Amikor a nagyjából száz éve virágzó szabadszerelem-kultúra találkozott a társkereső alkalmazások világával, szinte meteorként csapódott bele a hagyományos, már-már őskövületként ható udvarlási rituálékba. A romantikus boldogság leggyorsabb útjának keresése persze régi szokás, ámde a randiappok eddig nem látott nehézségeket hoznak a kapcsolatok világába még keresztyén körökben is. A szinglik külső és belső nyomással terhelt helyzetében vajon tényleg ezek jelentik a megoldást? A Református.hu cikkét szemlézzük.
Magától értetődőnek tűnhet, hogy hívő fiatalként először a saját gyülekezetünkben keresünk ismerkedési lehetőséget. Sokan azonban hamar egyedül találják magukat az ifjúsági csoportjukban, mivel a korosztályukban rajtuk kívül már mindenki párkapcsolatban él. Nem ritka, hogy a keresztyén fiatalok – a társadalmi átlagtól eltérően – már a húszas éveik elején összeházasodnak, akár néhány hónapnyi együttjárás után. Mivel a házasság új életszakaszt jelent, előfordulhat, hogy egyre kevésbé vesznek részt a gyülekezet ifjúsági közösségeiben. Ez természetes folyamat, azonban még inkább felerősítheti az egyedülálló társaik elmagányosodását a gyülekezetekben.
Ifjúsági konferenciák, csendesnapok és keresztyén fesztiválok is kínálnak alkalmat arra, hogy találkozzunk velünk egykorú és hasonló értékrendűekkel. A legtöbb egyetemen működnek ificsoportok, és az egyházi kollégiumok is nagy gondot fordítanak arra, hogy a fiatalok lelkileg biztonságos közösségben élhessék meg a hitüket. Gyakran ilyen helyszíneken, alkalmakon alakul ki egy-egy tartós kapcsolat. Természetes, hogy a párkeresési szándék is jelen lehet, amikor részt veszünk egy ifinapon vagy dicsőítő alkalmon, olykor mégis visszájára fordulhat a helyzet. Főleg nőként érezhetjük néha, mintha „húsvásáron” volnánk, ahol a szingli fiúk próbálják kipuhatolni, elérhetők vagyunk-e. A keresetlen közeledések sokakat el is tántoríthatnak az ilyen alkalmaktól, ha azt látják, hogy a többség nem is a lelki tartalom miatt érkezett, hanem rapid randi lehetőségeként tekint a rendezvényre.
Általános tapasztalat, hogy sokan csak akkor adnak esélyt a társkereső alkalmazásoknak, amikor az élő közösségekben való ismerkedés már kudarcot vallott. Számos ilyen platform áll rendelkezésünkre; a népszerű Tinder, a Hinge vagy a Bumble mellett léteznek keresztyén profilú alkalmazások is. Az innen-onnan hallott rémtörténetek és az online tér személytelensége sokakat első pillantásra elriaszt a regisztrálástól a randiappokra, és csak végső elkeseredésükben hoznak létre profilt. Mások párhuzamosan használják ezeket a személyes randizással, nyitva tartva az internetes ismerkedés alternatíváját. A lehetőség tehát adott – Isten mégiscsak a XXI. századba helyezett minket. Modern keresztyénként pedig miért is ne ismerkedhetnénk korszerű módokon?
Egy társkereső alkalmazás jó lehetőséget nyújthat arra, hogy megismerkedjünk a saját közösségeinken kívül élőkkel.
Ugyanakkor keresztyénként különböző dilemmák merülhetnek fel ezzel kapcsolatban. Használhatjuk-e ezeket hívőként? Mit mond a Biblia a randizásról? Feltüntessem a profilomon, hogy keresztyén vagyok? Kivel kezdjek el ismerkedni ezeken a felületeken? Az ilyen kérdésekhez is útmutatást nyújthatnak a Szentírás szavai.
Használhatok hívőként társkereső alkalmazásokat?
Természetesen erre a kérdésre nem találunk direkt választ a Bibliában, sőt az udvarlásról, randizásról sem nyerhetünk sok információt belőle. Az Igét olvasva azonban erkölcsi iránytűt kapunk. Ez megmutathatja, milyen az az Istenhez méltó lelkület, amellyel harmonikus lesz a párkeresésünk. Megtudjuk például, mit gondol Isten a házasságról, a házastársak egymás iránti szeretetéről, kapcsolatáról – ilyen, biblikus kapcsolat keresésére érdemes elindulni online és személyes úton egyaránt.
Talán nem is csodálkozunk azon, hogy az online ismerkedés csak a sokadik választási lehetőség, mivel alapjaiban különbözik az organikus, személyes közegben való társkereséstől. Egyrészt kimarad az a lépés, hogy valaki bemutat minket egymásnak: míg a barátok vagy családtagok felelősséget vállalnak a potenciális partnerért, addig a társkeresőkön idegenekkel érintkezünk, ami akár veszélyeket is rejthet. Másrészt a digitális kommunikációt más nyelvi kódok jellemzik, mint az élőszóbeli beszélgetést – sokszor nem egy időben zajlik, hanem várnunk kell a másik válaszára (ennek időzítése üzenetet hordozhat). Emellett hiányoznak a nonverbális visszajelzések, vagyis nem látjuk az illető arckifejezéseit, testtartását, nem halljuk a hanghordozását, amelyek mind-mind árnyalják a mondanivalót.
Fotó: Dreamstime.com
De mi a helyzet a keresztyének számára létrehozott appokkal? Elméletileg sokkal nagyobb az esélye, hogy hozzánk hasonló értékrendűekre bukkanunk, és az interneten több történet is kering olyan hívő párokról, akik így ismerkedtek meg. Ezzel együtt ezek a társkeresők is ugyanolyan alapkoncepció szerint működnek, mint a világi társaik:
akármelyik appot használjuk, ugyanolyan elidegenítő lapozgatni a profilok között, első benyomás alapján ítélve meg, valaki szimpatikus-e vagy sem.
Ugyanúgy nehéz beszélgetést kezdeményezni, megnyílni saját magunkról, ezzel együtt pedig éppoly könnyű a virtualitásba burkolózva torzított (vagy akár hamis) képet mutatni magunkról. A keresztyén társkereső alkalmazások további árnyoldala, hogy olyan, egyébként nem hívő személyek is regisztrálnak rá, akik számára nem a lelki meggyőződés az elsődleges, hanem feltételezik, hogy a keresztyén nők és férfiak konzervatívabb értékrendűek – „normálisabbak” –, mint a nem vallásos emberek. Természetesen az ilyen kapcsolat sincs halálra ítélve, viszont előfordulhat, hogy nem azt kapjuk egy keresztyén társkereső alkalmazásban, amire számítottunk.
A világ vonzásában
Érdemes tudatosítanunk magunkban: ezeken az alkalmazásokon is sokan keresnek alkalmi találkozásokat, elköteleződésmentes kapcsolatokat. A randiapp a „hookup culture” védjegyévé vált, a futó kalandokat és szexuális alapú kapcsolatokat előtérbe helyező kapcsolati kultúra elsődleges eszközeként. Az ilyen szándékokat általában feltüntetik a profilokon, vagy legalábbis (jó esetben) kiderülnek az első beszélgetés folyamán. Keresztyénként viszont az értékes, hosszú távú kapcsolat, a házasság az, amit keresünk, így érdemes megfontolni: tényleg itt akarunk ismerkedni?
A Biblia tanítását követő emberként elemi szűrőnek kell lennie, hogy a társkereső alkalmazásokon is hozzánk hasonló értékrendűeket keressünk. Pál apostol a korinthusiaknak is hangsúlyozta: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” Persze az, hogy valaki keresztyén, még nem jelenti automatikusan a kapcsolat sikerét – a hívők körében is akad mindenféle személyiség és értékrend.
A közös alap viszont elengedhetetlen a tartós, szilárd kapcsolathoz;
ebből akkor sem érdemes engedni, ha kevesebben érdeklődnek irántunk azért, mert vállaljuk a hitbeli meggyőződésünket a profilunkon. A felemás iga ugyanis magában hordozza azt a veszélyt, hogy nem a hívő fél felé billen a mérleg, hanem inkább mi leszünk azok, akik eltávolodunk Istentől.
Készítsük fel magunkat: a randizás érzelmileg kimerítő folyamat, hiszen általában több randevúra is el kell mennünk ahhoz, hogy kialakuljon vonzalom vagy kötődés egymás iránt. Kérjünk ehhez Istentől türelmet, hogy ne uralkodjon el rajtunk a csalódottság és a kétségbeesés, ha nem ilyen módon kell megismerkednünk a társunkkal!
A teljes cikket a Református.hu oldalon elolvashatod.
hirdetés
