Gável Klárival beszélgettünk a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó 50. évfordulója kapcsán, valamint, hogy milyen nagy családban élni – kilencen vannak testvérek – és milyen szépsége van az egyházhoz tartozásnak, liturgiának. A végén 2 tanácsot is adott a fiataloknak, amik segíthetnek bennünket Isten felé terelni. Klári egy csupaszív lány, aki bátran vállalja a hitét és örömmel mesél arról, hogy Jézus a legjobb barátja.
Idén volt az ötven éves jubileuma a Nagymarosi Ifjúsági Találkozónak, ahol te is szolgáltál, mint stábtag. Szerinted milyen szerepe volt az indulásakor az Ifjúsági Találkozónak egy szocialista országban, és mit adhat ma még az embereknek?
50 éve ez nagyon hiánypótló volt. Nem volt semmi fórum a fiataloknak, hogy találkozzanak, és hogy közösen mélyítsék a hitüket. Viszont az akkori közösségi, kicsit lázadó érzés mára már teljesen átalakult. Nagymaros megmaradt találkozásipontnak, ezért szedni kell a sátorfánkat, és elhagyni a lakóhelyünket. Szerintem ez a kiszakadás fontos, hogy eldöntöm, kimozdulok a kényelmes lakásomból és ott töltöm a napot. Ma már átalakult egy találkozási lehetőséggé, Istennel a többi emberrel is, nincsen korhatár: ez egy olyan lehetőség is, hogy a generációk kommunikálnak egymással, és tanulnak egymástól. Szerintem ez a mai társadalomban nagyon hiánypótló, mert korlátozottak a lehetőségeink.
Nem az a lényeg, hogy show-műsort adunk, hanem mindenki aktívan részt vesz az előkészületekben, az imákban, az előadásokon és a szentmisén.
Nálatok ez szinte már családi hagyomány, hogy a szervezésben is részt vesztek. Milyen pozitív hatását látod annak, hogy szolgálsz, és miért jó az időt Istenre szánni?
Ezen sokat gondolkoztam és szerintem ez az egyházzal kapcsolatban pont olyan, mint egy családban. Ameddig én vendégként megyek egy családhoz, addig nem kell aktívan részt vennem, addig kiszolgálnak, megkapok mindent. Ameddig így gondolok az egyházra is, addig csak vendég leszek és nem aktív szerepvállaló. Én nagyon sokat kaptam abból, hogy szolgáltam különböző közösségekben, például a Nagymarosi Találkozón is.
hirdetésNagyon nagy kegyelmeket tapasztaltam a hatásukra, hogy sok időt adtam a Jóistennek.
Elkanyarodva a te személyes Isten-kapcsolatod felé, mikor vált tudatossá az, hogy Te magad tegyél azért, hogy ez a kapcsolat élő legyen?
Ez az életem két nagyon nehéz időszakához kötődik. Az egyik, amikor kiderült, hogy van egy autoimmun betegségem. Pont készültem a bérmálásra és segített a betegségem elfogadásában. Az volt a legnagyobb ajándék, az elfogadáson és feldolgozáson kívül, hogy ezáltal az Isten-kapcsolatom sokkal személyesebb lett.
A másik az mostanában történt. Kimentem Franciaországba, nem ismertem a nyelvet, nem voltak kint barátaim, nagyon egyedül éreztem magam, de
meg tudtam tapasztalni azt, hogy Jézus az Oltáriszentségben mindenhol ugyanaz!
Mindenhol lehet rá számítani, mindegy, hogy a világ melyik pontján vagyok. Akkor úgy voltam vele, hogy nem tudok mást tenni, minthogy az Istenbe kapaszkodni, mert különben nincs értelme semminek. Annyira hatalmas kegyelmeket és csodákat éltem meg ezáltal, hogy azt el nem tudom mondani.
Az Ifjúsági Találkozó karszalagjaira az lett nyomtatva, hogy „Magasztalja lelkem az Urat”! Te mikor érzed azt, hogy magasztalod Istent?
Nyilván nagyon egyértelmű, hogy amikor énekkel vagy szóval dicsőítem Istent. De úgy érzem, hogy az életem egyre több területén tudom magasztalni az Urat, például az idei tanévkezdéskor, két iskolában kell helyt állnom, mégis azt érzem, hogy nagyon jó helyen vagyok. Vannak nehézségek, de egyszerűen csak így jó létezni! Soha nem éreztem szerintem még ilyet, hogy jó az, aki én vagyok, mert az Isten így szeret és jó Vele lenni! A napi ima nagyon sokat segít!
Kilencen vagytok testvérek, rengeteg áldás fakad ebből, de biztos vannak nehézségek is egy nagycsaládon belül. Te hogyan éled meg azt, hogy ilyen sokan vagytok?
Vannak nehézségek, de én mostanában egyre intenzívebben érzem azt, hogy ez egy áldás. Például, hogy hamar megtanultam főzni, Nagymamám rengeteg konyhai fortéllyal látott el. Sokat köszönhetek annak, hogy én vagyok az első gyerek a családban.
Úgy élem meg a nagycsaládot, hogy ez az elsődleges olyan közeg, ahol a feltétel nélküli szeretetet megtapasztalom! Ez nagyon csodálatos!
Felnézek minden testvéremre és nagyon szeretem őket. Mindegyiküktől tanulhatok valamit, ami jobb emberré tesz.
Nagymaros: Pesti Dóra és Tibély Gergely
A gondviselésbe vetett hitedre milyen hatással volt az, hogy a szüleid ennyi gyermeket vállaltak?
Abszolút megerősödött, az, hogy Isten gondoskodik rólunk. Így neveltek és ezért nagyon hálás vagyok a szüleimnek! Ezt többször éreztem különbségnek, akár kortársaimmal szemben is, hogy sokkal jobban tudok ráhagyatkozni a gondviselésre, hiszen ahová a „ jó Isten bárányt ad, oda legelőt is ad”.
Katolikus közösségszervező szakos hallgató vagy. Számodra fontos, hogy megismertessük másokkal is azt, hogy kiben hiszünk? A te életedben milyen szerepet játszik az evangelizáció?
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy milyen szakos vagyok, akkor meglepődnek, ha kimondom, hogy katolikus közösségszervező. Nagyon fontosnak tartottam, hogy tanuljak a hitemről, a katolikus közösségszervezésről, hogy legyen egy erős teológiai alapom.
A váci piaristákhoz jártam, most a Pázmányra, ahol ,,természetes”, hogy katolikus vagyok. A McDonald’s volt az első olyan hely az életemben, ahol más voltam, kilógtam a dolgozók közül. Ekkor határoztam el, hogy elmondom nekik, hogy én mit tanulok, miben hiszek. Idővel elkezdték nekem elmesélni a munkatársaim a személyes problémáikat, kérdezték, hogy van-e Isten, megvagyok-e keresztelve, miért járok templomba. Ez egy nagy evangelizációs lehetőség lett az életemben. Kár lenne tagadnom, hogy akadtak nagyon provokatív kérdések is, amik fejtörést okoztak, de ehhez nyújt segítséget a teológiatanulás.
A személyes hited, otthoni imák mellett miért tartod fontosnak, hogy közösségben, az egyházban is megéld a hitedet és elmenjél a szentmisékre?
Az egyház belőlünk áll, és nem vagyunk tökéletesek. Pont ezért
minden időben meg lesz a saját maga küzdelme, de nem szabad, hogy ez a mi hitünket befolyásolja,
mert mi nem az egyházban hiszünk, hanem Jézusban, Istenben. Amik az egyházon és a közösségén keresztül áradnak felénk, azokat ajándékként foghatjuk fel, hiszen a közösséghez tartozás is erősíti a hitünket.
fotó: Horváth Gergely
Lehet sokakban téves kép él arról, hogy milyen kereszténynek lenni, hogy csak unott arccal ülünk a templomban és imákat mormolunk. A hitünknek azonban szervesrésze az öröm. Te hogy találod ezt meg a vallásgyakorlásban?
Tanultam liturgikát és
annyira szép és sok jelentése van annak, amit csinálunk a templomban, hogy mikor állunk fel, mikor térdelünk, milyen szövegeket mondunk.
Elszomorító, ha azt látom, hogy úgy is résztvehetünk a misén, mintha éppen fogat mosnánk. Jó lenne, ha jobban figyelnénk arra, hogy mi történik a templomban. Öröm, ha élő kapcsolatod van Istennel, onnantól kezdve az Ő öröme és a Szentlelke által számtalan kegyelmet kaphatsz életed során, csak figyelni kell a jeleire. Az én életemre igaz, hogy
Jézus a legjobb barátom! A legjobb barátodnak pedig mindig nagyon örülsz, ha találkozhatsz Vele, sőt keresed a társaságát.
Ez ad lendületet és örömöt a hétköznapokhoz.
A családodban nagy szerepe van a zenének. Neked van kedvenc dicsőítő dalod, idézeted?
A Goodness of God című szám refrénje nagyon igaz. Hiszen az egész életemben ott van velem Isten, aki mindig jó hozzám. Ha nagyon szenvedek, akkor is ott van velem, az Ő jóságát éneklem. Idézet is van, ami fontos nekem. Lelkes Napokon kaptam egy tanácsot, ha rossz gondolatok gyötörnek, akár magammal, akár másokkal kapcsolatban, akkor egy választott idézettel mondjak ellene a sátánnak: „Az Úr az én erősségem és menedékem, Ő lett szabadítóm!”
Így zárásképpen van valami tanácsod a fiataloknak, akik szintén követni szeretnék Jézust azon a bizonyos „szűk” úton?
Két dolog, az egyik,
hogy minden nehéz, kérdőjeles helyzetben merjünk Istenbe kapaszkodni, mert nagyon gyümölcsöző, ha bízunk Benne.
A másik pedig, hogy merjünk tanácsot és segítséget kérni szüleinktől, nagyszüleinktől, idősebb embertársainktól.
Hiszen ez is része a felnőtté válásnak, hogy tudok alázatos és kicsi lenni, beismerem, hogy nem én vagyok mindenben a legokosabb, hanem szükségem van segítségre.
Rengeteg bölcsességgel leszünk gazdagabbak.
A Nagymarosi Ifjúsági Találkozóról az alábbi linkeken lehet még tájékozódni:
https://www.facebook.com/nagymarositalalkozo?locale=hu_HU
https://www.instagram.com/nagymarosi.talalkozo/
fotók: Pesti Dóra és Tibély Gergely (Nagymarosi Ifjúsági Találkozó); Horváth Gergely
hirdetés
