ami nekem segíteni szokott, hogy elmélyüljön az imaéletem.
Jelölj ki külön imaidőt a naptáradban!
Rohanó világban élünk – közhely, mégis húsbavágóan igaz. Az egyik legtöbbször elhangzó kifogásunk, hogy „nincs időnk imádkozni”. Szilágyi Szabolcs atya mondta a nekünk adott interjúban, hogy ha napi 15 percet imádkozunk, az a napunk 1 százaléka. Ha napi fél órát, az kicsit több, mint 2 százaléka. Szóval imádkozunk-e ennyit? A tippem az, hogy jelölj ki egy idősávot a napodban, amit kifejezetten Jézusnak szánsz! Érdemes azt választani, amikor a leginkább nyugodt körülmények közt tudsz imádkozni – nekem ilyenek a kora reggelek, de lehet, hogy neked inkább az esték. A lényeg az, hogy tekints az imára, a Jézussal való beszélgetésre is ugyanúgy, mintha egy barátoddal mennél találkozni, amit ugye szintén felírsz magadnak, és úgy szervezed a napod többi részét.
Merj teljesen őszinte lenni Jézussal!
Nem kell jól imádkoznod. Nem kell összeszedned magad, hogy odamehess Istenhez. Ő nem várja el, hogy legyél friss, koncentrált, higgadt. Nem! Azt mondja neked: „Gyere hozzám úgy, ahogy épp vagy! Nekem kellesz, pont így! Mondd el, min gondolkozol mostanában! Mondd el, mit érzel! Itt vagyok, nekem bármit elmondhatsz, figyelek rád, gondom van rád. Szeretlek!”. Tudd, hogy Ő tényleg így viszonyul hozzád. Ugye, hogy máris könnyebb imádkozni, mintha rejtett félelemmel, szégyennel próbálnál odamenni Hozzá?
Imádkozz másokkal együtt!
Időnként olyan nehéz elkezdeni imádkozni, főleg a saját bajaimért, vágyaimért, életemért. Sokkal könnyebb, amikor összefogunk valakivel, és egymásért imádkozunk. A másik terhe mindig könnyebb, mint a sajátunk, ez így van kitalálva. Az ige fel is szólít, hogy hordozzuk egymás terhét.
Megkönnyebbülést hoz, amikor melletted van valaki, aki előtt nyers őszinteséggel, megfelelés nélkül, igaz szívvel tudsz imádkozni.
Keresd meg azt a barátod, ifistársad vagy családtagod, akiben megbízol, és imádkozzatok együtt! Ha 10 perc, akkor 10 perc, ha egy óra, akkor annyi, de hidd, el nagyon sokat tud adni, és nemcsak Istenhez, de egymáshoz is közelebb kerültök!
Olvass zsoltárokat!
Van, hogy akármennyire is próbálkozunk, nem jönnek a szavak, akadoznak az imáink. Na, ilyenkor nekem hatalmas segítséget jelentenek a Zsoltárok! Hiszen ezek gyönyörű, valódi imák. Van, hogy Isten dicsőségéről, fenségéről szólnak, de sok olyan is akad köztük, amelyik a nehézségeket, fájdalmakat, kétségbeesést önti szavakba. Nyisd ki a Bibliád, próbáld megkeresni azt a zsoltárt, amelyik éppen most rólad szól, és imádkozz úgy, mint ezek a saját szavaid lennének Isten felé! „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.” (Zsolt 63, 2-4)
Térdelj le az Úr előtt!
Nekem protestánsként eleinte furcsa volt katolikus miséken járva, hogy mennyire fontos része a liturgiának, amikor a hívek letérdelnek. Őszintén szólva kényelmetlen volt és nem éreztem, hogy közelebb kerülnék ezáltal Istenhez. Mostanában viszont egyre többször térdelek le én magam is otthon, amikor a belső szobámban imádkozom. Jólesik ezzel a testtartással is kifejezni azt, hogy Isten mennyire szent, hatalmas és lenyűgöző.
Kifejezni, hogy Ő a Teremtő, én pedig a teremtmény. Hogy Ő az Úr, és nem én!
Térdelve sokszor hamarabb jön a dicséret és a hála a számból, végre félrerakva az egómat, az énközpontúságomat. Csak próbáld ki, hátha neked is segít!
Egy biztos: akárhogy is imádkozol, Isten figyel rád. Nincs olyan ima, amit ne hallgatna meg. Fontos vagy neki. Fontos az életed. És a legfontosabb, hogy Ő személyes kapcsolatra vágyik veled, most és minden nap.