A megszentelődés nem egyik napról a másikra történik, sokkal inkább egy folyamatról van szó, amelyet sokban segíthet egy jó napi rutin kialakítása. Ebben is a segítségünkre lehet Pio atya élete!
Pio atya, a 20. század egyik legkedveltebb szentje olyan életet élt, amely mindannyiunk számára figyelemre méltó, ha szeretnénk egyszerűen, Isten iránti odaadásban élni.
Kapucinus szerzetesként és papként a mindennapjai első pillantásra talán nem tűnnek rendkívülinek, de betekintést nyújtanak abba, hogyan lehet a szentséget a hétköznapi életben is megélni. Bár a szenteket leginkább a hit cselekedeteivel azonosíthatjuk, Pio atya mindennapi élete a fegyelemben, az imádságban és a szolgálatban gyökerezett.
Kora reggel: kezdd a napod imával!
Pio atya napja gyakran a kora reggeli órákban kezdődött: mindig szentelt időt az imádságnak. Számára ez nem egyszerűen kötelesség volt, hanem az egész napjának az alapja. A reggeli meditatív imájában igyekezett szívét és elméjét Isten akaratához igazítani, mielőtt a napi tevékenységeit elkezdte volna.
Mit tanulhatunk ebből? Az imádságnak, ahogy Pio atya is mutatja, nem kell hosszadalmasnak vagy különlegesnek lennie ahhoz, hogy átalakító erejű legyen. A rendszeresség és a kitartás sokkal jobban számít. Már néhány perc csend Istennel minden reggel is egészen mássá teheti a napunkat.
Minden nap középpontja: az Eucharisztia
Pio atya mindennapjainak középpontjában az Eucharisztia állt. Minden nap misézett, és ez nem csak neki, hanem a világ minden tájáról érkező zarándokok ezreinek is a nap fénypontját jelentette. Miséi néha órákig is eltartottak, mert olyan mélyen elmerült az Eucharisztia misztériumában.
Sokunk számára kihívást jelenthet, hogy minden nap részt vegyünk a misén, de az, hogy Pio ennyire elszántan tette ezt, emlékeztet minket a jelenlét erejére és fontosságára. Akár a vasárnapi vagy a napi misén, akár egy templom meglátogatakor munkából hazafelé menet, vagy egy csendes otthoni elmélkedés során: adjunk teret a hálának és a Jézusban való gyönyörködésnek az életünkben! Ez adhat menedéket a világ felkavaró eseményei közepette.
Mások szolgálata: meghallgatás és útmutatás
Mivel Pio atya nagyon népszerű gyóntató volt, napjának egy jelentős részét a gyónások meghallgatásával töltötte. Az emberek messziről is elutaztak hozzá, hogy lelki tanácsot kérjenek tőle, így gyakran órákat töltött a gyóntatószékben, reggeltől estig – nehéz elképzelni, hogy ez mennyire megterhelő lehetett a szerzetes számára. A képessége, hogy mindenkit őszinte érdeklődéssel meghallgatott és útmutatást nyújtott, számtalan életet segített megváltoztatni.
Természetesen csak a papok hivatottak arra, hogy gyóntatószékben üljenek, de sokféleképpen követhetjük Pio atya példáját a szolgálatban. A körülöttünk lévők meghallgatása, a támogatás és kedvesség, vagy egyszerűen az, hogy jelen vagyunk másoknak, mind a szeretetünket mutatják. A családunkban, a munkahelyünkön és a közösségeinkben is igyekezhetünk szolgálni másokat, még ha apró tettekkel is.
Este: reflektálás a napra és pihenés
Egy misével, gyónással és imával teli nap után Pio atya a napját esti imádsággal és a napra való visszatekintéssel, elmélkedéssel zárta. Ez arra hív minket, hogy elgondolkodjunk, hogyan fejezzük be a saját napjainkat. Ha időt szánunk a hálára, arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi ment jól, vagy mivel küzdöttünk, és ha elalvás előtt Isten kezébe helyezzük gondjainkat, az segíthet békére találni. Mondd ki esténként: „Bízom benned, Istenem! Köszönöm ezt a napot Neked!”
Pio atya napi rutinja talán távolinak tűnhet a mi rohanó, modern életünktől, de értékes tanulságokkal szolgál, hogy hogyan lehet a szentséget a hétköznapokban is megélni. Az élete arra emlékeztet minket, hogy a szentséget nem csak a rendkívüli pillanatokban találjuk meg, hanem abban, ahogyan az apró, mindennapi feladatainkat alázattal és kedvességgel végezzük.
Forrás: Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
