Az ellenség épp úgy operál az életünkben, mint ahogy a trójai falóval tették a görög mitológiában. Te észreveszed az ármánykodásait?
Kíváncsi vagyok, hányan adtak hálát Istennek valamiért, amit valójában az ellenség küldött.
Emlékszel a trójai faló esetére az ókori görög mitológiából? Homérosz Odüsszeia című művében és későbbi forrásokban található meg.
Röviden így szól: A görögök tízéves ostrom után sem tudták bevenni Tróját. Ekkor Odüsszeusz egy ravasz tervet eszelt ki. Készítettek egy hatalmas, üreges falovat, amelyben görög katonák rejtőztek el. A görög sereg színlelt visszavonulást hajtott végre, és a lovat „ajándékként” hagyták a trójaiaknak, mintha az isteneknek ajánlották volna fel.
A trójaiak, mit sem sejtve, bevitték a lovat a városba, mint győzelmi trófeát. Éjszaka, amikor mindenki aludt, a lóból előbújtak a görög harcosok, kinyitották a kapukat, és beengedték a visszatérő görög sereget. Így sikerült a görögöknek elpusztítaniuk Tróját.
Ez a történet a leleményesség és megtévesztés jelképévé vált. Az ellenség pont így operál a mi életünkben is.
Lehet ez egy kézzelfogható tárgy, ami rossz hatással lesz rád: könyv fals tanáccsal, vagy egy vallási kellék, ami ártatlannak tűnik, de valójában elvisz Jézustól. (Álomfogó, Buddha-szobor, stb)
Lehet egy állásajánlat, ahol nem tudsz fejlődni. Aranykalitka, ahol fizikailag minden adott, de a lelked nem tud szárnyalni.
Lehet egy doboz finom csokoládé, ami után már mást nem kívánsz, és szépen lassan szeded fel a kilókat.
Lehet egy kellemes romantikus találkozó, ahol a másik nem tartja tiszteletben a határaidat, de hát már olyan régen érezted jól magad.
Az ördög soha nem szarvakkal a fején próbál elcsábítani. Ő a világosság angyalának fogja álcázni magát. Soha nem kér sokat elsőre, sőt először ingyen adja. Utána rászoksz, függő leszel, és nem hogy segítene, küldi a számlát.
A szabadságoddal fizetsz és a lelkeddel.
Így alakul ki az evésfüggés, majd a testképzavar. Így mész bele kapcsolatokba, amiknek nincs jövője. Így engedsz olyan szellemi áramlatoknak, amik nem tudnak valódi vigasztalást nyújtani.
Legyetek éberek és imádkozzatok! Isten útja elsőre nehezebbnek tűnhet, mert fegyelmet, önreflexiót és alázatot igényel. De hosszú távon a testi és lelki épülésedet szolgálja és meggyógyulsz.
Egy kedves barátnőm bérmálási felkészítőre jár, engem választott bérmaanyjának. Ajándékba megvettem neki a Kompendiumot, ami a Katolikus Egyház Katekézisének frappáns összefoglalója. Az első oldalra ezt a pár sort írtam: „Kedves húgom a hitben! Nem a könnyebbik utat választottad, hanem a helyes utat. Isten áldjon.” És Te, kedves Olvasó, melyiket választod ma?
A könnyebbiket vagy a helyes utat?
Kun Ágnes