Tényleg ennyire szörnyű lenne az anyaság?

Joób Dóra, tizenegy gyermekes édesanya a Facebookon írt bejegyzést arról a jelenségről, hogy mostanában egyre több poszt szól arról: „az anyák végre őszintén vállalhatják, ha megbánták, hogy gyereket vállaltak”. Elgondolkodtató sorok egy egészen másik szemszögből.

,,Borzasztó ritkán nézem a Facebookot, különösen random felugró posztokat, de ma egy poszton megakadt a szemem. Arról szólt, hogy végre vállalhatják az anyák őszintén, ha megbánták, hogy gyereket vállaltak.

Elöljáróban elmondom, hogy senkit nem ítélek el, ha így érez, és nem „kritikaként” szánom, amit írni fogok, csak úgy érzem, muszáj 1-2 gondolatot leírnom ezzel kapcsolatban. A hozzászólások zöme, ha nem az összes – legalábbis, amíg olvastam – arról szólt, hogy igen, valóban hatalmas ,,szívás” az anyaság, és az anyák gyakorlatilag áldozatok, hajótöröttek, robotok, akik a negyvenes éveik körül jönnek rá, hogy feláldozták az egész életüket valamiért, amiért lehet, hogy a mai fejükkel már nem hoznának áldozatokat.

Megmondom őszintén, majdnem egész nap ez járt a fejemben… Ha valaki, akkor azt hiszem, én pontosan tudom, milyen egy (vagy sok) hányással, rosszullétekkel, visszérrel, gyomorégéssel, hátfájással, összehúzódásokkal tarkított terhesség, milyen kemény dolog a szülés, milyen a szoptatással járó ,,ki vagyok zsigerelve” érzés, milyen egy (pontosabban sok) átvirrasztott éjszaka, milyen az, amikor éjszaka pisis ágyneműt kell cserélni, mennyi nyűggel járnak a gyermekbetegségek és balesetek, milyen a hiszti- és dackorszak, mennyi harc van a kamaszokkal, mennyi, de mennyi izgalommal jár egy (sok) gyermek felnevelése, valamint mekkora elvárás nehezedik az anyákra a családjuk és a környezetük részéről: legyenek odaadó feleségek, türelmes anyák (a gyermekeik legyenek jók, szófogadók és az iskolában is naprakészek!), profi háziasszonyok, jó munkaerők, és nem mellékesen még jól is nézzenek ki. Valamint jómagam is átéltem számtalan mélypontot anyai mivoltomban, és sírtam órákat amiatt, hogy rossz anya vagyok, vagy amiatt, hogy senki nem becsüli meg a munkámat, DE!

Soha, de soha fel sem merült bennem az, hogy miért vállaltam a gyermekeimet, mennyivel könnyebb lenne az életem, ha nem lennének gyermekeim, vagy hogy bárcsak máshogy csináltam volna…

hirdetés

Mostani fejemmel (vagyis a nehézségeket ismerve) is ugyanígy vállalnám mind a tizenegyet, mert úgy gondolom, hogy bár az anyaság tényleg sok-sok áldozattal és lemondással jár, és sokszor tényleg emberfeletti “küzdelem”, de ennek ellenére a legcsodálatosabb dolog a világon anyának lenni.

Újra hangsúlyozom, teljesen elfogadom és tiszteletben tartom, ha valaki nem így érzi, de leginkább az ,,fájt” az adott poszt alatt, hogy szinte senki nem védte meg az anyaságot, senki nem emelte ki a pozitívumait, szépségeit, hanem minden hozzászólás, amit elolvastam, arról szólt, hogy mennyire rossz anyának lenni. (Talán ezért is éreztem úgy, hogy ezt le kell írnom.)

Kérlek, nyugtassatok meg, hogy nem így van! Hogy vannak anyák, akik hozzám hasonlóan szeretnek anyák lenni, bármilyen nehéz is sokszor! Hogy mások is úgy érzik, hogy a sok-sok boldogság messze felülírja a negatívumokat! És hogy nem vesszük el a jövő generáció kedvét attól, hogy gyermeket vállaljanak!

Szeretettel várok minden tapasztalatot, azokét is, akik a másik oldalt képviselik, és nem látják olyan szépnek az anyai létet! Csak ne bántsuk egymást!”

Joób Dóri

Forrás: Joób Family – Facebook